A Pannonia pozsonyi lap szerint
6A Pannonia pozsonyi lap szerint
A Pannonia pozsonyi lap szerint az ismertes illir pártfőnök Gaj’ számára, saját pártja megkészítteté Maximirben az akasztófát, mert lassanként átkezdik látni, hogy ő csupán alávaló zsoldosa Kolowrathnak és camarillájának. Ha való, hogy Gaj Zágrábnak többnyire derék polgárai áltl a’ kötélleli kivégeztetés végett elfogatott, ugy még megmenthető Horvátország, s a zágrábi polgárok’ becsülete.
Az Österreichische Deutsche Zeitung Zágrábból jun. 23-ról kelt levél szerint azt irja: hogy az Inspruckból odaérkezett sürgöny igen nagy magasztaltságba hozta a kedélyeket; Jellasich azt üzente nekik, hogy Horvátországnak Magyarországali kibékülését már mintegy bevégzett ténynek tekinthetni. Egy másik sürgöny jellasichnak jun. 24-n Zágrábba a leendett megérkeztét hirdeté. Ugy látszik az Öst. Deutsche Zeitung még most sem tud kibékülni a magyar hadi és pénzügyi ministeriumnak a bécsi középponti kormánytól lett függetlenitésével. Szerinte a magyar és horvát viszonyoknak kiegyenlítésében alapul az fog véttetni, hogy az említett pénz és hadügyministerium a bécsivel közvetlenül összeköttessék. –
– Ellenségeink’ fészke Pancsova körül, közel ravasz szerb szomszédinkhoz, elszigetelten áll eg magyar falu, Debelyhácsa három ezret meghaladó magyar református lakossal. – Gyülölet tárgyai a pancsovai lázadók előtt. Fenyegetik felgyujtással, kipusztitással, ha hozzájok nem csatlakoznak. De ők illy feltétellel létöket biztosítni soha nem fogják: veszni készek inkább, sem mint hazájok ellen lépjenek fel. Némi támaszt bírnak két szomszég helységben, mellyek’ hárma német, ketteje tót s ketteje oláh.
– Vörös Mihály tanító, s Olasz István eklesiai gondnok küldöttekül jelentek meg Budapesten, a ministerium előtt; s védállaptra segitve, lelkesitve, megvígasztalva mentek haza. Az engedélyek s kedvezmények miket kormányunk az összes határőrvidéknek nyujtani akar, e nyolcz helységnek előlegesen megadatik. – Kell is hogy megadassanak; a pártos lázongók miatt, kik vak dühökben az áldó kezet is botorul visszataszitják,nem lehet, nem szabad tőlök a szabadság’ jótéteményeit megtagadni.
– A követválasztások a bánsági határőrezredekben jul. 5-én történnek. Hamarább nem lehetett.
– A serviánusok a Hrabovszky’ és Csernovics’ alkukötéseig apró csapatokban folyvást száguldottak hazánkba. – Kiváncsiak vagyunk mit flel a szerb kormánány, és belgrádi basa, kiknél ez iránt határozott interpellatio tétetett. Ezen beszáguldó rablókra kérlelhetetlen szigorral kell a büntető igazság’ kezének lesujtani.
– A Dráva vidékén Csányi László ministeri biztos azon erélyességgel őrködik honunk’ védelme felett: melly neki annyira sajátja. – A nemzet’ hálája kövesse lépteit, miként a nemzet’ bizalma kiséri. Akadályai irtózatosak; de ő rajtok győzni fog kétségtelenül; a ministerium pedig mindent elkövet – a mi emberileg lehető, erélyének gyámolítására. Sok függ azonban a megyéktől amott Dunán tul; ott sem hiányzanak panszlav izgatók, kik közől többen tetten kapatva elfogattak. – A magyar fajnak vállat vállhoz vetve kell felállani s ha így áll, ereje dönthetetlen; a győzelme bizonyos. Az óvatosság nem engedi elszámlálni az erőt, melly a hon’ védelméreamott a Drávánál egybegyűl; de annyit mondhatunk, hogy ha Tolna, Baranya, Somogy, Zala, Vas, Veszprém lelkesült készséggel felelnek meg Csányi’ intézkedéseinek, s hazánkfiaiban kitartó lesz a lelkesedés, az illyr pártütés hiában dühöng.
