Eszékről jun. 28. 1848.
Eszékről jun. 28. 1848.
Nálunk és vidékünkön a dolgok nem a legjobban, de nem is kétségbeejtően mennek. A ministerium erélyesség és a magyarban éledező katonai lélek földre sutjtandje a zenebonáskodók hetvenkedéseit. A péterváradi ezred mentében, a szerint, mint a karloviczi lázadók működőséről jól vagy rosszul hangszanak a hírek, a határőrvonal, hol felbomlik, hol megtartatik. Zimony és Mitrovicznál az áruk a vámi járandóság lefizetése mellett vitetnek ki és hozatnak be. – A péterváradi ezred vvesztegintézeti tekintetben, megengedte a népnek a szabad járáskelést.
Jakovánál az őrvonal egészen felbomlott; marha és áruk szabadon hozatnak be és vitetnek Karloviczra; a pénztár katonai őrizete csak egyetlenegy emberre van szorítva, és ez is csak éjszaka idején. A kincstári őröknek nem szabad fegyveresen s az eddig szokásban volt mellczímerrel (Magyarország czímere sárga rézből) a vonalon megjelenni. Magyarok! Meddig türjük e végtelen paczkazást, meddig türjük nemzeti becsületünk sértegetését? A sajói és mohácsi nehéz napok meg nem törhették a magyart, és most egy maroknyi ráczcsoport merészel ellenünk háborút kezdeni?
Klenaki hiteles tudósitás szerint a szerbek még mindig fegyveresen szállingoznak magyar földre, még pedig éjszaka idején, és nem többé szerbnemzeti, hanem e táji parasztöltözetben, és faluról falura kocsikon vitetnek a karloviczi táborba.
Ó-Gradiskánál még eddigelé a kereskedés Boszniával nem zavartatott meg; az őrvonal feláll; s az egész ezred csend s békében van. –
Tegnap este Karloviczról Eszékre azon hir érkezett, hogy a lázadók vezérei: Stratimirovich, Joannovich, Nugent és a többiek, kik állitólag a kir. Manifestumnak hódolni hajlandók, nem birnak a lázadó sereggel. A manifestum következtében többen oda hagyák a tábort. Ohajtandó, hogy a kir. Manifestum fractim magyar és slavoniai, általában az itt divatozó nyelven is leküldetnék, ez különösen most volna szükséges, mikor Jellasich és a horváttartományi gyülés legbuzgóbb követői és a vajda-kérdés miatt zágrábi gyülés ellen legingerültebbeknek látszanak, s a manifestumnak meghódolni hajlandók. Egy illy intézkedés, legalább a polgári Tótországot egy csapással megnyerné Magyarország részire, mi aztán a többit is maga után vonná.
Itt a követválasztók összeirása ma kezdetett meg; a választás jun. 30-án leend, melly napon Verőcze is közgyülést tartand.
Eszék, junius 29-kén. Városunk Jankovics László verőczei főispánt szemelte ki követének, de ő a követséget főispáni állásánál fogva el nem vállalá; ennek következtében Freund Ferencz kincstári kerületi felügyelőben központosult a polgárság bizodalma. Freund kijelenté, hogy a mostani viszonyok között, a terület igazgatása honmaradását igényli, hogy a város érdekeire nézve elegendő tapasztalást és tudomást ez ideig nem szerezhetett, s hogy a ministerium engedelme nélkül állomását el nem hagyhatja. A polgárság azonban szilárdul megmaradt határozata mellett, s csak azon előttre nyilatkozott uj választásra, ha a ministerium az engedelmet megtagadná, nem fogadván el a kijelölt azon javaslatát sem, miszerint a ministeriumi engedelem megtagadása esetében következő ujabb választás szükségének kikerülése végett helyettes követet válaszszon.
A szökevény bosniai morlákok a Bosniában helyre állott béke után jun. 26-kán hazájokba ivsszatértek. Szökésök oka a törökök azon állítólagos félelmén alapult, melly szerint Austria őket a morlákok segitségével megrohanandó volt. A Schamaczon ali törökök a Szávába folyó Bosna folyamtól a Szávaparton felfelő őrvonalt állítottak fel, s több bosniai keresztényt kegyetlenül meggyilkoltak. Schamaczon azonban csend van, a felső őrvonal kettőztetett erővel őriztetik, a nép munkája után jár, s csak a kereskedés pang. Miután a szerbek a karloviczi érdekekben lázadtak fel, hihető, hogy a törökök a bosniai keresztényeket tovább nem fogják üldözni, különben az üldözötteknek nem maradna egyéb fen, mint a magyarok elleni felkeléshez csatlakozni. Ennek elháritására szükséges volna a portánál czélszurüleg intézkedni.
