AUSZTRIA.
AUSZTRIA.
*†* IV. Bécs, augustus 2-án. (A régi és ujabb osztrák kormány. Folytatás.) Schweiz már a bécsi congressus óta folyvást kitűzött tárgya volt a diplomatiai fondorkodásoknak.
E köztársaság 22 szövetséges cantonból alakíttatott, mellyek közől mindeniknek külön alkotmánya s – hogy úgy szóljak – külön társasági szerkezete van. Ekkép a polgári háború már magába a szövetségi szerkezetbe bele lőn fektetve.
Sőt a diplomatia bölcsessége tovább ment. Huszonegy köztársaság közé egy monarchia is (Neufchatel) bigyesztetett, a porosz király fölsegisége alatt, kétségkivül ama dicséretes szándékkal – mit a következés bőven bebizonyított – hogy a gyönyörű sz. szövetség előtt mindig nyitva legyen rés, a szövetség tisztán belügyeibe is avatkozni.
Igy például a szövetségi acta egyik pontja azt mondja: hogy a szövetségi szerkezet csak minden egyes canton külön beleegyeztével legyen megmásolható.
Már ha huszonkét canton közől huszonegy, sőt ha mind a huszonkettő adta volna is beleegyezését a szövetségi acta megváltoztatásához, a porosz király egyszerű vetoja elég leende összes Schweiz törekvését meghiusítani.
Ekkép Schweiz előtt, ha szövetségi szerkezete hiányait orvosolni akará, csak egy út állott nyitva: a forradalom.
S ez volt épen czélja a diplomatiának, mert ez által mindig kész volt az alkalom a bécsi congressus kezessége alá állított köztársaság ügyeiben közbenjárulni. Ocsmányabb játékot a társaság nyugalmával soha a legkörmönfontabb gonoszság sem űzött.
A schweizi cantonok mind megannyi külön politicai testet képeznek, mellyek alkotmány, vallás, müveltségi fokozat és társasági fogalmak tekintetében lényegesen különböznek egymástól.
Jól érzék schweiz lelkesb és fölvilágosultabb fiai, hogy illy önmagában meghasonlott és a szövetségi kormány által csak gyöngén egygyé fűzött állodalom nem bírhat olly erővel és tekintélylyel a külföld irályában, mellyet különben geographiai helyzeténél, népe erőteljes jelleménél és politicai nagykorúságánál fogva méltán igényelhetne: jól érzék továbbá, hogy illy szakadozott állapot mellett Schweiz mindig a diplomatia gaz ármányainak leend áldozata.
Minden áron egységre kelle hát törekednie, s kibontakoznia azon átkos helyzetből, mellyel a diplomatia a szövetségi alkotmány által hálozta körűl. Ezen igen egyszerű tény a dolog természetében feküvék, s itt akadunk nyitjára minden schweizi mozgalmaknak ujabb időkben.
Ámde így jól rendezett, compact, erőteljes democratia Európa szivében, és Austria és Németország tőszomszédságában lehető legnagyobb csapás leendett az áldott szent szövetségre nézve; mert mi könnyen vágy ébredhet a népekben, maguk kebelében is valósítani a schweizi állapotokat!
Ezt meg kelle gátolni, s hogy meg lehessen gátolni, el lőn határozva, miszerint Schweiz a legdúlóbb anarchia színhelyévé tétessék.
E czélra minden rugó mozgásba hozatott, s Austria lőn e tekintetben az európai despoták organuma.
Mindenki emlékezik még Bombelles gróf szereplésére Schweizban, 1832. és 1833. körül.
Itt a patriciatus féltékenysége lármáztatott fel a democratia ellen, amott a vallási előitéletek czibáltattak elő; a méreg a társaság minden osztályaiba és rétegeibe bele oltatott.
A cathol. szerzetek voltak leghűbb hintegetői e konkolynak s leghasználhatóbb eszközei Austria ármányainak.
Aargau megszüntette a conspiratiók e vészes barlangját; s íme Austria azonnal ott volt beavatkozásával, állítván, hogy ezen zárdák, mint a habsburgi ház alapítványai, Austria különös pártfogása alatt állanak, s hogy azok megszüntetése által a bécsi szerződvények kezessége alá állított vallásszabadság sértetik meg.