Turócz, jún. 26. 1848. megyénk’ uj élete maj. 5-kén az uj törvények ’ kihirdetésével kezdőik. E népgyülésben több rendbeli szláv szónoklat tartatott hálás érzettel az uj szabadság iránt, de minden további igény nélkül, s a nép a legszebb renddel viselé magát. Azóta három bizottmányi ülés tartatott. Az elsőben Hodzsa András evang. Lelkész szláv nyelven kezdett szónokolni, de azon kijelentés mellett, hogy a törvény egyedül a magyar nyelvet rendeli köztanácskozási nyelvül, rendre utasittatott. Erre a nevezett lelkész maga’ igazolása végett magyarul szóllott ugyan, de a tanácskozásokat szabályozó törvényt satyrának nevezé, – nem tudván a szbadsággal összeegyeztetni, hogy az, a ki törvény által polgári jogokkal felruháztatott, s bizalom által a bizottmány’ tagjává tétetett, szabadságát zon nyelven ne gyakorolhassa, mellyet sajátjának s tán egyedül sajátjának vall. Erre válaszoltatott: a polgári szabadság nem abban áll, hogy kiki azt tehesse, a mit akar, s mikép akarja, hanem abban, hogy azt tegye, mit a törvény enged, s a mikép engedi; a bizottmány tagjai nem törvényhozók, hanem a törvény’ végrehajtói; törvényt satyrának mondani, leggyöngédebb kifejezéssel élve is, tiszteletlenség az uj törvény iránt s az uj szabadság’ megfertőztetése, mellyre csak ugy leszünk érdemesek, ha a törvényt tiszteljük, s főleg most testvéri egyetértésben éljünk, hogy a szabadság’ gyümölcsei annál hamarabb, annál jobban megérjenek. Még többen illy értelemben nyilatkozának, mit az értelmesb rész kevés kivétellel, hangos tetszéssel helyeselt; a bizottmány’ szláv ajku tagjai zonban a karzat’ kiséretében: „szlavat” mormogtak. A lelkész több szerencsétlen kisérlet után nagy indulatossággal hagyá el a termet, s a népet is távozásra szolítá; egy része eltávozott, a benmaradott rész pedig megnyugodott a törvény’ rendeletén s megelégedett azzal, hogy a közérdekü tárgyak régi szokás szerint neki szláv nyelven megmagyaráztassanak.
A második bizottmányi ülésben a szláv elem lehangolva jelent meg, és Soltész András blanticzai iskolamester azon inditványnyal lépett elő: kérdeztetnék meg a ministerium az iránt, hogy lehet-e tótul tanácskozni a bizottmány azon tagjainak, kik a magyar nyelven nem jártasok? A bizottmány abban állapodott meg: kéresség meg a ministerium olly törvény’ előterjesztésére, miszerint a magyar nyelv’ diplomaticai állásának fentartása mellett figyelem fordittassék azokra, kik csupán szláv nyelven vehetnek részt a tanácskozásokban.
