UNIÓ.
UNIÓ.
Kimondatott, kimondatatott végtére
A rég epedt, a hőn várt, égi szó;
Egygyé lőn a magyar hazával Erdély,
Kimondatott a szent szó: Unió!
Oh ne szakadj meg, szív, e pillanatban!
Midőn magyar s magyar közt kapcsolat van!
A rég epedt, a hőn várt, égi szó;
Egygyé lőn a magyar hazával Erdély,
Kimondatott a szent szó: Unió!
Oh ne szakadj meg, szív, e pillanatban!
Midőn magyar s magyar közt kapcsolat van!
Mióta a világteremtő „légyen”-t
Kimondta isten, s lett e szép világ,
Nem monda senki e földön nagyobb szót,
Mint a kik e szent szót elharsogák;
Megszületett a föld a „légyen” szóra,
„Testvérré” forrt egygyé az Unióra!
Kimondta isten, s lett e szép világ,
Nem monda senki e földön nagyobb szót,
Mint a kik e szent szót elharsogák;
Megszületett a föld a „légyen” szóra,
„Testvérré” forrt egygyé az Unióra!
Magunk valánk a nagy, kerek világon,
Két árva, idegenek közepett;
Erdély miként a pásztortűz az éjben,
Mi a világtengerben egy sziget;
Láttuk szünetlen egymást és epedtük,
De karjainkkal egymást el nem értük.
Két árva, idegenek közepett;
Erdély miként a pásztortűz az éjben,
Mi a világtengerben egy sziget;
Láttuk szünetlen egymást és epedtük,
De karjainkkal egymást el nem értük.
Ölelve tartjuk végre mostan egymást,
Ajk ajkon csügg, sziven dobog szivünk;
Nem puszta vágy többé, nem kétes álom,
Hogy újra egymásé s egygyé leszünk.
Kitelt a tűrés s távollét határa,
Egyek vagyunk, egy test s vér valahára!
Ajk ajkon csügg, sziven dobog szivünk;
Nem puszta vágy többé, nem kétes álom,
Hogy újra egymásé s egygyé leszünk.
Kitelt a tűrés s távollét határa,
Egyek vagyunk, egy test s vér valahára!
Mint esküvője szent pillanatában
Áll szép arájával a vőlegény,
Állunk egymással boldog ölelésben
Két honnak egygyé lett oltárkövén;
Mint két kebelnek egy szívdobbanása,
Magyarhon s Erdély egygyéolvadása.
Áll szép arájával a vőlegény,
Állunk egymással boldog ölelésben
Két honnak egygyé lett oltárkövén;
Mint két kebelnek egy szívdobbanása,
Magyarhon s Erdély egygyéolvadása.
Dobogj, dobogj szív! hangos dobogásod!
A szeretetnek legszentebb dala;
Lobogj, lobogj, testvériségnek lángja,
Sugárod a szabadság hajnala!
Isten van e lángoknak szikárájában,
Mint volt Horeb hegyén a csipkelángban.
A szeretetnek legszentebb dala;
Lobogj, lobogj, testvériségnek lángja,
Sugárod a szabadság hajnala!
Isten van e lángoknak szikárájában,
Mint volt Horeb hegyén a csipkelángban.
Te vagy e lángban, te vagy e jelekben,
Oh magyaroknak védő istene!
Ki ezredéven át megvédted e hont,
A vésznek és ármánynak ellene!
Megismerünk, mert kebelünkben érzünk,
Mert benned volt, van és leszen reményünk!
Oh magyaroknak védő istene!
Ki ezredéven át megvédted e hont,
A vésznek és ármánynak ellene!
Megismerünk, mert kebelünkben érzünk,
Mert benned volt, van és leszen reményünk!
Légy üdvözölve, ujjászületésünk
Előpostája, hőn várt, égi szó!
Magyarhon és Erdély egyesülése,
Légy üdvözölt, váltságunk: Unió!
Lefolyt az átok, egy lett Árpád népe
Hol az erő, melly ujra ketté tépje?
Előpostája, hőn várt, égi szó!
Magyarhon és Erdély egyesülése,
Légy üdvözölt, váltságunk: Unió!
Lefolyt az átok, egy lett Árpád népe
Hol az erő, melly ujra ketté tépje?
Garay János