Zürich tanárul hívta meg Strauszt; s íme Austria felbujtogatta a zürichi népet, állítván, hogy a kormány meg akarja ölni a ptotestantismust.
Jött végre a legfontosabb: a jezsuiták kérdése.
Mióta Cadiere Laura kisasszony és Girard atya pere a jezsuitarend czinkosságait napfényre hozta, azóta nem létezett becsületes és józan ember, ki a jezsuitarendet a leggaládabb társulatnak ne tartotta volna, melly valaha isten nevében a vallást fertőztette.
Ez egyébiránt a dolog lényegére nézve mindegy. A legerényesb társulat is veszélyes, mihelyt a nagy többség által annak tartatik: minélfogva már a polgári béke érdekében is szükség lett volna a jezsuitákat a népessége nagy többségében protestans Schweiztól távol tartani.
De épen a polgári béke volt az, mit Austria Schweizban nem birt volna eltűrni. A jezsuiták tehát a cantonok többségének tiltakozása mellett is meghívattak Freiburgba, Luzernbe, s e pillanat óta a polgárháború kikerülhetlenné lőn.
A baj elhárítása előbb a szövetségi gyülésen kisértetett meg, mi azonban Schweiz szerencsétlen többségi rendszere miatt nem sikerült.
151Austria bujtogatásai és a bécsi cabinet által féken tartott német sajtó olly sikerrel tudták a kedélyeket megosztani, hogy a megcsökönyösödött conservatismus ügye (még a tisztán vagy tulnyomólag protestans cantonokban is) azoníttaték a jesuitismus ügyével. S most a világ bámulva láthatta telivér kalvinistákat Loyola tanitványival közös zászló alatt harczolni, s Calvinnak és Zwinglinek kétségkül nagy örömük volt fenn, az egekben.
A szövetségi gyülésen nem sikerülvén a dolog, fegyveres berohanások történtek Luzernbe, mellyeket azonban az ő cantonok fanatizált erőteljes népe erélyesen visszavert.
A Freischaarok ellen dörögve szólaltak föl a hatalmasságok, főleg Austria: de a békes kiegyenlítésről – melly egyedül tőlök függe – mit sem akartak tudni, s a békeháborító jezsuitarend fentartása a cantoni souveranitással palástoltaték.
Hét canton külön szövetséget kötött a köztársaság ellen, s e pártütést Austria minden módon gyámolította.
Sikerült elvégre – a genfi particiatus megbuktatása után – a törvényes többséget kivívni a szövetségi gyülésen, e zavargások ellen – ha a szövetségi főhatalom végzéseitől az engedelmességet megtagadnák – fegyveres erő alkalmazása végeztetett el.
Austria Lajos Fülöppel, a porosz királylyal és az orosz czárral szövetkezett a schweizi rebellio védelmére. Dörögve szólalt föl a diplomatia; a cantonok fölsegisége, a vallásszabadság és a „romboló radicalismus elleni óvakozás” volt e gyalázatos beavatkozás függczímere.
Austria nyiltan és tartózkodás nélkül pártfogása alá vette a külön szövetséget, s uj tanát állította föl a népek jogának, azt t. i. hogy a törvényt és jogot tapodó kevesbség szabadon lázadhat fel a törvényes többség ellen.
Lajos Fülöp és Guizot politikája a schweizi kérdés körül nem volt egyéb, mint bók Austria iránt, mellékjegyzet az utrechti béke magyarázatához, melly az Orleans-házat köztudatúl kizárta Spanyolország trónörökségéből. A torlaszok királya a spanyol trónra akará családját csempészni, s Helvetia föláldozásával ügyekezék Austria elnézését megvásárolni.
A „Sonderbund” fegyveres ellenszegűlésre készűlt a szövetségi gyülés ellen; a diplomatia, s élén Austria, ünnepélyesen kijelenték, hogy a pártütés fékezésében a cantoni fölségiség megtámadását, s ekkép a bécsi kötések kezessége alá állított szövetségi alkotmány megértését fogják látni.