A klenáki őrvonal teljesen felbomlott a árás-kelés felszabadíttatott.
Az ujvidéki sótár is veszedelemben van, s komolyabb összeütközés esetében alig remélhető, hogy a katonai őrizet védelmre elég legyen. A junius 28-kai összeütközés alkalmával több magyar esett e.
Zimonyban az őrvonal szintén felbontatott, minden éjjel a szerbekkel összejövetelek tartatnak, kik aztán a nép által kocsikon a karloviczi táborba vitetnek. Ezek szerint a kir. Manifestum daczára is erősbödik a lázadás. Az első ütközetnek győzelmesnek kell lenni, különben vészthozó leend ezen bő forrású lázadás nem csak Magyarországra, hanem az egész monarcihára.
Eszék, jun. 30. A lázadó szerbek száma erősbödik. A karloviczi választvmány Novics Joksin teljeshatalmu biztos által a klenáki kincstári hivatalnak parancsot küldött, mellyben rendeltetik; hogy minden pénzt a mitroviczi bizottmánynak adja át, s szigoru büntetés alatt senkitől, mint a karloviczi bizottmánytól s Novicstól fogadjon el parancsolatokat. Klenákon a csend s kereskedés felbomolva, a törvénytelen közlekedésnek tágas út nyitva, s a törvényes hatóságok tekintély s hatalma végképen megtörve van. – A karloviczi lázadók ezen fellépése a zágrábi elégületleneknél hihetőleg visszatetszést és féltékenységet fog szülni, mert előbb csak a bán által igényelt a bitorlott hatalmat megoszani, vagy épen elragadni látszik, Novics hatalmasabb a báni biztosnál, Kávics, hol ellenállásra talált, visszavonult, míg az vezérként faluról falura jár s a tartományt fegyveres erővel hódítja.
Szerémmegye bizottmányi gyülésében a reactionariusok által előidézett lármára, az összegyült nép felszólittatott, hogy a király szavára hallgatók s a törvény kihirdetését ohajtók jobbra, a Jellasichot követők pedig balra álljanak. Baloldalra Jankovics adószedő vezérlete mellett csak 7-en állottak néhány illir pappal, míg a jobb oldalt az egész tömeg elfoglalá. A kir. Manifestum s Hrabovszky proclamatiója azonnal felolvastatott, a törvények kihirdettettek, s a követválasztási munkálatok elhatároztattak. Az izgató illir papok pedig szidalmazások között a helyekről távozni kénytelenitettek.
Temesvár jun. 28. 1848. Az oláh congressus, mit városunkban akartak tartani, jun. 27. Lugoson megkezdődött, hová Vukovics kir. Biztos is elutazott. A csed s rend fentartása végett innen oda 3 ágyu és sok lőpor küldetett. A tanácskozás eredményéről eddigelé semmit sem tudunk. – Nemzetőrségünk ma délelőtt esküdt zászló alá. A ráczok s oláhok részéről igen kevesen jelentek meg.
Ma reggel két ráczbujtogató, egy popa és egy őrmester, hozatott ide Alibunar tájékáról, hol a szomszéd német lakosok egy rácz csoportot szétvertek. – Fehértemplomot néhány nap ezelőtt egy nem nagy számból álló ráczcsoport elfoglalta, mi egyenesen a katonai parancsnok árulásának tulajdonitandó, mert a lakosság nagyobb része német, fel volt fegyverkezve s kész volt magát utolsó csepvérig védeni, de a parancsnok átadta a fegyvereket és ágyúkat a pártütőknek. Illy szolgálatot tesznek nekünk az idegenek, s jobbat nem is várhatunk tőlük – azért hát tisztázzuk magunkat a hogy lehet. – Versecz is fél a megtámadástól, azért innen a Bukovina-zászlóalj gyorsan oda szállítatott. Aradról szinte 300 uhlán ment oda.
