PÉTERVÁRAD, junius 6-án.
PÉTERVÁRAD, junius 6-án.
biztos kutfőből mondhatjuk, hogy báró Hrabovszky hadparancsnok a Horvát- és Tótországokbani királyi biztosságtóli felmentését csak annyiban értette, a mennyiben aPétervárad táján komoly alakban mutatkozó zendülési mozgalmak parancsnoksági tiszte miatt személyes jelenlétét nélkülözhetetlenné tehetvén, innen netalán eltávoznia nem lehetne. Jellasich, mint máb és fő hadi parancsok készülvén Slavoniában föllépni, teljes bizonyossággal mondhatjuk: mikínt Hrabovszky őt nemcsak elfogadni nem fogja, sőt érintett minőségbeni fogadtatását hatalmának minden erejével gátolandja. A horvát-slavon hatóságoknak szólló paritionalisokat szétküldötte. Miksics Miklós horvátországi itélőmesternek megparancsolta, hogy a horvát tartományi gülésre meghivandó egyének névjegyzékét vele késedelem nélkül közölje a szükséges országos okleveleket rendelkezésére készen tartassa. Verlőczei alispán Szalopek Lajos megkeresésére az illető katonai hatóságoknak kötelességévé tette, hogy Jellasich biztosának Jankovics Józsefnek engedelmeskedni semmi tekintetben ne merészeljenek s katonai karhatalmat egyedül és kizárólag a nevezett alispán kérésére szolgáltassanak. Tapasztalván, miként az ezen vidéki népet leginkább a görög n. e. papok lázitották fel, s bujtogatásaikat szakadatlanul folytatván, ők okozzák főleg, hogy a Karloviczon s a római sánczoknál táborozó pártütők békes uton mindeddig le nem csillapittathattak, karloviczi érsek Bajacsics Józsefnek meghagyta, hogy Zágrábból székhelyére azonnal vissztérni s főpásztori befolyását az elcsábitott nép megtérítésére használni siessen. De ezen felszóllitásának sikeréről maga is kételkedik.* Ő felsége junius 3-ikai leiratának tartlmát a horvát-slavon hatóságoknak s a bukkari kapitányságnak is tudtára adván, azokat a Jellasicscsal folytatandó hivatalos összeköttetésből büntetés terhe alatt eltitltotta. Szerém vármegyének julius 11-ére, Verőczének 13-ára, Eszék városának 14-ére, Posega megyének 17-ére, Posega városnak 18-ára legszorosabb felelet terhe alatt megtartandó közgyülést rendelt. Eszék város megkeresése következtében rögtön itélő bíróságot azokra is kiterjesztette, kik urunk királyunk V. Ferdinand s az ország törvéynei és törvényes rendeletei ellen zendülőleg felkelnek, Magyarország és a kapcsolt részek közötti törvényes viszonyokat a szent korona egységének csonkitásával pártütőleg felforgatni törekszenek, a közállomány ellen fondorkodnak s a közbékétés csendet erőszakosan háborgatják. Legkülönösb az, hogy Jellasics jónak látta Zágrábból junius 29-ről b. Hrabovszkyhoz levelet irni s abban őt arra szóllitani fel, hogy miután ő felsége az Insbrukcban junius 19-én tartott audienczián kinyilatkoztatni kegyeskedett, hogy a Magyarország a kapcsolt része közt fenforgó differentiák (ezt ő differentiának nevezi) kiegyenlitésére János főherczeget méltóztatott közbenjáróul kjelelni, tehát b. Hrabovszky minden további eljárásról annál inkább mondjon le, minthogy különben polgár háború kitörésére, szolgáltatna alkalmat, a minek felelősségét báró Hrabovszky ismeretes nemes érzelmei mellett nem lehet hajlandó magára vállalni. Igy Jellasich. Más szóval mintha az utonálló azt mondaná: add meg magad, mert különben felelős leszel érte, ha kirabollak. – B. Hrabovszky julius 5-kén azt válaszolta neki: hogy ő felségének junius 3-ikai parancsa sokkal világosabb s határozottabb, hogysem annak végrehajtásában magát megtévesztetni engedhetné. Hogy ő felsége atyai indulata szerint óhajtja a kiegyenlitést az természetes ugyan, de fentebbi királyi parancsának ez óhajtás teljességgel nem derogál, annyival inkább, mert az idézett audientián ő felsége azt is megmondta Jellasichnak, hogy legfelsőbb parancsai iránti ellenszegülése ő felségét mélyen sértette. A mint tehát teljhatalmu királyi biztosi minőségben szoros kötelességének ismerte b. Hrabovszky altábornagy úr a horvát és slavon hatóságokat ő felsége parancsáról tudósítani, úgy Jellasichnak is engedelmességet parancsol. Emlékezteti Jellasichot Gradeczen Hrabovszky előtt kijelentett azon kivánatára, hogy Slavoniában a serbismust, mellynek a magyar-horvát differentiákhoz semmi köze, felkapni ne engedje, és im a serbizsmus lázadással és árulással szövetségben polgár háborút idézett elé, az árulók s idegen rabló betolakodottak kevesek vár, de magokkal ragadják az elámitott szerencsétlen tömeget. Legyen rajta, hogy az elcsábitottak a pártütés vétkes zászlóját elhagyva, kötelességökhez visszatérjenek, külömben most, miután kellő haderővel már el van látva, a nyilt hatalom alkalmazását minden következményeivel egyetemben tovább nem fogja halasztani, és ekkor minden szerencsétlenségért, mi e boldogtalan népet érendi, isten és ember előtt Jellasich leszen a felelős.*
Mi is kétkedünk s azt mondjuk, hogy illy pártütő, ki nézetünk szerint még Jellasicsnál is bünösebb, haladék nélkül felségsértési perbe vonandó, kimondjuk azt: hogy sem Csernovics királyi biztos, sem a bácsi főispán nem fog addig kötelességének megfelelni, míg pap nem pap, a lázitókat statarium elibe nem állittatja.
Ezen hangot szeretjük hallani b. Hrabovszkytól. Legyen olly gyors és erélyes a tett, mint a minő férfias a szó, s a magyar nemzet hálája iránt biztos lehet.