Most Schweizban már a leghigvelejűbbek is látni kezdék, hogy itt valamivel több forog kérdésben, mint radicalismus és conservatismus, protestansismus és jesuitismus; – sejteni kezdék, hogy itt a köztársaság léte, vagy nemléte áll a koczkán.
A közvélemény s a nép roppant többség által támogatott szövetségi kormány fölvette a diplomatia által oda dobott keztyűt, s fegyver élével vágta keresztűl a csomót, és a conservativ Dufour lelkes és erélyes hazafisággal hajtá végre a radical szövetségi gyülés végzéseit.
Százötvenezer schweizi hazafi megtisztítá a havasok gyönyörű hazáját a külön szövetségtől és jezuitáktól, s készen állott – ha kell – a külföldnek is feledhetlen promemoriát adni.
A kijelentett casus belli tehát beállott, s Austria (mert Guizot egy elpártolásra hajó kamrai többséggel és mogorva hangulatu közvéleménynyel szemközt úgy sem tehette volna) nem kisértette meg a közbenjárulást, s bukni hagyá azon pártot, mellyet egyenesen bécsi bujtogatások és segélyezések tettek, olly vakmerővé. – A menedékjog volt az egyetlen elégtétel, mellyet Müller Siegwart és czimborái Austriától nyertek.
S valljon mi volt oka, hogy Austria az elhatározó pillanatban nem küldé szuronyait segítségűl a „Sonderbund”nak és jezsuitáknak?
Mert Anglia – melly másokat igen is tud orrukon hurczolni, de maga még sohasem fogódzott a szárazföldi diplomatia vontató kötetébe – akkint vélekedett: hogy Schweiznak teljes joga van egy a köztársaság belnyugalmát fölforgató szerzetet határiból kitiltani.
Ez volt – ha a tényeket saját okaikra akarjuk visszavinni – Austria politicája Schweiz irányában: kezdetében kigyósziszegésű, menetében erőszakos s végeiben gyáva és általában mindig fondorkodó, mindig szabadságellenes.
S e Schweizban követett politicát azért emelém ki különösen, mert ez leghívebben tükrözi vissza Austria machiavellismusát a föld minden részein. (Vége köv.)
Bécsből tudósíttatunk, hogy ő felsége Fischer és Fischhof országgyülési követeket ministeri tanácsosokká nevezte ki. Gr. Stadion a gallicziai kormányzástól elmozdíttatván, helyébe Zalewski alkalmaztatott. Thun Leo helyére Csehország kormányzójának meghítt gr. Rothkirch e hivatalt nem fogadta el.
Bécs. Az austriai bank-igazgatóság a banknak julius 31-ki állását következőleg terjeszti elő: Az összes activ összeg tesz: 232,390,646 ft. 24 1/4 kr. Ebben pénzzé vert s rudakban álló ezüst csak 26,356,941 frt. 36 2/4 kr. van; egyik rovata igy áll: a triesti börse-deputatio, pesti kereskedelmi bank stb. váltóiban 2,317,000 frt.; egy másik pedig: Magyarország számára fölvett s a status által biztosított kölcsön 913,125 ft. 12 kr. – A passivum igy mutattatik föl: forgalomban létező bankjegyek: 194,683,935 fr.; ehhez járul még a tartalék és nyugdíj-alap, a még fölnem vett osztalékok, beváltandó utalványok s fizetetlen számlák, s az actiákban fekvő 30 milliónyi bank-alap, összesen tesz: 232,390,646 fr. 24 2/4 kr.
Bécs. Az august 5-ki országgyülésben Kraus pénzügyministernek szakába vágó előterjesztését nagy örömmel fogadta a ház. Az adót közvetett és közvetlenre osztván; ehhez a birtok- és jövedelmi adót számítja, a zsidóadót elvetendőnek mondván; ahhoz a fogyasztási adó, a közönséges szükségbeli czikkekre vetetett tetemesen mérsékelve, vámot, sót, dohányt, a lotteria mielőbbi eltörlését ohajtja, postát, pecsét-dijat teljes megváltoztatással.
