Még egy inditvány az épitészet ügyében.
Még egy inditvány az épitészet ügyében.
Ez inditványomat is az iparegyesülethez és rajztanodájához intézem. Természetesen. Mert ez egyesület az épitészetet programmjába foglalván, s kebelében épitészi szakosztályt is alakitván: az épitészi ügyekben nincs miért ne fogadjam el cometens intézetnek. Már a jobbágyházak terveztetése által cselekvőleg is készül e mezőn föllépni; – cselekvőségét tehát más téren is provocalnom nem motiválatlan akarás. És kezdeményeit, kik ezeket figyelemmel kisérik, istentől áldottaknak szokják mondai, következőleg ohajtanom kell, hogy igénytelen inditványomat is ő vegye eszközlésbe, hogy kezei között sikerülni lássam.
Félek ugyan tőle, hogy egyszerü válaszul a pénztár szegénységét emlitendi meg a választmány, s ezért mellőzni is kényszerülend tanácslatom létesitésének megkisértését. De azért elmondom nézetimet. Ha bár csak azért is, hogy legyen a közönség figyelmeztetve, mi tág hatáskörü, mi terjedelmes illetőségü intézetet bir az ország az iparegyesületben, mi sok teendőket bizhatna rá, – mi számos parlagaink megmivelését várhatná tőle, ha pártolóbb részvéttel viseltetnék iránta, ha pénztári erőit gyarapitaná, ha lehetségekkel látná el az általa eszközlésbe vehetők teljesitésére.
Mielőtt pedig inditványomat elmondanám, Szemere Bertalan „Utazás”ából következő kivonatokat kell előrebocsátanom;
„.... az angol nem házakat de utczákat akar épiteni. Különösen két módját sejtem. Először: több szomszédok egyesülvén, házaikat egy rajz szerint épitetik ugy, hogy a belrendezés mindenkinek kivánsága s kéjelme szerint történvén, mi soknak birtoka, az kivülről mint egyetlen mű jelen meg, s igy az épületek bizonyos monumentumi tekintetet nyernek, például: a 146 dóriai oszlopon nyugvó roppant quadrant, a tündéri regentpark gyönyörü palotái, több squarek fejedelmi lakai. Másodszor: a házak a magasság azon vonalában maradnak, de a homlok vonalon belől a falak alaka változó, s igy az utczák hasonlók egy hosszu rámához, mellyben sok apró s különféle kép van. Számtalan utczák 1406egy egy egészet képeznek, némellyik ollyan, mint egy terjedelmes épület belső szárnyai, apró emeletüek, s kapuk helyett szoba-ajtók, némellyik csupán két, de hasonló épületből látszik állani a két oldalon; némellyik szinte csak két, de másmás külsejü épületből, némellyik pedig átellenesen megfelelő sok házakból áll. Ha a pestiek az első módot elfogadnák, a nélkül, hogy az épitő birtokasoknak többe kerülve, a még ifju Pest fölséges paloták városává lehetne, a második mód, az egyébiránt igen szép házak öszveségén érezhető feszen s egyhangon segitene. – Mint Pesten vannak, ollyan tökéletes szép izlésben épitett polgárházakat, legyen Hild diszére mondva, sehol nem láttam; de Londonban kevesbé szépek érezteték velem, hogy a hatás nem magától a széptől, de a csoportozattól függ.
„Kivált az első elv egész Nagy-Britanniában elterjedt s foganata azon tündéri pompa, mi Liperpoolt, New-castlet, Edinburghot, Glasgowt, Dublint, s csak nem valamennyi jelésb városait jellemzi. A szem az illyen csoportozatokat mozdulatlan bámulással nézi, a lélek megdöbbenve csodálkozik s mindent ez egy szócska fejt meg: egyesület!” II. k. 282. 1.
„Ha (Pesten) uj utczavonalok vagy térek jelöltetnek ki, adassék mindenik telekkel rajz is, miszerint azon háznak épülni kell. E végből a szépitő biztosság mindenik utczára s térre az épitészek, mint azon biztosság természetes tagjai által rajzokat dolgoztasson. – Az alak a telekbirtokosak által levén választható, – a belső elrendezés is mindenkinek tetszésére hagyatván: itt csak az épület külsejéről van szó. stb.” II. k. 285. 1.
