Az antalóczi és felsőremetei vasgyárak Ung vármegyében.
1550Az antalóczi és felsőremetei vasgyárak Ung vármegyében.
Ungh vgyében 3 nevezetes vasgyár létezik, u. m. az antalóczi, felsőremetei és turjaremetei. Ez utóbbi ismertetését későbbre hagyván, most a két elsőről szólandunk.
1) Az antalóczi vasgyár. Tulajdonosnhéja özvegy Petróczyné, mostani haszonbérlője és igazgatója Hiszler János. Fekszik Antalócz helysége a megye szerednyei járásában, a Szerednyétől észak felé nyuló Ville völgye legvégső csucsán, magas hegyek és sürü erdőktől környeztetve. Az itteni gyár bányászi, szénégetői és gyári összes állandóul foglalatoskodó személyzete 100 ember. Ezekhez járul naponkint 10–12 napszámos. Alaptőkéje, a mennyiben Petróczy István Antalócz helységét nem rég a kamarától vásárlotta, és az összes hat száztoli évenkinti jövedelem e gyár forgatásába fektettetik, 40,000 pengő forint. – Készül e gyárban évenkint 4000 mázsa nyers, és ebből 3000 mázsa vert vas, mellyek Bereg, Zemplén vármegyékben és Lengyelországban adatnak el, mázsája 8 pengő forinton. Rosz utak, pénz szüke és hitel hiánya a főbajok, mellyek e gyár felvirágzását akadályozzák. S kiváltképen az őszi és tavaszi időkben levő nagy sarak, a legközelebbi falukkal való közlekedést is szinte lehetlenné teszik. Sokszoriak az ügyes gyárdolgosok nem léte miatti felakadások, vagy azon kényszeritő szükség, melly szerint azokat áldozattal is kénytelen a tulajdonos magához édesgetni, melly a gyár jövedelmét tetemesen csökkenti.
2) A felsőremetei vasgyár. Jelenlegi birtokosai a felsőremetei vasgyárnak gróf Sztáray Vinczének és gróf Sztáray Nepomuknak örököse. 1844. esztendő october havától Geiszberger Ferencz és Pondelicsek Albert urak által haszonbérbe vétetett, kik közül az utolsó annak jelenlegi igazgatója is. Fekszik a vasgyár Szobráncztól jobb kézre magas hegyeken Ungvár és Nagy Mihály városai között, mellyek közül az elsőtől három, az utolsó egy órányi távolságra van, s összes vizi erejét az ugy nevezett tengerszemből kapja. Felül a tenger-szemen csak nem a hegytetőkön fekszik még egy tó mesterséges gátakkal körülvéve, mellyből szükség idején a vizhiány pótoltatik. Száraz időkben a tengerszem nyolcz hetekre elegendő vizmennyiséget ád, mellyekkel minden ütőmiv mozgásba tétethetik; de ezen idők multával a viz fogy, s az ütőmiveket csak egyenkint forgathatja. – A vas-gyár jelenleg 200 egyént foglalatoskodtat, kik között van egy főfelügyelő, pénztárnok, eladó, hutamester, bányász, mérnök, erdész, orvos, iskolatanitó, több felügyelők és mesterek. – Ezen kivül van keresete ezer embernek az érczkő, szén, homok s más szerek hordásánál. – A vasgyárnak tulajdon vaskő-bányái vannak Bauzkán, Zemplén, és Tannán Ungh vármegyékben, ugy a gyár környékén is. – Készit évenkint egy 36 láb magas égető kemenczével (Hochofen) száz ötven ezer váltó forint áru nyers, öntött és rudvasakat, vagy 10,000 mázsa nyers vasat. Az égető kemencze (Hochofen) eddig hideg léggel fűttetett, két henger és két szekrény fuvómiv (Kastengeblaese) által. Ehhez ezen évben gőzerőmiv toldatott, melly által a fuvó meleg leget kap. Az évenkint nyert vasból 300 mázsa kovácsok és lakatosok által feldolgoztatik. Az itteni vasnak minőségét minden kereskedők dicsérik. Eddig a gyárnak sehol eladó rakhelye nincs, s csak helyben adatik el, mázsája az öntött vasnak 4–20 pftig, a rudvasé 7–11 1551ftig, nagy rész a vevők által Gácsországba vitetik. Nagy akadályai e gyár felvirágzásának a rosz utak, mellyekkel környezve van, mellyek közül a Szobráncz és Zavadka közt levő az esztendő sok részében csaknem járhatatlan, mind a környéken lakó földnépnek, mellynek e kereset nélkül el kell lenni, mind pedig a gyárnak nagy kárával. Melly utat bár ezelőtt nyolcz évvel a vármegye némi részben megcsináltatta, de azóta egészen elhagyatva hever.
Továbbá nagy akadálya e gyárfelvirágzásának a környékbeli nép tudatlansága, s henyesége, kik kevéssel beelégedve a mindennapin tul mit sem kivánnak. Népiskolák és tanitók első szükségei minden helynek, mellyek által vágy ébred benne, önszükségeit megismerni, s a munkára ösztönt nyerni. Tanuja ennek az itt felállitott iskola, melly a mióta áll, mind több, mind ügyesebb munkások nevekednek. Fizettetik ennek tanitója az összes vasgyári személyzet által összetett pénzből; minden munkás ugyanis egy forintból egy garast tartozik betenni a közpénztárba, melly 1837. óta tiz ezer forintokra szaporodott. A tanitó a vasgyári személyzet növendékeit hattól 12 esztendős korukig állandóul, ez időtől fogva a gyári munka-szünés ideje alatt vasárnaponkint oktatni köteles. E pénztárból fizettetik az orvos, s ebből állittatott fel az itteni gyógyszertár is, valamint a betegek, kik semmit nem kereshetnek, és az itt elhalt munkások özvegyei és árvái is. Tizenhat év óta idegen munkások e gyárba nem vétetnek, s az egész az itteni gyári ifjuságból telik ki. – A vasgyárban 1846-ban egy szeszgyár és magtár is épittetett. – Ez évben szeg- és lakatos-munkagyárakat épitnek, mellyekhez már minden műszerek megszereztettek, s jövő septemberben az osztály is megkezdi munkáit. (Folytatása következik.)