A harmadik bizottmányi ülésben a szláv mozgalom’ semmi jelei nem mutatkoztak és reményljük, hogy az illető urak azon egyszerü igazságról már valahára meggyőződnek miszerint egy korona alatt több népiség békésen megférhet egymás mellett, de nemzetiség, közigazgatási, köztanácskozási nyelv csak egy lehet, és csak egynek kell lennie. Megemlitendő tárgyak a következők: a mart. 15-ke emlékébe tett ajánlatokat a haza’ védelmére kivánjuk fordítani; – a Közlöny a megye részére megrendeltetett; Ung felszólítása az iránt, hogy ő felsée Budapesten tartsa lakását, melegen pártoltatott; a ministeriumnak bizalom szavaztatott. – Követválasztásunknál a korteskedés szelidebb alakban mutatkozott, mint ezelőtt. (A választás ’ eredményét mult számunkban közlöttük) – Ujhelyi Gábor
Bácsból, junius’ végén. Az illir mozgalmakkal semmikép sem tudunk tisztába jőni, naponként kellemetlenebb hírekre víradunk, miben létéről még annak sem lehet tiszta ismerete, ki azt folytonosan szemeivel kiséri. A megye sem olly alakban küldi a ministeriumhoz tudositásait, a mint a dolog’ lényege igényelné, mert ha ministeriumunknak, kinek erélyessége- s munkásságáról tapasztalásból is meg vagyunk győződve, a mozgalmak’ változással tökéletes fogalma lenne, hisszük, hogy intézkedéseit részünkre kedvezőbben tüntetné fel. E hét’ elején vettük azon panaszokat, mellynek következtében a községbeli nemzetőröknek egy része kisebb s nagyobb csoportokban leszállíttatik Ókér’ vidékére; a leutazók mint tapasztaltuk, vidám lelkesedéssel sietnek a beütések’ meggátlása s Temerin’ és Csurog’ környékén levő római sánczokban tanyázó illir csapatnak – a sorkatonasággal egyesűlve – a mennyire lehetséges, szépszerivel leendő szétoszlatására. Egyébiránt a legújabb királyi kegyes leiratok megnyugtattak bennünket, s aggodalmaikat népikép szétoszlatták.
Mi nem szoktunk, nem akarunk, s nem is fogunk valakit gyanusitgatni, de őszinte meggyőződésünk szerint nyiltan kimondjuk azt: hogy megyei tisztviselőink’ eljárásával legkisebbé sem vagyunk megelégedve. Ign jól tudjuk: hogy a bács–torontáli lázadásban a petrovoszellói illir lelkész legjobban szerepelt, a rögtönitélőszék, azért, mert pap’ feje felett nem hozott ítéletet, bünper alá helyzete a zombori megyei börtönbe vitette, a honnét Latinovics Károly másodalispán – maga önkényéből – kibocsáttatta kezességre. E tény által kedélyeink a legfensőbb fokig felingereltettek, mellyeket lecsillapítani e folyó hó’ 17én összeült bizottmányi gyülésnek lett volna legelső feladata, azonban a nélkül, hogy kedélyeink legkevésbbé lecsendesittettek volna, intézkedéseivel oda terjeszkedett ki, hogy a lelkész fogattassék be, az alispánnak pedig jövő bizottmányi ülésen beadandó nyilatkozata vétessék ki. – Kérdés: az illir lelkész melyik részén van a világnak, megtaláltatik-e? s ha nem, nyerünk e elégtételt? Illy tény s eljárás komolyan roszalható. Országgyülési követeink’ megválasztása e folyó hó’ 19én megkezdetett, s tart e hó végéig, az elválasztottaknak s elválasztandóknak névsorát jövő héten küldhetjük meg. – Viktor Géza
Bácsból, junius 25. Napról napra jobban fejledeznek az illir mozgalmak; naponként ujabb és ujabb vészes események tünnek fel megyénk’ beborult egén; igy e hó’ 22-kén is Szent-Tamás m. városban, részint helyből, részint a környékből mintegy 14 vagy 15 valóságos szerböltözetü illir, azon ürügy alatt, mintha ők lovakat akarnának vásárolni, jelent meg.
Ezeknek megjelenésére a szenttamási ráczok egy tömegbe vonultak, s miután a megjelenőknek szándokait kitudták, oda nyilatkoztak, hogy minek vásárolnának ők kész pénzen, holott a magyaroktól pénz nélkül is foglalhatnak el elegendő számu lovakat; a foglalás megtörténvén, a szenttamási magyar gazdáktól négy legjobb lovat elhajtottak. Ez esemény után a városban rögtön azon hír terjedett szét, mikint az egész város a következő éjen lángba fog boríttatni, melly hirre a magyar lakosok és zsidók felszedvény nagyobbértéü ingóságaikat, Szent-Tamást elhagyván, Hegyes, Feketehegy s egyéb körülfekvő falvakban telepedtek meg. A csend’ helyreállítására a bajai nemzetőrök rendeltettek a városba.
