A franczia műnökszékek.
A franczia műnökszékek.
A Hetilap 192-dik számában megigértük, hogy a franczia műnökszékeket (conseils de Prud’hommes) kimeritően fogjuk mogismertetni. Ezennel közöljük tehát azoknak eredetét, ennek indokaival együtt, – s közöljük törvényileg megállapitott illetőségöket. –
Ohajtjuk, hogy közleményünk figyelemmel fogadtassék. Mert, – ismételve mondjuk, – meg vagyunk győződve, hogy bár mikint fejlődjék is, már a mostani országgyülésen, vagy valamellyik legközelebbin, a magyar iparosság organizatiója, műiparunknak már mostani állapotai is megigénylik, hogy amaz organismusba a műnökszéki institutio, illy vagy más nevezet alatt, egy vagy más alakban, mind egy, beoltassék. S ezt reménylhetni is azon okból,mert hiszen már a mult országgyülésnek a kereskedési és rokontárgyakban kiküldve volt kerületi választmánya, a „kézműrendszerről,” jelesül pedig „az iparüzők társulatairól” készitett törvényjavaslatában a műnökszéki illetőséget felállitotta, midőn a „társulati gyűlés teendői közé számitotta e pontot is:” e) azon viszálkodásokat és panaszokat egyeztetés utján elintézi, mellyek a társulati mesterek, mesterlegények és tanulók között támadnak.” – Sőt reménylhetni ezt azért is, mert, minapi czikkelyünkben megérintettük, a most fönálló czéhszabályzatban is meg van ez illetőség adva, – pedig attól félnünk csak nem kell, hogy bármi történjék a czéhekkel, azt, mi rendszerökben jó van, elveszitsük.
Ohajtjuk azonban, ohajtjuk mind e mellett is, hogy a fránczia műnökszékek nagy figyelemmel méltányoltassanak, mivel a mint egy részről már kijelentettük nézetünket, hogy az, mi az eddigi czéhszabályzatban meg van a műnökszékek illetőségeiből, még kevesebb a szükségesnél, ugy nem kételkedünk megvallani, hogy a mult országgyülés kerületi választmánya javaslatának c) pontja sem elégit ki bennünket, 1482sőt mi a franczia műnökszékek rendezetéből többet kivánunk átvétetni.
De lássuk, mielőtt kivánatinkat bővebben részleteznők, a conseil de prud’hommes felőli mondandóinkat.
Oda nem akarunk visszamenni, hogy Turgot 1776nak elején eltörülte a czéheket, s ezeknek korlátozó nyüge helyett teljes szabadsággal ajándékozta meg az iparos állapotokat; – ide nem megyünk vissza, mert Turgot még ez évben megbukván, a czéhek eltörültetésök után fél esztendővel ismét vissza valának állitva. – Kezdjük inkább előterjesztésünket 1791-ről. Az assemblée constituante, a minő ellensége volt minden elzárt testületeknek, a czéheket sem türte, – a most emlitett évben teljesen eltörülte azokat ugy, miszerint az iparos viszonyoknak a mint nem maradt föl, ugy nem is adatott semmi ujabb rende, szabályzata. A rendezetlenség csakhamar rendetlenséggé fajult, s kártékonyan gombáztak föl ennek ártalmai.
Megemlitünk ezek közül némellyeket, mint a mellyeknek orvoslásaul később a műnökszéki institutio kifejlett. – A czéhi rend eltörültetése után a gyárak és műhelyek tulajdonosai, meg a munkások között szegődési szerződések szabályozták volna a müvesek és munkások közti viszonyokat, ámde a legények és munkások megtörvén szegődéseiket, műhelyöket rögtön hagyák el, – a műhely urának annál nagyobb kárt okozva, hogy ez az átvállalt megrendeléseket nem vala többé képes annak idejében teljesiteni, sőt kiadott munkáját talán épen félbehagyatva kellett látnia, – ellenben más gyárnokok és müvesek, megismervén vetélytársuknál valamelly ügyes munkást, ezt mind maguk előnye, mind vetélytársuk kára végett elcsábitották. – E két részrőli rendetlenség megzavarta a müvességi szolgálatidő minden szabályosságát. – A gyárnok, a mester méltánytalan, szabadatlan uton törekvén önhasznát vadászni, segédmunkásaitól, legényeitől elfogta a megérdemlett munkabért, – ellenben ezek a napnak több oráit elhanyagolták, s mind a mellett, hogy kevesebbet dolgoztak, munkabéreik emelését zsarolgatták. E rendetlenség a munka árait zavarta meg. – A tanuló megszökött mesterétől, – vagy ez nem teljesitette kellőleg oktatói kötelességét, mi által a műipari képzés vesztette el elkerülhetlen tartamát. – A tulajdoni jog szentségé is megsértetett. A munkások eltulajdonitották a nekik földolgozás végett kiadott anyagszereket, – eladogatták az elejökbe rakott sávokat, mintákat; – ellenben találkoztak gyártulajdonosok és mesterek, kik az illy, talán épen általok 1483fölidézett erkölcstelenség lopományaiból örömest gazdagodtanak.
