A magyar gazdasági egyesület előadói hivataláról*
A magyar gazdasági egyesület előadói hivataláról*
E czikket, nehogy az előadói hivatalra folyamodó egyének, kikre a M. Gazda magyarázata nem illik, holott ők egyenesen az alapszebályok értelmében folyamodtak, szerénytelenséggel vádoltassanak, közleni kötelességünknek tartottuk.
Szerk.
A Magyar Gazdának f. nov. 3-kán megjelent legujabb száma a köztelek egyik lényeges rendeltetését abban tűzi hogy:
„Fölépülése által alkalom nyilik rendszeres, de népszerü előadások által a mezőgazdaság minden ágaiban alapos ismeretek megszerezhetésére azon osztályoknak is módot nyujthatni, mellyek kiválólag hivatva vannak a népoktatást vezérelni.”
Szép, édes örömest várjuk ez alkalmat magunk is, – és csak azt sajnáljuk, hogy e népszerü előadásokat már rég, az egyesületnek saját épületén kivül is meg nem kezdették, miután az iparegyesületnél, s a királyi képezdéknél is rég bebizonyitatott, miszerint oktatásokat lehet bérlett localitásokban is tartani. – De hát csak hadd induljanak a fölépülendő köztelken is az előadások, mert jobb későn mint soha. –
„Erre azonban” – igy folytatja a M. G. – „ember kell vagy is emberek kellenek, kik a mezőgazdaság egyik vagy másik ágában teljes elméleti s gyakorlati ismerettel birnak” stb.
Teljes igazság! Értetlen embereket nem lehet, nem szabad tanszékre állitani, mert a helyett hogy áldásos világot hintenének a tudás körében, átkos és kárhozatos eszmezavart fognak fölburjanoztatni. Igen is az előadók, a köztelken legyenek hozzá értő, képzett, gyakorlott és tudományos gazdák. Forrón ohajtjuk, nem is fognánk tudatlan egyénekre szavazni.
„Erre czélzott – folytatja tovább a M. G. – a M. gazdasági egyesület akkor, midőn már 1841-ben, in thesi, négy előadónak szükségét megállapitá. Ez alkalmazás ideje közelget, s a legbensőbb ügyszeretettel ohajtjuk, hogy az első ürességben levő előadói állomásra olly egyéniséget szemeljen ki az egyesület, melly a közteleknek fentebb fejtegetett lényeges rendeltetésének megfelelni minden kifogáson fölül tudjon.”
Már e possage-ra nagy észrevételeink vagynak. Először is nem az 1841-ki czélzatok szerint itéljük meg az egyesület organisatióját, hanem a szerint mint azt a jelennen fönálló, az egyesületnek 1845. évi mart. 17-kén tartott közgyüléséből kelt, s folyó 1847ik évi május 31kén nyomtatásban megjelent alapszabályokban formuláltatik.
1444Másodszor: ez alapszabályoknak az előadóról (tehát nem előadókról, s épen négy előadóról ) szóló 29. §-a egészen más hivatalkört szab az előadónak, mint a mellyet a legujabb M. G. rá tukmálni készül: Közöljük itt az egész szakaszt, nehogy valótlansággal vádoltathassunk.
az előadóról:
29. §. Az előadó hivatala szinte:
a) Mig kötelességét teljesiti állandó.
b) A közgyüléseken és választmányi üléseken a rábizott tárgyakat maga terjeszti elő.
c) Azon szakosztályok jegyzőkönyveit, mellyek rábizattak, ő vezeti s adja elő.
d) A folyóiratok, s egyesületi nyomtatványok szerkesztésében megbizatásához képest részt vesz.
Ezen tisztviselők, (t. i. a titoknok és az előadó) akadályoztatások esetében, egymást pótolják.
Punctum. Több semmi sincs az előadó hivatalába, küldetésébe foglalva, semmi szó itt professoratusról, tanszéki foglalkodásokról, népszerü előadásokról stf. Véleményünk szerint e szakasz az előadó s titoknok között csak a jegyzői teendőket osztja föl. Minek tehát, minek az istenért! bele erőszakolni a szabályok világos szerkezetébe olly dolgokat, mik abban nincsenek meg, minek annak olly magyarázatot adni, melly a már concurrált a fölebbi szakaszban körülirott teendőü hivatalra concurrált, egyéneknek egyikét vagy másikát inpossibilissé tegye csak azért, hogy azt kire nézve „rokonszenvekről s a barátság kötelékeiről” lemondani nem akarunk, versenytárs nélküli s igy megválasztatni kellő folyamodóvá tehessük.
Becsületemre nem vagyok gyanakodó, meg kevésbé értem a gyanusitás mesterségét; de a közelgő előadói választás előtt igy erőszakolva látnom a szabályokat, figyelemre, örködésre ébreszt a lehető.... iránt.
Rendszeresitsünk tanszékeket, válaszszunk előadókat e tanszékekre, – jól van – s kell hogy legyen; de segédjegyzőből ne akarjunk professort csinálni.
y y y.