Az alsó vidéken levő táborba Bácsmegye nemzetőrei nagy részben már leszállítvák, a szomszéd megyeiek minden órában váratnak. Tegnapelőtt Biharból is egy csapat érkezett.
A táborozó nemzetőrök között a mult szerdán egy kis zaj támadott, néhányan felkiáltottak: „jőnek a szerviánusok”; erre az egész tömeg fegyvert ragadott, a puskák pattogtak, végre kisült, hogy az egész helytelen katonásdi játék volt. Csütörtökön szinte kiütött egy kis zaj, de ez a tegnapinál sokkal csekélyebb.
Sokan mondják, hogy e hét az egészet el fogja dönteni. Hiszszük, hogy illir testvéreink kibékülendnek.
Bácsból, junius’ 26-án, Ujvidéken és Piroson a ráczok, a magyarok között véres ütközések történtek. – Az elveszettek száma még nem tudatik, de bizonyos az: hogy a ráczok között többen vesztek el, mint magyaraink közül. A pirosi illir lelkészt egy mészáros lőtte agyon. A mint az összeütközésnek hire eljutott a táborba, azonnal parancsot osztottak ki, hogy a fegyverek azonnal lövessenek ki, s új töltésekkel látassanak el. A táborozók lelkesültek, csak lelkes vezérök legyen. Tegnapelőtt a táborban haditanácsülés volt; a teendőkről tanácskoztak, s futárt küldöttek a minsteriumhoz ágyuk-, lőpor- s golyókért; minden órán készen kell lenni az összeütközésre, nehogy váratlanul találjanak elleneink.
A zentai képviselő nevét „Sinkai Jánosra” kérjük igazittatni, „Sinkai Károly” helyett. – Viktor Géza
Somogyból írják, hogy Csapody Pál nemzetőri századjával 7e hó’ 24-kén indult a Drávapartra; e lelkesült század a somogyi nemzetőrök között leggyakorlottabb. – Az erélyesség kétségtelenül megteszi hatását, és mi nem kételkedünk, hogy e tekintetben még több alkalmunk lesz Csapody’ irányában méltányolva emlékeznünk.
Bereg, junius 20. A követválasztásoknál Beregben is, különösen a tiszaháti járásban nagy szerepet játszott a vallás. Itt Eötvös Tamás és Lónyai Menyhért lépett föl. A ref. Papság több helyen azzal izgatá a népet Eötvös ellenében, hogy most a prot. Vallás’ érdeke mulhatatlanul megkivánja a prot. követválasztást, különben az igen terhes papi adó nyakukon marad; hogy ha cath. Követet választanak, egy hónap alatt keresztet visznek templomaikba, a tornyukról a kakast leröpítik a helyébe keresztet ültetnek. Volt pap ki a prot. martirok’ kínairól, a régi szomoru idők’ visszatérhetéséről szónokolt a népnek; volt ollyan is, ki templombóli kirekesztéssel fenyegeté hallgatói’ egy részét, ha Eötvös mellett lesznek. És e nemtetsző fegyvert olly férfi’ ellenében használák, mint Eötvös Tamás, megyénk ellenzéki pártfőnöke, az 1836-ki országgyülésen egyik legradicálabb követ, s azóta is az alkotmányos haladás’ egyik legtevékenyebb vezére volt. Lónyai Menyhért’ jelleme a legközelebb mult országgyülésről ismeretes a közönség előtt. Eötvös 921, Lónyai Menyhért 1,220 szavazatot nyert. Tiszteletes urak! Csak egyre kérjük: ne feledék azt, hogy: ki szelet vet, szélvészt arat.” Horváth
Gömörből. „A haza veszélyben forog” czimü belügyministeri felhivás szép lelkesedéssel fogadtatott; irtak alá segedelmet egytől három évre, s ennek, valamint a pénzügyministeri felhivásban foglalt kölcsönöknek beszedésére, m. küldöttség bizatott meg. Azonban a pénzügyministeri felhivás’ következtében kérdés támadt: lehet-e minden befolyandó pénzt együtt kezelni? s a küldöttségek fogadjanak-e tovább is ajándékot el, vagy csupán kölcsönre szorítkozzanak? Tótajku testvéreink néhány éretlen vagy roszlelkü papok kivételével, örvendenek politicai életre méltóvá tehetni magukat, s öntudatlanul is azt hiszik, hogy a politicaiélet’ alapja, a physicai élet’ örömeinek s boldogságának. A tisztujitás törvény által határozott időre bajosan halasztható, miután a leköszönésekkel megürült tisztiállomások helyettesitések által töltetnek be. Nem lehet meghatározni: a felelősségtőli félelemnek tulajdonítandó-e a gyakori leköszönés, vagy azon határozatnak, melly szerint hivatalnok követségre nem léphet. – Az önkénytesek között Gömörben nem sok ismeretes névvel találkozhatni, mert sokan hajlandók az egyenlőséget abban keresni és találni fel, ha semmi szolgálatot sem tesznek.