Az iparos viszonyok megállapodottságának e fölbomlása két irányban vala ártékony. Egy részről a műiparos osztályt demoralizálta, – más részről pedig a franczia műiparnak erejét, hitelét, nagyságát csökkentette, aláásta. Egyes vállalkozói gyakran végromlást szenvedtek munkásaik hanyagsága s hűtlensége miatt. A munkások szorgalmával s képeztetésével eltünt azoknak ügyessége, képzettsége is. – Ezeknek következtében a franczia gyártmányok jósága, jelessége is mindinkább alább szállott, miből ismét a kereskedésnek, a külforgalomnak csökkenése következék. –
Már elviselhetlenek valának a műipar rendezetlenségének ártalmai, – azért 1803-ban már intézkedéseket látunk kelni e bajok orvoslása végett. – Természetes, hogy most a czéhi rend visszaállitásáról szó sem lehete, mint Turgotnak bukása után. Máskép kelle segiteni. És különféle javaslatok tétettek, oda irányozólag, hogy az iparos munkásságnak szabadsága, oltalma is meglegyen. De a tanácsoknak épen sokfélesége volt azon piom, mellyel ugyanazok elégtelenségét is ki lehete kémlelni. Azért a törvényhozás egyelőre csak keveset intézkedett. Büntetéseket szabott a beharapózott vétségekre, szabályozta az iparos tanulók (inasok) és tanitók (mesterek) közti szerződéseket, – és a gyárnokok, mesterek meg a munkások és legények közti viszonyokat, megállapitott némi szabályokat a gyárakban s műhelyekben gyakorlandó házi rendőrség iránt, – s végre a mi igen fontos volt, olly intézetet állitott föl, melly gyárnokokból alakitva, a kormánynak tanácsadója legyen a műipar fölvirágoztatása eszközeinek, s a szükséges igazgatási rendeleteknek alkalmazása körül. Ez intézetek voltak a chambres consultatives de manufactures, fabriques, arts et metiers, – hasonlók azon intézethez, mellyet a mult országgyülésnek már tisztelt kerületi választmánya e név alatt inditványozott! „Véleményadó kereskedési és műipari választmány,” de mellyet kerekebb s rövidebb kifejezéssel talán „műnöktanácsnak” lehetne nevezni.
A mi azonban ezen rendeletekben legfontosabb volt az, miszerint elismertetett, hogy a gyárakban sokszor előforduló kisebb vétségek, más szempontból kell hogy megitéltessenek mint ugyan olly, de a gyárakon kivül elkövetett kihágások, – miszerint azoknak, mind a megsértettek, mind a sértők érdekében a szokottnál különböző módon kell tárgyaltatniok. – S ezért az egyszerü rendész-ellenes kihágások (affaires de simple police) a rendes birótól elvonattak, s az igazgató rendészet egyik tisztviselőjéhez utasitattak, miszerint ez azokat, mint család-viszálkodásokat atyáskodó hatóság gyanánt, a rendes biróságok szigoruságának mellőztével egyenlitse ki.
Azonban csakhamar éreztetett, hogy a mint már a rendes biráktól el kelle vonni a müvesek egymásközti viszongásait, ugy a rendészeti hivatalok sem felelhettek meg küldetésöknek. Csakhamar kitünt, hogy a műiparosok perpatvarainak megvizsgálása, kiegyenlitése olly ismereteket igényel, minőkkel csak gyárnokok, műnökök birhatnak.
