Czéhszabályzati paralellák.
Czéhszabályzati paralellák.
A mult országgyülés kerületi rendeinek egyik illető bizottmánya, – több hatóság, az iparegyesület, a Hetilap eddigi programmja mind a czéhek föntartása mellett szavazván, nem lehet czéltalan munka, ha a külföldön divatozó czéhszabályzatokat, mennyiben azok épen birtokunkban vannak, egyik másik pontjaikra nézve a nálunk fönálló szabályokkal egybehasonlitjuk. Igy könnyebben kitünik a mi jobb s annak, mi roszabbnak mutatkozik, sikeresebben érhetni el kiküszöböltetését. – Ennyit előljáró-beszédül. S most a dologra.
1. Az inasság, legényszolgálat és vándorlás Bajorországban mulhatlanul megkivántatik, de csak olly iparágaknál, mellyek sajátképeni, iparos tanulás és képződés által szerezhetők meg. Ellenben nem kivántatnak meg olly üzleteknél, mik e tanulást és képződést nélkülözhetik. Illyenek jelesül: ott: a szatócsok, sótörők, sajtosok, kertészek, halászok, bérkocsisok, fuvarozók, sör-, bor-, kávé- s étek-kocsmárosok, élelem-árusok, tőzsérek és ókönyvészek foglalkozásai.
Ezek közül nálunk a kertészek, halászok, bérkocsisok még czéhes mesterségek. Az illyenekre, mik tulajdonképen csupán vállalkozások, értve jelesül a mészárosok s pékek foglalkodásait is, Pestmegye, ha jól emlékezünk, legujabban azt adá követeinek utasitásul, hogy a czéhes iparágak sorától vétessenek ki.
2. Minden gyárnoknak, mesterembernek, s akármelly termény nemesitőjének Bajorországban joga van készitményeivel mindenütt, mindenkor, a mint akarja és 1418teheti kereskedni, raktárt nyitni, ebben az árulást magának vagy bizományosa által üzni, – vagy készitményeit más, neki tetsző, azon helyen megtelepült személyek által, nagyban és kicsinyben árultatni.
A gyárnokokra nézve, nálunk az 1840. XVII. 9. §. szerint, ugyan ez áll. „A gyártó, gyármüveit mind gyárában, mind külön boltban, a hol akarja, nagyban és részletesen eladhatja, s raktárt szabadon nyithat.” Ez elég átalánosságban tartva, s fájdalom! még is, sokféle megszoritásokkal terheltetik. Példaul P..... ban meg nem engedtetett egy ottan települt selyemgyárnoknak, gyárépületén kivül, ben a városban, külön boltot nyitni, alkalmasint azon ürügy alatt, előbb még a várostól kereskedési jogot kellett volna váltania. – Ugyan azon gyárnoknak Pesten nem engedtetett meg rakhelyet nyitnia, mert gyára nem itt, hanem Pozsonyban állott stb. Pedig illy megszoritásoknak valamint a fölidézett törvényben nincsen semmi alapja, ugy átalában a forgalmi viszonyokban sincs motivuma. Ha vásárok alkalmával szabad minden hazai gyárnoknak mindenütt árulni, ugy át nem láthatni, hogy miért ne szabadjon vásáron kivül is boltot tartani. –
A mesteremberekre nézve még roszabbul vannak a viszonyok. A czéhszabályzat XXXV. czikkelye e részben következőleg rendelkezik:...... „Semmiképen meg nem engedtetik, hogy az idegen (ugy értem, hogy nem helybeli) kereskedők és mesteremberek az esztendőnkint tartatni szokott vásárok idején kivül is, ollyas portékáikat s kézi müveiket, mellyek a helybeli privilegiált mesterembereknél is találtatnak, árulják és azoknak sérelmökkel mesterségeiket nyilván vagy alattomban, legények által vagy azok nélkül, üzzék.” – A XXXVI: czikkely tovább igy folytatja: „Nem különben vigyázattal kell arra is lenni, hogy a kisebb kir. és m. városokban lakozó mesteremberek az ott törvényesen tartatni szokott hetivásárok alkalmatosságával, a máshonnan való czéhbéliek eladásra kitett portékáik és műveik által ne kárositassanak.”
