OLÁHORSZÁG.
OLÁHORSZÁG.
Junius 24-ről érkezett tudósításaink részletesen leirják az oláh forradalom kiütését. Ezek szerint bizonyos Tell nevü oláh őrnagy a keze alatt álló katonasággal s a karacali (kerület székhelyi) parasztokkal egyetértve kikiáltották az ideiglenes kormányzást. E kormány felszólitá a hospodárt, álljon a mozgalom élére. S mondjon le hivataláról. Hir szerint Bibesco hg. leköszönt, de az orosz tábornok, Duhamel és Koczebuevali értekezés után mégis megtartá helyét, kijelentvén, hogy végig bevárja az események fejlődését. A laktanyákban hűségre, s a lázadók elleni föllépsére szóllítá föl a katonaságot, de a gyalogság azt válaszolá, hogy testvérei ellen fegyvert nem fogand. Erre Duhamel azonnal eltávozott Bukarestből, hihető a muszka sereg gyors behozása végett, az alatt Koczbue helyén maradt.
Alig ment el Duhamel, egy ifju oláh a lipcsei utczában fölolvasá a néphez intézett szózatot, mellyel nagy tömeget csőditett össze maga körül; kitűzeték a záaszló, s a nép seregestől indult a hospotár laka felé. Ugyanez történt egyszerre a város többi részeiben is; s a nép következőkben terjeszté elő kivánatait. A közelebbi napokban elfogottak szabadon bocsáttassanak. A proclamatióban kifejtett eszmék tettlegesittessenek; a románok mentessenek föl minden kizárólagos kiváltságok terhétől, legyen sajtó- és személyszabadság, töröltessék el a botbüntetés, a parszt tulajdonául láthassa földeit, mellyekért a status adjon kárpótlást; alkotmányozó gyülés hivassék egybe; választassék egy felelős hospodár 5 évre, a nép bármellyik osztályából; legyen civilistéje kisebb mint volt eddig; legyen száműzve minden idegenszerű befolyás a magas porta iránti viszony elismerésének kimondásával. bibesco hg azonnal szabadon ereszteté a foglyokat. A hospodár eleinte gyanakodott, irásba foglalá nézeteit, de a nép ezt széttépé, végre megragadá a 3 színű lobogót, s azonnal új ministeriumot alakított a nap hőseiből.
A ministerek ezek: Polesko Miklós belügyi; Iliade hirlapszerkesztő és konyvnyomdár vallásügyi; Polesko István igazságügyi; Tell Spatar hadügyi, s a két nap óta fogva tartott Rosetti rendőrfőnöke, agája a városnak.
9 óratájban már tele voltak az utczák nemzeti kék-sárga-veres-zászlókat, kokárdákat hordozó menetekkel, csupán némely gyűlölt hivatalnokok, ugymint a volt belügyminister, Velara, és az előbbi aga, Janko Mano ablakait verték be; egyébiránt az eégsz forradalomban egyetlen ember sem esett áldozatul, kivéve két rendőrszolgát, kik a népet szétválasztani kivánták, irgalmatlanul megvertek.
Junius 26-án korán reggel kihirdettetett az új aga következő proclamatiója:
„Tizennyolcz századon át szenvedett rabszolgaság és szenvedés után az oláh nép végre föltámadott, s visszaszerzé jogait. – Urunk bebizonyítá a haza s az oláh nép iránti szeretetét, s megparancsolá, hogy fegyver ne használtassék ellenünk; miért is a romanok köteleseknek érzik magokat ő fensége iránti hálájokat az által kifejezni, hogy ők érdemesek levén a szabadságra, a békét fentartják, mindenki őré, ótalma lesz polgártársának, miszerint az uj alkotmány mindent a kivánt ösvényre hozasson, s igy megmutathassa a világ előtt, hogy a román nép istentől van megáldva.”
Az uj ministeriumnak helyben levő tagjai megkezdék immár működésüket, ügynököket neveztek ki a küludvarokhoz. Most a hospodár önénytelenűl bár, maga állott éllére a 3 hónap óta szemlátomást növekedő mozgalomnak; azonban kevés időt várva, meg látszik, mi volt valóságos szándéka, a muszkát akarta-e ámitani, vagy pedig a vérontást addig legalább megakasztani, mig a muszka erő megérkezendik.?
Az oláhok ugyan a tudosító szerint azt hiszik, hogy a muszka aligha küldend oda hadsereget; azonban az oláh nemzet ebbeli reményei aligha meg nem hiusulandanak, és akkor a muszkák ezen lépése nem kevesebb, mint europai általános háború.
És ez általános háborúban Magyarországnak minő szerep jutand? Ismét védbástya gyanánt szolgálni a nyugoi Európa civilisatiójat feldulni kivánó vadság ellen, és meglehet, hogy midőn a nyugotnak nemzetei, mint távolabbiak, nem fognak annyit áldozni fönmaradásukért, és már nyugodtan fogják élvezhetni az áldott béke malasztait, akkor mi még őrt állandunk. És a jutalom aligha nem az, mi eddig volt: félreismerés.
A bécsi „Freimühtige” szerint a muszkák csakugyan bevonulnak Oláhországba és Havasalföldre, s az osztrák ottani ügynökök nem is tettek óvást ez ellen.
Tegnapi számunk első czikkjének czímét igy kell kijavtani: „Szeretet és gyűlölség.”