Esztergomból, junius 26.A megyében összeirt, felesküdött és már nagyobb részben gyakorlott nemzetőrség’ száma megközelíti az 5,000-et, amgában Esztergom városban a 400-at lőfegyverrel s egy uj öntetü ágyúval ellátottakon kívűl többen vannak 1000-nél, pedig ha akadályokkal nem küzdünk, s a zavart okozók, kik között főszereplő volt az esztergomi papság, köröztetett aláirásokkal nem gerjesztettek volna a nép között aggodalmat, őrségünk’ felállitása körül örvendetesebb eredményt mutathatnánk fel. – Azonban a mostani idők’ igényét ügyesen felfogó, s a tisztviselők fölött ébren őrködő első alispánunk’ erélyessége, sükerben megtöré az izgatók’ törekvéseit, s ennek kell leginkább tulajdonítanunk Huszár Zsigmond’ követségbeni megbukását, – ennek azon szerencsés körülményt, hogy városunk’ tanácstermeiben az áldott nyilvánosság uj életre kelt, s az osztályfalak tettleg lehullva köztünk a testvéries egyenlőséget egy családdá, elv- és lélekrokonná-olvadást idézte elő. Mentsen isten bennünket a vésztől, ce ha jőni fog e vidék harczias érzettel s bátran szembeszáll vele, mert ismeri honfiúi kötelességét. Besze János
Mosonyból. „Isten velünk, szerezncsés találkozásig!” – mondá e lapok kiadója 1844-ben, midőn hirlapját elbucsuztatá. „A gyermek nem halt meg, csak aluszik,” reménylettem én. Nem öröm-érzelmei ünneplik fölébredésedet! ” reménylettem én. Nem öröm-érzelmei ünneplik fölébredésedet! –
Lánczolatúl a régi hirlap s e lapok között, ime néhány tollvonás Mosony’ politicai életének legközelebb mult éveiből. Hogy Mosony a multban, inkább Bécs, mint Buda felé gravitált, nem nagy titok. – Kárhoztatni, a politicát, mellynek erdménye 30 évi béke s egy siralmas scala után, 200 millio adósság, szellemi s anyagi pangás, és küzdeni a nemzet’ törvényes függetlensége s a népszabadság’ érdekei mellett, nálunk szelidebb nevezettel „tulzás” vala. – Ez volt állásunk Bécsnek irányában, nem-d uraim? – Érzelmeinkben a nép iránt: szertet és aristocratia küzdöttek egymással. Meleg szeretettel ápoltuk a népnek érdekét, ha azt az édes aristocratia ugy engedé! Ollyforma viszonyban állottunk a néppel, mint Ferencz király házi orvosával, kit szivből szeretett, de kitől mégis elfordult, midőn e szavak helyett – Érzelmeinkben a nép iránt: szertet és aristocratia küzdöttek egymással. Meleg szeretettel ápoltuk a népnek érdekét, ha azt az édes aristocratia ugy engedé! Ollyforma viszonyban állottunk a néppel, mint Ferencz király házi orvosával, kit szivből szeretett, de kitől mégis elfordult, midőn e szavak helyett „testi alkat” tévedésből azt mondá „testi constitutio”. Subsidiumot megszavazott e megye, többet kelleténél, de közösen adózni 1847-ig épen nem akart. Áldozott az anyagnak, de nem a szellemnek, pedig test és lélekből állunk, – mondók százezerszer, a tulsó oldalon, mellyen Bittó István, Imrédy