Egy a katonai vidéken lakó hazafi következőleg adá elő a ráczok sereggyüjtési eljárását. Egy csoport faluról falura megy, a község pénztárát elfoglalja, a fegyverfogható férfiak közül aránylagosan nehányat magának kiadat, a csapat közé besorozva, szerb ruhába (veres bugyogóba) öltözteti, felfegyverzi, és a rablott pénzből tartja. A lakosok sehol sem merik a ráczok kivánatát megtagadni, mert gyujtogatással, rablással és halállal fenyegettetnek. Mint beszélik, a lázadók serege 40,000-re, sőt többre is megy.
Temesmegye köv. flszólítást bocsátott a megyebeli lakosokhoz: Polgárok! Testvéreinket a megye szélén veszély fenyegeti, kötelességünk mindnyájunknak segítségökre sietni. –
Nem szabad engednünk, hogy rokonink egy rablócsapat martalékjai legyenek, fenn kell tartanunk az apát gyermekének, a gyermeket anyjának, s mindnyáját a királynak s hazának.
Ha elvesznek ők a határszéleken, a mi sirunk is megásatott, de ha megmentettük őket, biztosítottuk saját életünket, s jövőnket.
Igy tehát segitségökre kell sietni, nem csak azért, mert e megye szélén könnyen rokonink vére holyhat, melly szentebb, mintsem azt rablók által ontani engednénk, de azért mert saját életünkről, gyermekeinkről, s javainkról vettetik ott a koczka. –
S gyávaság lenne, hogy mi kik évszázadokon keresztül szilárdul ellenállottunk mint a kőszirt a külellenség megtámadásainak, most egy illy bandita csorda előtt hajtanánk meg büszke fejeinket.
Megnem érdemelnénk azon nyert uj szabadságot, ha első napokban elhagynánk azt oroztatni tőlünk, vagy élvezetében csak egy perczig gátoltatni engednénk magunkat. –
Mi megvagyunk győződve, hogy ti ott lennétek már eddig, holt teltvéreitek a veszély küszöbén állanak, ha tudtátok volna, hogy e veszély olly nagy, hogy e veszély nemcsak őket hanem miket is eltemedhet. –
Azért e megye tudatja veletek, hogy polgártársaitokat e megye szélén egy rabló csapat, melly gonoszlelkü szervianusokból, s határvidéki ráczokból alakult megakarja támadni, de egyszersmind megmutatja a módot, mellyen gyors segitségökre lehettek azon rendeletben, mellyet megtartani minden község szoros kötelessége, s melly itt következik. –
1-ször: Hogy e megye szélén a beütések akadályozására szükséges őrsereg fölállittassék, rendeltetik: hogy minden község a reá eső egyéneket bármilly fegyverrel, kaszával, vasvillával, puskával stb. két hétre kiállitsa, kik szükség esetére ezen határidő eltelte után ismét másokkal fölváltandók lesznek, minden lakos pedig a szükséges őrállás végett csak egyszer leend köteles házának tűzhelyétől eltávozni.
2-or: A községek saját küldötjeit a helyszinére korcsikon elvitetni, szükséges élelmezéssel ellátni tartoznak.
3-or: Kiállitandják e seregeket az ilető szolgabírák, kik meghalgatván a község elöljáróit, ezek segitségökkel kiszemelendik az odahaza leginkább nélkülözhető, s erkölcsiségök, és testi épségök által ajánlott egyéneket. – Ezen kiszemelés alá esnek mind azok is, kik eddig a honoratiorok neve alatt ismeretesek valának.
4-er: Ezen rendelet kiterjesztendő még az urasági cselédekre is.
Elvárja a megye, miután ez évben a községek semmi községek semmi közmunkával nem terheltetnek, az úri szolgálatoktól pedig örökre mentek ezen tiszta hazafiság szülte kötelességet teljesíteni készek leendenek, miről annál is inkább meg van győződve, mert védvén megyénk határait, biztositjuk önmagunkat, mint midőn oltjuk szomszédunk égő házát, nehogy a miénk lángba boruljon.
Ne hallgassatok az ármánykodók csábszavaira, kiknek olly gyakran elég gyengék vagytok saját károtokkal hitelt adni.
Hanem siessetek szegény szomszédink gyors segítségökre, most midőn még nem késő, mert ha az leend, a veszély örvénye elnyelt bennünket is, s a gyönyörü vetések, mellyek verejtékes fáradságtok gyümölcse, ellenségeink birotkába jutnak.
