Tanuljunk a szomszédtól.
Tanuljunk a szomszédtól.
Tudjuk, mikint a német vámszövetség kebelében is sokakat meghóditott Cobden apostolkodása, Angliának uj, mint mondani szokják, az idegen nemzetek iránt is liberalis, vámpoliticája s átalában a szabad kereskedés föl nem fogott eszmejével divatra kapott kaczérkodás. Vannak a vámszövetségnek is fiai, kik feledve, vagy látni sem akarva, mit ajándékozott hazájoknak a vámegyletnek védpolitikája, ezt nemcsak a productio drágitásával, hanem a termész-erők bilincselése és elfojtásával is vádolják. Ez insinuatiókra, – mert csak igy kell nevezni a nehezléseket, miután ki nem bizonyitatnak, – olvasánk most némelly jól öszveállitott észrevételeket, s ezeket akarjuk közleni, annál inkább, minthogy a vámkérdések körüli eligazodás most valóban nagy szükség, immár nálunk.
Tegyük föl, – igy szólanak az érintett észrevételek – hogy a német vámszövetség csak az olly productumokra vetende finánczvámokat, mik kebelében elő nem állíthatók, egyébre nézve pedig a fönálló, s a legtöbb esetekben; elegendő s csak némellyekre nézve még nem elégséges védrendszer helyett a gyártmányok szabad behozatalát engedendé meg, mi fogott ennek következése lenni? Vasbányászatának s vaskészítésének alig birna most egy harmadával, s ez is 1262pangatag volna; üveggyártása alkalmasint teljesen oda veszende, gyapotfonása kétségtelenül teljességgel nem volna, – gyapotszövése, melly most a védvám mellett ugy fejlesztetett ki, hogy kivitele is van, bizonyára nem volna illy jelentékeny, noha már a vámszövetség megszülemlése előtt is, élvezé a porosz vámtariffa oltalmát, – valóban kérdés valjon vámvédlettsége nélkül csak egy hatoda is volna e annak, a mi most, – a gyolcsipar, védvám nélkül, kérdésen kivül, tetemes reductiót szenvedendett, a gyapjugyártás, melly egynémelly ágakban a 30–50 százaléknyi védlet daczára sem tudta, még a külföldi verseny ellenében magát megerősiteni; ez ágakra nézve bizonyosan föl nem emelkedik vala, s hogy átalában a posztógyártásnak is mi sorsa leendett; valóban kétséges, minden bizonnyal föl nem vergődött volna mostani álláspontjára, mellyről a belföldi szükségeknek hasonlón olcsó, sőt olcsóbb födözése mellett, még tetemes kivitelnek is örvend. E részben a vámszövetségnek sok vidékei, némelly természetes előnyökkel, s a már régtől megszokott üzlet előnyeivel birtak, ezen fölül a gyapju jutányosabb itt mint a külföldön, s még is egy hozzáértő sem fogja tagadni, hogy még most is, a tetemes kivitel mellett, nagy zavarokba fogná ejteni egyesekre nézve a posztógyártást a védvám leszállitása, s hogy némelly üzletet könynyen a fölhagyásig juttathatna. – A selyemipar, a különben is mérsékelt védvám nélkül csak tengődni fogott, s kivitelig bizonyosan nem fejlődendett. – Az aprós készitményekben (kurze Waaren) a munkabér alacsonysága, s készitésöknél, épen a munka tulnyomósága miatt, talán megfogott maradni az előbbeni állapot, noha némelly ágak, példaul a tűgyártás, némi csekély vám nélkül, eleinte meg nem állhattak volna. Papiros felényi sem gyártatnék. Az annyira tetemes gépgyártás, kétségtelenül, gyermekségében maradt volna. Számos, kevésbé fontos iparág, mellyeknek fölvirágzása, mert különféle munkásságnak ad mezőt, fölötte 1563kivánatos, el fogott maradni. Nem sokat veszünk föl, ha állitjuk hogy a teljesen szabad behozatal mellett 180,000– 200,000 munkással vagy 600,000–800,000 emberrel kevesebb fogott nyerni munkát és élhetést. Minthogy pedig, minden hihetőség szerint a népesség, a mostanihoz hasonló arányban növekedett volna, ugy természetesen szerfölötti tódulásnak kellene egyéb kereseti módok felé történnie, s igy ezeknél a munkabérnek tetemesen lenyomatnia, miből az egészre nézve sokkal nagyobb kár háramlanék, mint az egyenes munkabérvesztés. – Ha valamelly enyésző iparág munkásai az egész országban, s minden egyéb fölmaradó iparágak között kellőleg, oszolnának szét, ugy az illy változások nem volnának annyira érezhetők, de minthogy a tapasztalás szerint, a munkavesztett népesség megmarad eddigi lakhelyén, ezért mint ezt a vámszövetség megalakulása után történni láttuk, sok nagy gyárhelyeknek el kell szegényedniök, mig a kenyértelen nemzedék kihal, ifjusága pedig más felé vonul, s igy népességének aránya a kereseti eszközöknek megfelelő mértékre olvad. – Magára a nemzeti gazdaságra vonatkozva, ettől elesnék a legalább 30 millió forintnyi munkabér, a kereseti üzletek uj alapitása és gyarapitása után gyüjtött, s 40–50millióra tehető tőkéknek kamata, s igy a vállalkozási nyereséget is ide számitva, évenkint bizonyosan 33 millió forint. E szerint e 33 milliónál kevesebb értékü fogyasztási tárgya a munkásoknak és ipar-részeseknek fogna megvétetni esztendőnkint.
