Logicai furcsaság a B. P. Hiradónál.
Logicai furcsaság a B. P. Hiradónál.
Nem csekély elszántság kivántatik a B. P. Hiradó minden ferde következtetésének, minden hamis állitásának megczáfolására; minden nagy szavának devalválására: nem azért mintha a munka talán nehéz lenne, hanem azért mivel sok; mivel véget alig érhetnénk bennük.
Jelenleg azon czikkeit mutatom be, mellyeknek czime ez: „a gabonacrisis és az elméknek általa előidézett uj fordulata.” – A 682. szám alatti V. czikkükben azt mondják a B. P. Hiradóék, hogy a „bőség” theoriája csak a szabad kereskedés elvéből folyhat, és a védvámsorompók romjain üdülhet föl, mellyek által mindeddig a szükség eszközöltetett és őriztetett az elzárt országokban.” Ezen nem annyira egyszerüen világos mint költői kitételnek magyarul ezt kellene jelenteni: „szabadkereskedés bőséget, védvám szükséget okoz.”
Ha már ez állitás igaz, akkor igaznak kell lenni annak is a mit belőle szabályszerüleg következtetni lehet; de ha a szabályszerü következtetés nem igaz, akkor maga amaz állitás sem. Lássuk tehát:
A védvám szükséget okoz; ugyde Anglia iparczikkeit vámokkal védette: tehát „Anglia iparczikkekben szükséget lát.”
Minthogy pedig nem igaz, miszerint Anglia iparczikkekben szükséget lát, annálfogva az sem igaz, hogy a védvám szükséget okoz.
Hogy Anglia iparczikkekben szükséget nem lát, azt ugyan mindenikünk tudja, mind a mellett is nem lesz fölösleges a B. P. Hiradóból magából bebizonyítani, ha csak azért is, hogy olvasóink lássák, mennyire magáévá tette a B. P. Hiradó azon maximát, melly magyarul igy hangzik, „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.”
Az iparczikkekből vegyük föl például a pamutszöveteket, ezekre nézve ezt mondja igen tisztelt és igen tudós ellenünk a B. P. Hiradó 665-dik számában a II. czikkben, hogy Anglia már 1833-ban 18 millió és 337 ezer font sterling (175 millió és 38 ezer ez. forint) értékü pamutárukat vitt külföldre eladás végett. A 686-dik számban a VI. czikkben továbbá még azt is mondja: „magában Angliában a roppant külső világkereskedés csak egy negyede a belsőnek.” Ha mára külső kereskedés 1425is „roppant”, ugy a belső fogyasztás, melly 3 szor akkora, 3 szor „roppant”abb; tehát „szükség”ről józanon szó sem lehet.
Ime milly takaros és épületes okoskodás. (?) Az V. czikkben „szükség”, a VI. czikkben már „roppant” kül- és 3szor roppantabb belkereskedés. Ha akarom szükség, ha akarom bőség. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.
A „roppant” külkereskedésben egyéb iparczikkek is részt vevén, a fentebbiek – mint ezt mindenki átlátja – azokról is ép ugy állnak, mint a pamut-árukról. – Azért is áll e syllogismus: Anglia iparczikkeket roppant bőségben bir; ugy de azokat vámokkal védette, tehát a védvámok „roppant” bőséget okoznak. Vagy is épen ellenkezőleg van a dolog, mint a B. P. Hiradó mondani nem szégyenli. Ez aztán logica. Ezek azon emberek, a kik „devalvationalis rovatot” mertek irni; kik más szemében szálkát keresnek, mig magukéban a gerendát sem látják meg.
T. M.
