Vámügyi vélemény.
Vámügyi vélemény.
IV. Folytatólagosan a Hetilap 190. számában megkezdett vámrendszer érdekében szólva
13922) Olly gyártmányoknál, mellyek nehéz sulyuak, különös figyelem forditassék arra, hogy a közlekedés eszközeinek tökéletlenségéből eredő hátrány magasb védvám által egyenlitessék ki, azonban legyen a kiegyenlités viszonyos, s mi is ugyan azon vám mellett szállitsunk Austriába, mint Austria hozzánk.
E rovat alá tartoznak a főczikkek közül:
3) Gyártmányoknál, mellyek nálunk most is gyártatnak ugyan, de könnyebben és nagyobb mértékben is gyártathatnának, és mellyekre Austriának szüksége van, de mellyek kivitelét csak nyers állapotban engedi meg szabadon, gyártott állapotban pedig nagyobb vámmal terheli a kivitelnél, mint az austriai fizet, midőn saját anyagunkat feldolgozott állapotban visszahozza, alkukötési elv legyen, hogy ezen áruk Magyarországból Austriába vive is csak azon kisebb vámot fizessék, mellyet fizetnek, midőn Austriából hazánkba hozatnak.
1393E rovatba tartoznak a főczikkek közül:
A mi a gyapot-gyártmányt illeti, erre nézve azon engedélyre vagyunk készek, hogy noha Magyarorszászágot Austria gyarmatának lenni el nem ismerjük, még is a gyapot-gyártmányt tőle 40 pcttel drágábban megveszszük, mint a külföldtől vehetnők. – Itt azonban különbséget teszünk a nem szinezett és szinezett árukra nézve, az utóbbiakat jobban kell védenünk, ha virágzó festő gyárainkat tönkre tenni nem akarjuk. – Tehát:
Az ekkép megállapitandó vámoknak országgyülésen hogy a szabályzat egyoldalulag módositatni nem fog, mert kivüli változtatása törvény által tiltassék el, a biztositassunk, a vámbeli bizonytalanság s ingatagság előli az 1395ipar-vállalatokhoz a kedvet, s lehetlenné tesz minden gyáripart.
E rendszer által véljük tehát mi az ipart hazánkban meghonositani. Meggyöződésünket ellenfelünk még azon vádja sem ingatja meg, hogy a kifejlett gyárászat, a tőke és munka közti harczot s e harczban a dolgozó osztály vesztését, s igy nyomort idézend elő. A példa Angolhon, és más iparüző országokból van véve. Azonban a mi politicánk a lassu érlelés politicája, nézeteinknél fogva gyárászatunk jövendő fejlődése nincs az egész világra számitva, csak hazánkra, hol a gyárászat az egész világot piaczul tekinti, gyakran bizonytalan, veszélyező körülmények közé jöhet, mert piaczát, s ennek phasisait sem éber szemmel nem kisérheti, sem érdekei szerint nem intézheti; hazánkban a gyárnoknak szeme előtt van fogyasztója, az összes forgalomnak erén tarthatja ujjait, s ehhez szabhatja vállalatának minden motszanását. Angol- s Frankhonban a nagy tőkéknek az aprókkali versenye buktatja meg az utolsókat, s vonja maga után a dolgozó osztály romlását, nálunk ama szerencsés körülmény mutatkozik, hogy iparvállalataink legnagyobb része kisebb részvényekre alapitatik. – Angol- és Frankhonban az uj találmányok a gépek körében tettek felesleggé százezreket, mik már léteztek; mi ez uj gépeket használván, csak azon munkást veszszük igénybe, kinek más keresete nincs, az ország azon vidékein leginkább, hol egy két sovány esztendő éhenhalást idéz elő, és azon osztályból, mellynek ott a földmüvelés nem nyujt kenyeret. – Hazánk felső vidékein, borzadva kell megemlitenünk, a tavali szükség nagyobb pusztitást tőn mint dögvész vagy cholera. Európában máshol is volt szükség, volt Angol-, volt Frankhonban, de a status annyi erők birtokában tudott segitni a bajon. Irland után, ha bizonyos adataink lennének, hazánk, a Chanaán földje, mutatná fel az éhség legborzasztóbb jeleit, azért ipart uraim! a vidékekre, hogy a felföld épkezü, erős testü népe ne legyen kénytelen az alföld népének küszöbén kenyeret koldulni; hogy egyik honpolgár ne legyen terhére a másiknak, de használva, alkalmazva levén minden erő a bérczeken, mint sikokon az egyik áldással lássa el a másikát. – A törvényhozásnak feladata pedig, hogy ezen állapotot üdvös intézkedésekkel előzze meg; a jelennek dolga, hogy hazánkba minél előbb jöjjön el az idő, hol a testvér polgár, a nehéz fáradság, és izzadság után élő szántóvető, a méhszorgalmu mesterember, a becsületes kereskedő, a föld ürében sulyos munkát végző bányász – e honnak gyermekei – és nem idegenek nyerjék az összes hazának gazdaságából a megérdemlett osztalékot, s az ernyedetlen összes munka gyümölcseiből viruljon fel a hon boldogsága és szabadsága. –
–egy–