Siessetek, ezt kivánja tőletek a testvériség, felebaráti szeretet, a saját jövendőtök biztosítása, ezt kivánja a haza a királytok iránti hűség!
Szászváros, jun. 23. Mai napon tartott székgyülésünk tárgyai közül kiemelndőnek tartom Salmen Ferencznek,a szász nemzet (?) ispánjának hozzánk intézett iratát, melly szerint a szék felszólittatik, hogy az általa Szebenbe hirdetett népgyülésre 2–8 követet utasítás nélkül küldjön, mert ugymond ellenségekkel vagyunk körülvéve, (t.i. magyarokkal), védelemről tehát gondoskodnunk kell, Salmen, ugy látszik, Jellasich nyomait követi; ennek királyunk tiltá be a törvénytelenül kihirdetett tartományi gülést, és nem engedelmeskedett; amazt a ministerium s a volt erdélyi kormányszék tiltá le a népgyülés tartásiról, – és nem akar engedelmeskedni. Azonban székünk irányábani számítása meghiusult, mert e gyülés ellen a magyarság és oláhság óvást téve, határozatilag kimondotta, hogy ha akarna is követeket küldeni, azokat a harmincz tagól álló székgyülésnek megválasztani joga nincs; ne nem is látja szükségesnek a követküldést, miután az unio meg van erősitve, s a közelebbi nemezti gyülésen a szász nemzet mind azon törvényeit, mellyek a nemzeti szabadságra s jogegyenlőségre károsan hatnának, akarva, nem akarva, feláldozni kénytelen. Nem küld továbbá követeket, mert könnyen megesehetnék, hogy a szebeni népgyülésben a többség határozata ránk erőszakoltatván – mint av tavali erdélyi országgyülésen történt – általános intézkedés minket nemzetiség s nyelv tekintetében a többi szász székektől különböző jogoktól megfosztana. Mi Szebentől utasitásokat el nem fogadunk; sa ehezképest jegyzőkönyben egy úttal azt is kifejeztük, hogy mi sem Szebentől, sem a comestől illynemü tárgyakban függeni nem fogunk, nem akarunk; s ha a szebeni népgyülést fölüttünk és nélkülünk netalán valamit határozna, azt mi egyelőre érvénytelennek nyilvánitjuk.
Szebeni népgyülés! Szász polgártársak! Eddig meddő helyzetetek csak egyesülés által nyerhet éltetet, töröljétek le arczotokról a kendőzést, az csak bécsi zamat; a magyar kitárja testvéri karjait, fussatok elébe. Békesség lesz akkor mindnyájunkkal. A várnai vércsatát s a Dózsa-lázadást pápai javaslat eredményezé. Vigyázzunk, vigyázzatok, nehogy köztetek Salmen Ferencz legyen a pápa. – Brúz Lajos
Csongrádból jun. 28. Csongrád város közlelkesedéssel választá el Klauzál Gábort országgyülési képviselőjének, s örül azon megkülönböztetésnek, hogy Klauzál e választást fogadá el. Mi pedig, kik a csongrádi mozgalmak természetét ismerjük, hazafiúilag örvendünk azért, mert tudjuk, hogy e választás elfogadása egy népes város nyugalmával van kapcsolatban. Csongrádon az ujabb idő sok nyugtalan elméjü izgatókat termett; erős meggyőződésünk, miszerint a kedélyek megnyugtatására, legsikeresebben fognak olly szavak hatni, mellyek – mint közbizodalom jelöltjének szavai – legkegyeltebbek leendenek. – Ez úttal a csongárdi elöljárókhoz egy szavunk van. Önök a tanácsrendezés ellen kezdenek, mint halljuk, izgatni. Hagyjanak fel ezzel, a haza szerelmére kérjük önöket! Fontolják meg nehéz körülményeinket, megváltozott közéletünk követeléseit, és más részről vessenek számot képességökkel, és tetgyék mellökre a kezöket!
A szentesi követ Horvát Ferencz józan felfogásu, de megállapitott poilitkai elvekkel még nem egészen bír. A zországgyülés jó iskola leend, csak arra kérjük őt, hogy a párthoz – mellynek zászlója alá álland – egész őszinteséggel csatlakozzék.