„Riehmondból kocsin jövék vissza, Hammersmithen innét ismét azon eszmét láttam kivive: egész utczákat s piaczokat épiteni egy terv szerint. Ez eszembe juttatja, hogy mikint van erdőre, bányákra, iskolákra, szép müvészetekre ügyelő tanács-szék, ugy természetesnek találnám egy országos tanácsszék fölállitását, melly a városok épitésében némileg vezető, némileg kényszeritő hatalommal birna. – De gyakran nem nyulna e ez be kiméletlenül a magános viszonyokba? Mereven theoriákhoz ragaszkodván, nem méltán nézne e benne a polgár egy zsarnokot, melly házában a gazdaságot erőszakosan átveszi? Ugy van: az életet, mint az érczet, egy alakba nem lehet önteni, csak mint folyamnak vezetni utát, azért a tanácsszéket elvetem, – de e mellett a szükség megmarad. Tehát ki fog egy várost legszebbé épiteni s épithetni? Maga a város népe. Kitől függ a mezei birtokot, kellemes lakokkal diszesiteni? A földesurtól. Nem kétlem egyenlő költséggel mindenki a lehető legizletesebben óhajt épiteni, de az óhajtás miképen valósitassék, ha sem épitető sem épitész nem ismernek szép tervrajzokat? Ez a min én segitetni kivánok az által, hogy nehány jeles épitész egyesülvén, egy terv-rajzgyüjtemény készitene, miben mindenféle rendeltetésü épületeknek mint városi, falusi, mezei, kerti, erdei házaknak, megye-, iskola-, tömlöcz- mulató s más középületeknek, gyárok, tárházak, paloták, vendégfogadók, egyházak s kapuknak, keritvényeknek, tornyok- s egész utczáknak, sőt egész parkoknak s udvaroknak szép rajzai többfélekép s változó nagyságban adatnának, s olcsó kőmetszetben országszerte elterjesztetvének stb.” II. k. 37. 38 1.
1407Eddig a kivonatok, mik nagy részben igénytelen inditványomat is magokban foglalják.
Helyesen van mondva, nem kell kényszeritő tanácsszék. A haladás ügyeit nem jó a hivatalos maradozás, állongás, legalább késlekedés bilincseibe nyügözni. Kényszerités a szépnek országában, az izlés dolgában hatalmatlan hatalmaskodás. S a szépet alig lehetne positiv szabályokba paragraphizálni, – pedig mit csinálnának articulusok nélkül a hivatal urai? S ki állhatna jót arról is, hogy a hivatalnok urak izléses, mü-érzelmü, müvészi férfiak lesznek? – Szóval, nem kell kényszeritő tanácsszék!
„De e mellett a szükség megmarad.” És mi történhetik, ha sem épitető, sem épitész nem ismernek szép tervrajzokat? Tehát
Lépjen föl e részben, mint kezdeményező, mint javasló, mint vezértervező az iparegyesület épitészeti szakosztálya és rajzintézete. Igyekezzék az iparegyesület, szorgalmas oktatójának, Glembay urnak, s az épitészi szakosztály derék tagjainak utmutatása, vezérlete mellett, rajzintézetében minél több, minél többféle épitményi tervrajzokat készitetni, s pedig azon elvek szerint is, mik a fölebb idézett kivonatokban kifejezvék.
Igyekezzék, ha pénztári erői engedendik, az ekkint szakosztályi fölügyelet alatt megkészitendő rajzokat olcsó metszetekben kiadni, s a közönség elébe juttatni, – ha pedig ezt, fájdalmas szegénysége miatt talán nem tehetné, legalább tartsa rajzgyüjteményeit készen és nyitva, miszerint benne minden épitkező lapozhasson, izlését nemesitse és kielégitse, a közönség pedig tudhassa, hogy van egy hely, az iparegyesület rajzintézete, hol épületi rajztervnek ügyében gazdag és változatos választékot talál mindenkoron.
Ssy.
