Részletes tudósitás a cholera menetéről.
Részletes tudósitás a cholera menetéről.
A porosz Allg. Zeit. Motschulsky B. orosz kapitány kézirata után köv. érdekes természettörténeti tudósitást közöl az 1847-ki choleraról: „Indiában ezen betegség először Jessoreban 1817-ben mutatkozott, aztán Calcuttában, és nem telt bele 15 hónap, hogy egész Indiát, különösen a katonai utvonalakat, azaz a nagy, leginkább a folyamok melletti közlekedési helyeket meglátogatta. Ekkor keletre ment, és 1820-ban Chinát pusztitotta, de a Kobi pusztán nem ment át, ugy hogy Siberia megkimélve maradt pusztitásától. Öt évi dühöngése után Indiában és az Indus mellett, ezen betegség tenger mentiben nyugat felé fordult,és 1821ben a persa öböl partjain mntatkozott, miután oda Bombayból hajók érkeztek. Innen éjszaknyugat felé fordult, és meglátogatta egész Persiát, Arabiát Aleppóig Syriában. 1823-ban dél felől a kaspi-tenger mellett menvén Astrachánba hatott, és darab ideig ott maradt. 1829-ben a cholera Bokharán át Chinából jövén Orenburgba hatott. 1830-ban Moskauban volt és onnan 1831-ben nyugatfelé déli Oroszországban, Lengyelföldön, Gallicia és Magyarországban, később Pétervárott, Danczigban, Berlinben, éjszaki Németország legnagyobb részében, egész Angliáig terjedve, Bécsben és déli Németország egy részében. 1832-ben Párisban és több más helyen volt Francziaországban. 1833. és 34-ben Németalföldön meg Spanyol-Portugalországokban egész Amerikáig. 1835-ben ismét keleti irányt vőn és déli Francziaországból éjszaki Olaszországba ment. 1836-ban egész Olaszországot bejárta, és annál jobban dühöngött, minél inkább délre esett azon hely, hol megjelent. Felső Olaszországból kissé éjszakkelet felé fordulva Tirolon, Bajorországon, Austrián keresztül Boroszlóba és Berlinbe ment, hol mindinkább gyöngébb levén, végre egészen elenyészett. A Kaukasus körül most megjelent cholera szinte Indiából származik, honnan Lahorén keresztül Chorassanba és Masanderanba hatott, és egy felől a kaspi-tenger partjain Derbent Kislar és Astrachanon át, másfelől Taurison, Tiflisen és Praetigorskon át a német kozákföldre nyomult.
A gyorsaság, mellyel ezen betegség előre nyomul, nem csekély, mivel p. o. julius hó 14 utolsó napjaiban a Charkow és Tscherkask közt fekvő egész területet bejárta, azaz napjában 4 mérföldet haladott.
1474Ezen történeti-geographiai átnézet minden esetre azt mutatja, hogy a cholera menetében mindenütt bizonyos szabályszerüség van, de a melly azért sem a nagy országutakkal, sem a nagy folyókkal nem tart mindenütt. Sőt inkább ugrásokat tesz, nemcsak egész földterületeken, hanem egyes városrészeken is stb. Más részről ellenben azon tapasztalatot tették, hogy az első betegek mindig ollyanok voltak, a kik valamelly ragályos helyről jöttek. Terjedésének egyik főoka tehát erkölcsi hatásnak, félelemnek tulajdonitandó. Az összeszorult levegő ugy látszik, sokat tesz a betegség kifejlődésére. Némellyek azt állitják, hogy a cholera közelgésekor a folyóvizeket feldagadni látták, és hogy azok, a kik ezen vizet itták, hamarább megkapták a betegséget, mint azok, a kik kutvizet ittak. A viz vegyészi és mikroskopi vizsgálata azonban semmi változást nem mutatott.
A mostani cholerakor Charkowban minden megholt gyomrát bonczoláskor ugorka, dinnye és különféle gyümölcscsel találták megterhelve. A betegség szelid indulata a doni kozákok földjén leginkább a kormány azon intézkedésének tulajdonitandó, miszerint a gyümölcs árulása megtiltatott, az ugorka, dinnye lekaszáltatott és takarmányul a barmoknak adatott. Itten leghathatósabb szer volt: melengetés, borongatás forró hamuval a sziv vápájára és gyomorra, láb és kéz dörzsölése posztóval és kefével, és a pálinkávali mosogatás, e mellett jó meleg thee ivása nehány csepp erős fodorméntaolajjal vagy fodormentatheevel vegyitve, aztán betakarás meleg leplekkel, bundával, párnával, hogy a beteg minél hamarabb izzadásba jöjön.