Lipót s utóbb a 12 győri küzdött kiválólag. Bittó, kétségbesve a megye’ politicai jövendője felett, bucsút vőn; Imrédy állhatatosan vivott a reménytelen pályán; a 12 győri a magyar nótából kihagyták a lassút, s ez által toborzásuk sikeretlen lőn. – Az utolsó hongyülés előtt Mosony a század’ szabadabb szellemével kézfogót tartandó, gr. Széchenyit násznagyúl hivta meg. De bezzeg láttunk hosszu képeket vételével a hirnek, hogy követ úr inkább hajlong lelke’, mint megyéje’ utasitásához, s hogy a kakas viadalhoz épen nincsen kedve. – Igy találtak bennünket martiusi napok. Ez időtől fogva pedig Mosonyban a régi politica a szabadelmüséggel vegyes házasságban él, mellyben, mint tudjuk, az okos férj és nő a hitről nem vitáz. S kevés szavakba foglalva, ez jelenleges politicai állásunk. Nehányakban a sértett aristocrtia, sokakban a férfiatln aggodalom. Igen lehangolák a nagy napok’ örömét. Mi sem vagyunk aggodalomv nélkül! De a nemzet’ életének csak azon percztől örvendünk fendobogó szívvel, mióta a nép’ milliói iránt igazságos lett; ugy, a mint fenállott meg nem érdemlette, hogy sokáig éljen. – Főispánunk gróf Zichy Henrik maradt. Polgári tisztében őt népszerüség környezi, s igy mi jó reménnyel tekintünk azon időpont’ elébe mellyben főispán urunk kormányunk’ elveinek és intézkedéseinek buzgó és lelkesit életbeléptetése által megyénket azon állásra helyezendi, hova volt helyzetéből a közszabadság- és rendnek érdekében emelkednie kell. Bizottmányunk tulnyomólag népelemü. A képviselőknek csak nehányai vesznek ugyan tettleges részt a tanácskozásokban, s ezt elszomoritó körülménynek kellene bélyegeznem, ha az érdekek, mellyeket képviselniök kell, nem nyugodnának sokkal szentebb alapokon, mintsem veszélyeztetésök félthető lehetne, mert habár vannak egy-ketten, kik a jelenleg uralkodó országlati elvekkel kiengesztelődni nem tudnak, szívem bizonynyal nemesebben érez, eszök okszerüebben itél, mintsem a népnek igaz érdekeit megtámadva, az ország’ békéjének hadat izenni olly mesterségnek nem ismernék, mellynek a pokolban vagyon mühelye. – Nemzetiség’ ügyében feladatunk nem kevésbé nehéz, mint magasztos. Megyénk lakossága nagyobb részint német ajku. De kezünkben a testvéri szeretetMegyénk lakossága nagyobb részint német ajku. De kezünkben a testvéri szeretet’ szövétnekével világítsuk őt fel, s Mosony’ népessége sokkal józanabb, mintsem valaha pártot üthetne azon elem ellen, mellyben az európai szabadság’ keleti biztositékát ismerte meg. Megyebeli horvát testvéreink sokkal inkább örvendenek szabadságuknak, mintsem kedvök lehetne Jellachichhoz ajánlkozni ügytársakul. Erről Kurelácz Ferencz horvátországi dalgyüjtő(?), ki ellen itteni nyelv-sorsosi maguk emeltek lázitási vádat, meggyőződhetett. Egyébiránt Kurelácz elegendő próbák’ hiányában hat heti fogság után elbocsáttatott. – Voltak, kik