Első tekintetre ugy látszik, mintha ezen rendszabályok a mesterembereknek kedvezésül, oltalomul volnának alkotva. De meggyőződésem szerint áltatás van a dologban. Védve vannak otthon, – de üldözőbe jutnak városuk keritésén kivül. Pedig előttem legalább világosnak látszik, mikint jobb otthon kevesbé lenni védettnek, hogy e helyett az 1419egész országban szabadságunk legyen. Én azt tartom, káros megszoritása az a kis iparnak, ha piaczi tekintetben csak egyetlen pontra kényszeritetik, – mig a nagy ipar, a törvény szavai és szelleme szerint, mindenütt bir piaczi szabadalommal. A kis ipar fölött a nagy iparnak ugy is olly sok és roppant előnyei vannak, miszerint politicátlan intézkedésnek kell hinnem, ha az eladás tekintetében is még kedvezőtlenebb állapotba helyeztetik a mesterember, mint a milylyent a gyárnok élvez. Sőt igen kivánatosnak tartom, hogy a kis iparosok osztálya, már csak azért is, mert numericus tekintetben is fontosak igényeik, mert boldogulásuktól függ leginkább a középosztály jólléte, ereje, jelentőssége, minél inkább pártfogoltassék.
Ohajtandó e szerint, hogy ugy a nagy mint a kis ipar készitményeinek forgalmitása, ugy mint Bajorországban van, ugy mint nálunk a vásárok idejére vonatkozva van, ugy mint a gyártmányok tekintetében a törvény szavaiban és szellemében van, teljesen szabad s akadéktalan legyen.
3. Bajorországban a gyárak lényege s jogaihoz tartozik a gyártási hulladékokat is minden módon fölhasználniok és nemesiteniök. –
A mi törvényhozásunk e jogot ki nem mondotta még. S e miatt tudomásomra, egy helybeli igen nevezetes gyárnak kellemetlensége is volt egy szinte helybeli czéhvel. Értem a stearingyertya-gyárat. A per tárgya, ha jól vagyok értesitve, az elainból készitett szappan volt. Ezt a szappanos czéh sérelemnek vette, s a gyárat az elain szappan készitésétől eltiltani kérte. – Ez nem volna helyes. Nem azért, mert a gyárra nézve elkerülhetlenül szükséges, hogy a bevásárlott nyers angagot, mellyet egész öszveségében vásárlott s fizetett meg, minden részeiben értékesithesse. Megesnék, ha a gyárnak a nyers anyag, mindegy nagy vagy kicsiny részeit el kellene vesztenie, mennyiben azok akármi módon fölhasználhatók is. Van ugy is a nyers anyagnak elég használhatlan lomja, mi a gyárüzletnek különben is tetemes terhei közé tartozik.
Ohajtandó tehát, hogy mint külföldön, ugy nálunk is kijelentetnék a gyári hulladékok értékesitése iránti joga is a gyereknek.
Bajorországban a gyárnokoknak, mesterembereknek s egyéb műveseknek, elkobzási büntetés alatt, tilalmas külföldi gyártmányokkal kereskedést üzniök, azokat raktáraikba fölvenniök, s mint saját készitményeiket eladniok.
Nálunk e részben különös provisio nincs. E tilalom azonban annyiban önkint értethetik, mennyiben a törvény a gyárnokoknak, a czéhszabályzat a mesterembereknek csak saját készitményeik eladását engedi meg.
5. Bajorországban, külföldinek nem adatik gyárállitási engedély, ha az személyesen nem települ meg az országban.
Ezt a Hetilap mindig sürgette. Az iparegyesület hasonlag kérte.
Nem is igen lehet argumentumot találni az ellenkezőre.
Nálunk a már idézett törvény szerint, „szabadon állithat gyárt, a ki törvény szerint kereskedést kezdhet.” –
1420Az 1840. XVI. 2. §. pedig azokat jelöli ki, kik nem lehetnek kereskedők, de a külföldiek, vagy az itt személyesen meg nem települtek nincsenek kizárva. Hacsak azért, mert a magyar törvény csak magyarországi lakosokról rendelkezik, a külföldiek, mint nem magyar lakosok, a magyar törvény kedvezéseiből kizártaknak önkint nem értendők.