A cholera geographiai iránya Haysen isodynamicus hajlatát követte, és az egyenlitő (aequator) felé dühöngött; hol a magnesi erő a leggyöngébb, mig az égsark felé, hol ezen erő tetemesen növekedett, a betegség jelenségei sokkal gyöngébbek voltak. Innen aztán megfogható lesz az is, hogy azon szerek, mellyek Indiában a cholera ellen használtattak, éjszaki Europában csaknem átalában sikeretlenek maradtak. Orenburg és Pétervár csaknem azon isodynamicus szélesség alatt fekszik, és bár a betegség itt nyárban s ott télben 24° hideg mellett volt, mind a két helyen hasonlólag mutatkozott; Palermoban ellenben, melly Észak-Indiáva egyenlő hajláson fekszik, annyira dühöngött, hogy hat hé alatt a lakosság hatodrészénél több elhullott, t. i. 26,000 ember lett áldozata ezen betegségnek.
A cholera mostani menete szerint az isodynamicus hajlatokat tekintve, bizton állithatni, hogy a betegség kevésbé lesz erjes (intensiv) mint 1831-ben. Ez eddigelé is egészen bebizonyult.
A mostani cholera jelenkezését s folyamát három részre oszthatni; először: a beteg szédülést kap, térde öszszehuzódik, a láb és kéz meghidegszik, azután vagy az érzéki tehetség elzsibbadása, vagy az idegek lassu eltompulása következik hányás és hasmenés nélkül, vagy az utóbbi kisebb nagyobb erővel áll be, és rángás, görcsök követik, végre a görcs borzasztó fokra hág, és a beteg rettenetes kinok közt tüdő- vagy agyvelőszélhüdést kap. E betegségen az utolsó fokon igen ritkán segithetni; de a köv. eljárás déli Oroszországban 9 beteg közül 6-ton segitett: ha a beteg hány, egy evőkanál konyhasó-feloldatot adnak neki egy pohár hideg vizben, hogy egyszerre igya ki, és ezt ismétlik, ha a hányás egy óra mulva meg nem szünik. Egy uttal az egész test spanyol veres borsra 1475öntött léllel dörzsöltetik, és a beteg aztán nedves, viaszos tafotával beboritatik, és az egész test erősen addig dörzsöltetik, mig melegség mutatkozik, és a beteg el kezd izzadni. Ez alatt fodorméntatheet vagy más izzasztó szert adnak inni, gyomrára borongatást vagy mustártapaszt tesznek. Mihelyt a beteg könnyebben érzi magát, lepellel betakartatik. A további gyógyitás az orvos belátására bizandó. A betegség rendszerint 4–12 óráig életveszélyes, a ki a 12 órát tulélte, rendszerint életben marad. Legtöbb a 8-dik órában hal meg. Egy helyen a betegség ritkán tart tovább hat hétnél, melly alatt 3 hétig növekszik, 3 hétig alább száll. A Priesznitz-féle gyógymód a mostani cholerában csak a betegség legelső szakában használt. A galvanizálás két nehéz betegen semmi hatást nem tett, egy harmadik azonban a betegség második szakában mindjárt könnyebbülést érzett, és meggyógyult. A galvani lap mellére és nyakcsigájára alkalmaztatott. Ha eszünkbe jut, hogy Indiában a benszülöttek e betegség ellen a talp tüzes vassal égetését sikerrel használták, akkor a galvanismusnak a talpra való alkalmazása is jó hatással lehet a betegnél. Végül megjegyeztetik, hogy átalában a cholera megjelenésekor a lehellő-organok különös ingerlékenysége észrevehető, különösen még nyár derekán, szobában is, s a legrekkenőbb napokban hirtelen náthát kap az ember, melly épen olly hirtelen, néha 1–2 óra alatt ismét megszünik. Azon idő alatt, midőn a cholera valamelly helyen van, még a legegészségesebb ember is bizonyos gyöngeséget érez gyomrában és térdében, nagy hajlandóságot a szédülésre, vagy legalább a fő van elnehezülve, a mi izzadásra mind hamar elmulik. Ez idő alatt különös hatással van az emberre a rekkenő meleg.
Felötlő, hogy ez évben a barom is szenved a cholerában; különösen a fekete szinü ló és a szarvasmarha döglik benne; sok helyen, hol az embereket megkimélte a betegség, a marhában annál nagyobb pusztitást tett. A szárnyas állatok, nevezetesen a kácsa, tyuk stb. minden gyümölcsöt megettek, a nélkül, hogy bajok lett volna tőle.