nem helyeslék Kurelácznak, ki ellen egy tanú csakugyan terhelő bizonyságot nyujtott, szabadlábra tételét, – Fiat justitia aut pereat mundus: – mondá a törvényszék. A népnek szelleme általában jó, gyérebbek nálunk, mint másutt a kihágásnak esetei. Nem tagadható, itt is többet üt most, mint ezelőtt ütött a népnek ütere. De az 5-ik rendüség, mit egy őszbecsavarodott táblabiró úr ajánlott, ez ellen épen nem lenne alkalmatos óvszer. Forrjunk össze a néppel, legyünk tiszta lelkü vezrélői a nép’ akartjának, s istenemre! A mosonyi népnél nem lesz csendesebb népe e hazának. – A haza’ részére tett ajánlatok’ öszvege a mai napig: ajándokban mintegy 20 ezer pftra rug, kölcsönben pedig 8 ezer pftra fog reménylhetőleg emelkedni. Mosony’ mezővárosa és polgársága első sorát képzé a lelkesülteknek. A nemzetőrség 25 századja jó kedvvel gyakorolja magát. „A buta rézdobokon fabotok repedeztetik a bőrt. Sír a lágy (szivü nő) klarinét.” –
Követválasztás. Majdnem elfeledém megirni, hogy megbuktan. A zurányi járásban Zichy Antal megyei főügyész s én lettem kijelölve s denique – megbuktam. Isten látja lelkemet, engem, ki érdekemben egy lépést sem tettem, maga a bukás meg nem szomorított; ám függjön magasabban a polgári érdem’ koszorúja, mintsem ahhoz a mindennapi pályán haladók felérhessenek, – de megszakadva látni a népet, melly ezelőtt istenét imádni két oltárhoz járt, de lelkében a szeretetnek csak egy oltárt emelt, mélyen megható jelenet vala. Tán jőni fog – egy szebb kor. A szentjánosi kerületben Imrédy Lipót választatott meg szavazattöbbséggel, Jankovich Antal m. alispán ellenében. Imrédy, szivében szintolly közel áll a néphez, mint kormányunkhoz. – Major Pál
Kolosvár, juniusban. Míg nemzetem él, e nap’ emléke nem fog feledékenységbe merülni. – A nagy Magyarhon’ ujjászületésének diadalünnepe e nap. Mert édes hazánk azon részében, melly „Erdélyország” nevezete alatt 300 esztendőn át annyi kül- és belviszályt állott ki, s olly tengerinségnek lőn szinpada, ma töretének szét, ma hulltak le a zsibbasztó szolgaság’ rabbilincsei. Már urbéreseink tettleg fölszabadítva voltak, még mielőtt koronás felségünknek alkalma nyilhatott volna e nagylelkü határozathoz szentesitését adni. És igy, daczára néha Erdélyország’ csak iménti hongyülésének (184%), mellyben a szörnyeteggé hizott absolutismus elbizakodott zsoldosai a közérdeket olly buta gőggel szavazzák agyon: áldott rónainkat s erdőkoszorukkal ékes bérczeinket az örök igzaság’ s mindig ifju kellemekkel viruló szabadság szellemei lengik át!
Május’ 30-án, a pozsonyi utósó hongyülés’ VIII-ik törvényczikke kábitó viszhangban dördült át Retyezáttól a Hargitáig: azonban az ige’ tettélételének dicsősége csak junius’ 18-ának tartatott fen! Az unio többé nem puszt szó.… junius 18-ika mehozá annak legdicsőbb gyümölcsét, a népszabadságot!