Ekkor történt, hogy mint a Hetilap 192dik számában érintettük, Napoleon meglátogatta Lyont, hol a selyemgyárnokok visszakérték tőle amaz iparos itélőszéket, mellynek birái a lyoni gyárak férfiaiból választattak, mellynek a kiengesztelés, kiegyenlités volt hivatása, s mellyet az 1791ki 1484törvény eltörült. Napoleon megadta a kérelmet, – meg az eszmének sokkal terjedtebb alkalmazásával. Ő nem csupán némelly rendészeti csinokat utasitott ide, hanem egy, kizárólag a gyári ügyekkel foglalkodó biróságot alkotott. Ennek, melly csupán gyárnokokból volt alakitandó, tehát a gyáriparnak, külsőségeinek minden nagyszerüsége mellett is, fölötte gyöngéd szálakból álló apró részleteit volt ismerendő, könnyebb leende mind illetékes, mind engesztelő szókat szólnia a gyári perekben, mint a rendészi hivatalnokoknak, kikre azok előbb bizva valának.
A Napoleon által alkotott ez uj gyárbiróság a műnökszékek voltak. Ezeket most következőleg definiálják: a műnökszék a végett alkotott specialis hatóság, hogy a művesek és müvesek, – a müvesek és gyárnokok közti viszongásokat rövid uton s költség nélkül végezzék.
A műnökszékek tagjai választatnak. Választja őket a gyülekezet, mellybe az illető iparág kereskedői, gyárnokai, mesterei, művezetői és patentált munkásai hivatnak meg, – mennyiben 30 évesek, s a helyhatóságnál be vannak lajstromozva. Minden választó választható is.
E műnökszékek illetőségei közé tartoznak: 1. A polgári perügyek, mellyek a munkások és gyárnokok közti viszonyokból támadtak. Az előtt csak olly tárgyak tartoztak ide, mik 60 franknyi értéket meg nem haladtak. De már e megszoritás meg van szüntetve, s most a műnökszékek minden illy jellemü viszongást a szoros jog szerint itélhetnek, s pedig 100 frankig végképen, 100 frankon fölül fölebbezhetőleg.
2. A gyári mustrák és rajzok tulajdonának oltalma. T. i. a műnökszékeknél téteknek ezek le, – ezeknél őriztetnek, – ezek által adatnak át, per esetében, az illető polgári vagy fenyitő birónak, kinek a műnökszékek adhatnak illyenkor legilletékesebb értesitést és véleményt az eredetiség vagy utánzás iránt.
3. A gyárjegyek jogának oltalma. Ezek is letétetnek a műnökszékeknél, – mellyek a gyárjegyek jogának megsértése esetében mindenek előtt békéltetni tartoznak, – mi ha nem sikerül, véleményt adnak, melly az illető biróság itéletének alapjaul szolgál.
4. Minden kihágások, mik az iparágakhoz tartozó gyárakban, s műhelyekben történnek. E tekintetben a műnökszékek hajtják végre a vizsgálatot, – intézkednek a további bajok elejevételeül, a gyárakban, műhelyekben kutatásokat tehetnek, – lezárolhatnak, eljárásukról e részben jegyzőkönyvet visznek, – melly alapja a fenyitő biró itéletének.
5. A fegyelem, jó rend elleni azon kisebb vétségek, mik ha nem gyárakban történnek, a békebirák körébe tartoznak; itt már fenyitő hatalommal vannak a műnökszékek ellátva.
Mi czélszerüek ez intézetek, annak legszólóbb hirdetője azon kedveltség, mellyben a közönségnél részesülnek. Már ismételve közlöttünk e részben adatokat. Szabadjon itt még egyet adni elő, melly valóban nagy mértékben bizonyit. 1834-től kezdve 5 év alatt öszvesen 60,555 perügy vitetett a műnökszékek elébe, ezek közül 58,330 kiengeszteltetett, – az elitéltek közül pedig csak 56 fölebbeztetett.
Ugy hiszszük az előadottak önmagokban elegendőleg mutatják a szükséget, hogy nálunk is rendeztessenek műnökszékek. Czéheink, mint állanak, s a czéhtársulatok, mint a mult országgyülésen inditványoztattak, még nem birnak, 1485s nem birnának illy széles competentiával, – és szerkezetök sem ollyan még, hogy illy illetőségeket elviselhetne. Aztán figyelembe kell vennünk, mikint műértők biróságára van szüksége a gyáriparos osztálynak is, van szüksége azon iparmüveseknek is, kik nincsenek czéhekben, kikre tehát a czéhi ülések hatósága ki nem terjedhetne.
Egyébiránt ezek szolgáljanak az eszme megismertetéseül. Lesz alkalmunk kivitele, rendszerezése iránt többször szólanunk. –
Weisz Ferdinánd.