Tegnap Szegváron megyebizottmányi közgyülés volt, és a másod alispánságról lemondott vásárhelyi képviselő Török Bálint helyébe Kaszap Mihály helyettesíttetett. R.l.
Trencsénmegyei Zsolnán mult hónap’ 21-kén dél tájban tüz támadván, másfél óra alatt az egész város lángok’ martalékává lőn, s hat ember esett áldozatul.
(FONTOS HIR A muszka tábornak Pruth melletti mozgalmai mind komolyan szinben kezdenek mutatkozni; Jassyból érkezett hírek és levelek szerint junius 10-kén mintegy 20,000 főből álló sereg 30 ágyúval egy tábornok vezérlete alatt vonult át Orosz-Leovába.
A Pruth folyampart határain egy muszkatiszt fennen hirdeté, hogy már mintegy 60,000 muszka és töröksereg kapott parancsot Erdélyen keresztül Ausztria felé indulni.
Junius 11-kén egy tábornokot s egy mérnököt vettek észre a Pruthparton, kik a folyam felett épitendő hidról beszélgettek egymásközt, s felmérték a folyam szélességét.
Oláhországban igen elterjedt azon hír, hogy mihelyt az Odessából várt kormányzó a táborzókhoz megérkezendik, azonnal átlépik a muszkaseregek az ország határait. Későbbi hírek szerint ezen átlépés már meg is történt.
„Proximus ardet Ucalegon.”
A muszkasereg mozgalmait a frnczia „National” kevésbé veszélyeseknek látja, mint mi, hja! A távolból minden tárgy kisebbnek látszik, míg utoljára alig észrevehető. De nekünk elég tanulságot adtak már Béla alatt a tatárok; 2-ik Lajos alatt a törökök; a szerint a mint készülve vagy készületlenül talál a délkeleti barbarok berohanása;nemzeti létünk vagy halálunk ettől függ. Nekünk készen kell várnunk az irruptiót!
Lássuk még milly szempontból látszik a „Mnational”-nak a muszka hadsereg mozgalma nem annyira veszélyesnek.
Szerinte amuszka czár azon rendelete, minélfogva az örökös jobbágyság megszüntetnék, Lengyelország s annak alkotmánya annyira mennyire visszaállíttatnék, nem más mint reactionalis politica; hasonlít az európai királyok középkori azon politicájához, miszerint a népet csupán saját érdekökből szabaditák föl a földesuri hatalom alól; de a népszabadság azonnal elveszett, mihelyt az uralkodó a privilegiált osztálylyal szövetkezhett.
A czár teljesedéssel kecsegteti a pnaszlavismus álmait, de szerencsétlenségére e törekvéseknek, a kéz, melly e mézes maszlagot nyujtja, kancsukával van felfegyverkezve; ellenben a civilisált Európa olly örök javakat hoz a lengyelek s a többi slavok számára, miknek egy nép sem állhat ellene – a democraciát. Ennek ellenében a panszláv és muszka propaganda árnyékként tünendik el. Képtelenség és természetellenesnek mondja e lap, a muszka protektoráusát az apróbb sláv népfajok fölött, ez a felvilágosult nyugoti nemzeteket illeti. Vagy nyujthat-e a czár szbadságot e népeknek, mellynek ezek már teljes birtokában ne vcolnának? A porosz, az osztrák, a magyar testvérileg osztja meg ujolag kivivott szabadságot közte s vele lakó sláv testvérrel, a föld, a munka, a sajtó szabad; valljon mernek-e Péterváron vagy Moscvában illyesmiről csak álmodni is?
„Szerencséjére az igaz ügynek, igy végzi a „National, él ott egy hatalmas nemzet, melly a sorstól nagy szerep vitelére van felhiva, és melly az előforduló váéltozásokra tulnyomó befolyást fog gyakorolni. Ez a magyar nemzet, melly a szabadság szellemétől áthatva, legtestvéribb rokonszenvvel viseltetik a lengyel s 12átalában minden elnyomott nemzetiség iránt. Magyarhon az lesz a keletre nézve, mi az éjszaki Némethon t.i. a democrata Európa védbástyája.
Magyarországot tehát s nem Oroszországot, igen az egész civilisált continenstől támogatott Magyarohont illeti a szomszéd szláv nemzetiségek fölötti protectoratus.” Igy a National. Mi köszönjük e biztató szavakat, de azért, testvérek, ébren legyünk.