Ezen egyesekre, s az egészre vonatkozó veszteségnek ellenében, mi előnyeink támadtak volna? Ezeknek a behozatal teljes szabadságából az egyes fogyasztókra s a productio kedvezőbb viszonyaiból az egészre kellende következniök. – És a fogyasztókra, természetesen a fizetni képes fogyasztókra nézve, nem lehet tagadni, hogy a szabad behozatalu készitményeket eleinte egy két esztendeig, olcsóbban fogták megvásárolhatni a külföldtől, de ezen árkülönbség mindig, alább szállott, s végre egészen eltünt azon mértékben, a mint a védvám mellett lassankint fölvirágzó iparágak árai előbb csekélyedtek, majd a külföldi árakkal hasonlók, sőt ezeknél jutányosabbak lettek, mint ez nevezetesen a posztónál, a gorombább gyapjukelméknél, gyolcsnál és papirnál valóban történt. Csupán a vas, melly azonban nem csupán gazdaságilag, hanem, mint a honvédelem eszközeinek egyik anyagzata, politicailag is fontos, mellyre nézve tehát a külföldrőli behozataltól függésbe helyezkedni igen aggasztónak látszik, s csupán a vas nem szállott még a külföldről behozott és vámzott vas áraira, alkalmasint azért, mert a rá nézve szükséges védvám még csak kis idő óta áll fön. –
A fizetni képes fogyasztók nyeresége tehát koránsem tekinthető kárpótlásaul azon veszteségnek, melly fölebb kiszámitatott, s annál kevesbé, mert e nyereség az iparnak fejlődése mellett gyorsan eltünni, mig ellenben a fölvirágzott ipar keresete sokkal erősebben emelkedni fogott.
S tekintsük a productiót egészben. Azon tőkék, mik, mint fölebb kijegyeztük, a vámszövetség megalakulása következtében uj iparágak megalapitására, vagy a régiek gyarapitására forditattak, természetesen a behozatal teljes szabadsága mellett is disponibilisek fogtak lenni, kamatlan nem is fogtak hagyatni, hanem vagy a belproductionál, vagy a külkereskedésnél alkalmaztattak volna.
1564A belproductionál, épen a műipar jövedelmetlensége miatt, csak a földmivelésre lehetett volna forditatniok. De a műiparosok jóllétének és munkabéreinek alábbszállta után, s az innen eredő keresetlensége mellett a mezőgazdasági terményeknek, valjon a mezőgazdasági productionak nagyobb mértékü szaporitása jutalmazó fogott e lenni, ez nagyon kétséges.
A külforgalomban vagy kölcsönül (p. o. idegen statusok papirosainak vétele által) vagy be- s kiviteli kereskedés által lehetének a disponibilis tőkék alkalmazva.
A tőkék kölcsön-kezelése semmi munkát sem fogott adni a belföldnek.
Idegen fogyasztási czikkek behozatala, miután itthon a fizetési képesség csökkent, nem nagy lehetende, noha a külföld által készitendő iparczikkek némellyikéből, mint gyapotselyemkelmékből stb., alkalmasint többnek kell vala behozatnia.
Terményeinknek, gabona és gyapjunak kivitele pedig nem csupán a termesztésökbe vagy kiküldésökbe fektetett öszvegek tömegétől, hanem mindenek előtt a külföld szükségétől függ, melly példaul a gyapjura nézve csak annyiban növekedendett, mennyiben belföldi gyapjugyártásunkat a külföldi verseny elnyomta volna.
S igy valóban nehéz belátni, hogy ama tőkéknek, mellyek iparüzletekbe lőnek fektetve, mi mezőn vehetendé nagyobb hasznát a vámszövetség. stb. stb.
Nekünk ugy látszik, hogy ez észrevételek nagyon érdemesek figyelmünkra, mellyet vajha megnyerjenek! –
Weisz Ferdinánd.