De míg lelkem kéjérzetekben áradoz, vészterhes felhőkként ütik fel fejöket a visszavonás ama pokoli fajzatai kikből honi lapjaink közelebbről ezeket jegyzék fel: „az önző szebeni burcaucratia… itthon készült instructio mellé még most is vesz Bécsben Rosenfeld, Szebenben comesünk (Salmen Ferencz) stb.” Azt hivők, hogy a honegység iránt majus’ 30-án olly lelkesen, olly egyszivüleg nyilatkozott rokonszenv lahangolandja e demaskirozott herostrati hősöket; de a pártütő b. Jellachich’ gonosz iránya most is áll mint a következés félreismerhetetlenül tanusítja – Salmen, Rosenfeld, Benigni’ stb. személyökben, kik miután megtudták, hogy a szász hatóságok’ követei majus’ 30-án ’ tán a derék Szász Károly’ azelőtti napon hozzájok intézett páratlan apostropheja, tán a magyarok’ istenének ihletése által megkapatva – az amióba beleegyeztek: a befolyásosabb oláh ifjakat maguk közé gyüjték, étették, itatták őket, s junius’ 2-án velök éjjel 11 órakor közös gyülést tartván, elhatározták, mikép az oláhok, s jelesen az e czélra félszólítandó oláh ezredek által gátoltassák meg az unio végrehajtását. Minek következtében emissariusaik el is indultak proclamatiókat terjesztgettek szét, czélozva a honegységnek ellenmondást, s a magyarok és székelyek elleni kirtó háborut.
Ám, hadd jőjjön, a minek jőni kell! Azon nemzet, melly képes volt közelebbről a szabadság’ diadalát annyi és olly nemes önkmegtgadással kivíni; a leggyalázatosabb hálátlanság’ fekete legiojával szemben, nem fog irtózni a küzdelemtől… életre és halálra! Junius’ 18-ának dicsőségét elhalványodni bizonynyal nem engedjük… a közszabadság’ még fiatal növényének idővel s elemekkel daczoló óriási cserfává kell izmosulnia! Az nem lehet – nincsen példa rá a történetek’ könyvében! – hogy ott, hol a jogegyenlőséget a szabadság’ zászlói biztosítják, a legpártosabb jellemek is előbb-utóbb meg ne hunyászkodjanak. Lelkem’ rendületlen hite, hogy a szabadság a társas élet’ legszilárdabb biztosítéka. Tehát mint mondám: hadd jőjön, a minek jőni kell!
Junius 18-ára visszatérve: e nap örökre emlékezetes lesz Kolosvár’ krónikáiban is. Ma hozzák meg t. i. sovár vágygyal várt hongyülési követeink, Vér Farkas és Pálfy János, Insbruckból azon örvendetes hírt, hogy utósó erdélyi országgyülésünknek a honegységről alkotott törvényczikkét szeretett királyunk, legkisebb módosítás nélkül, megerősítette! S ugyancsak ma meg is érkezett városunkba e mege4rősitettczikk, daczára az Insbruckban megfordult ellenséges irányu deputatiók’ ármányainak. – Miért tehát kebleinket annyi vágy epeszté: áll az egyetlen Magyarország! Virulj az idők’ végezetéig, dicsőn és szabadon, oh édes hon!
A pesti országgyülés’ küszöbén állva, a népképviseleti követválasztás’ előkészületeivel foglalkozunk. A választók’ összeirása szorgalmasan halad. Hogy a választás’ eredménye hová üt ki teljes bizonytalan. Csak annyi, a mit biztosan állíthatok, hogy az eddigi combinatiók’ bármelyike kapjon többséget követeinkben hazánk’ s nemzetiségünk’ ügye kétségtelen nyereségre számolhat.
Városunk’ tegnapi közgyülésén vasutügyi küldöttség neveztetett ki Pestre a m. ministeriumhoz, eszközlendő, hogy a magyar középponti vasút Kolosváron, M. Vásárhelyen stb. viettsék Galacz felé, a vonal’ illy iránybani kivihetőségét megvizsgált szakértők tervezete szerint.. E küldöttség’ tagjaivá elválasztattak: tudor Szőcs József, Méhes Samu, gr. Mikes János, Jónás Ferencz és Jónás Dani polgártársak, országgyülésre küldendő követeinkkel. – Felvéve, milly nevezetes tényező vala városunk mind az unio’ szerencsés feloldásánál, mind egyéb haladási kérdéseinkben, jelen folyamodványa méltányos tekintetet érdemel a magas ministerium’ részéről. – Krizbai Miklós