Világos intézkedés azonban illy fontos ügyben annál inkább kivánatos, mert már is vannak az országban külföldieknek gyáraik, – és mert egy bizonyos oldalról szeretik kecsegtetni magokat, hogy ha majd a sorompók lehullanak, tehát a külföldi gazdag pénzések csak ugy sietni fognak gyárakat állitani nálunk, mi ha olly nagyon bizonyosan és nagy mértékben történni aligha is fog, még is annyiban figyelmet érdemel, hogy az országszegényitő absentismust ne engedjük az industria mezején is megfészkelni.
6. A ki Bajorországban másnak, kereskedőnek, vagy gyárnoknak firmáját eltulajdonitja, a ki saját áruit és gyártmányait más gyárnoknak gyárjelével látja el, az a fenyitő törvénykönyv illető §-a szerint csalóés 10–50 ftnyi birságban marasztaltatik el.
Nálunk bár mi lelkismeretlen csempészségek követtetnek el.
Még sem mutathatni csak egyetlen rendeletet, intézményt, végzést vagy itéletet, melly e nyilvános gazságoknak megrovására menesztetett volna.
Igaz, hogy nincs is e tekintetben sem törvényben, sem czéhszabályzatban, semmi positiv tilalom.
7. Bajorországban a mesterembereknek, nem csak özvegyeik, hanem férjek által hitlenül s rosz akarattal elhagyott feleségük is birnak a mesterség-folytatás jogával.
Nálunk a czéhszabályzat szerint e jog csak az özvegyeket illeti.
A bajor intézkedésben méltányosságot és a család föntartása iránti czélszerü gondoskodást látok, s azért azt nálunk is ohajtandónak itélem.
8. Bajorországban olly esetekben, hol az iparosképzés, mellyet a mesterember szokásosan a vándorláson szerez meg, más uton és magasabb tökélyben nyeretett meg, példaul valamelly nagy gyárban több évi foglalkodás által, mellyre nézve a gyárnak eszközléseiből bizonyos, mi magas tökélyüép képzettség kivántatik meg ahhoz, hogy illy gyárba valaki alkalmazást nyerhessen, – vagy, ha valamelly ifju ipartanodák vagy műegyetemekben képezte volna magát, hol köztudomásra olly ismeretek gyüjthetők, miket a vándorlásokon meg nem szerezhetni, illy esetekben magától értetik, hogy ekkor a vándorlási kötetesség teljesítését apróskodó igényletességgel nem kell követelni.
Okos és motivált rendelkezés! Bár meg volna már nálunk is! –
De alig hiszem, hogy czéheink, akármelly fiatal iparosnak megengednék a mesterré levést, ha vándorlás helyett gyári vagy ipartanodai bizonyitványokkal állana elő.
Igaz, hogy a képződésnek ez utai, legalább bent a hazában eddig nem igen valának ismeretesek. Gyáraink az 1421ujabb időben keletkeztek, kevesek kivételével, mellyek a kis ipar műhelyeit csak kevés iparágak tekintetében érdekelhették. – Ipartanodánk még csak ez idén lépett második évébe. – Tehát nem épen csodálatos, ha a czéhi élet föl nem foghatá, hogy kebelén kivül is szerezhető iparköri okulás.
Nem akarom tagadni, hogy az iparosnak hasznos, igen nagyon hasznos, világot látnia, csak annak a czéhi vándorlásnak nem vagyok bámulója. A czéhi vándorlás kötelességének eleget tőn a mesterlegény, ha példaul Kőrösről, tanulása helyéről, el ment Kecskemétre, s ott töltött 3 esztendőt. Kérdem, állithatni józanul, hogy az illy Kőrösről Kecskemétig vándorlott lakatos, vagy kovács, vagy asztalos legény többet tanult, mintha vándorlása idejét példaul az ó budai hajógyárban töltötte volna? –
Azért akarnám, hogy a czéhek minálunk is állanának el a vándorlási gyalárságtól s elégednének meg az iparos képződés olly bizonyitványaival is, mik istenemre! többet jelentenek, mint a vándorkönyvi vidimatiók. –
Adandó alkalommal, s ha a nyájas olvasó érdekét szerencsések lehetünk megnyerni, folytatandjuk e hasonlitásokat.
Weisz Ferdinánd.
