ZÁGRÁBI ESEMÉNYEK.
ZÁGRÁBI ESEMÉNYEK.
Lapunk 4-ik számában részletesen közlök a horvát tartományi gyülés czime alatt tartott, de a fejeldelem által törvénytelennek nyilvánitott zágrábi összejöveteleknek jun. 25-ig terjedett folyamát; lássuk miként folytattak azok!
Levelezőnk szerint jun. 26-án d.u. kerületi ülés vala, mellyet az elnök Osegovich Metell csupán a végből hivott össze, hogy az igenis felizgatott közönségnek megnyugtatására jelentést tehessen a visszaérkezett insnsbrukci küldöttség eljárásáról, s a bán elmaradásának okairól.
Zsigrovich a küldöttség egyik tagja ekként terjeszté elő jelentését: A mint a bán Innsbruckba megérkezett, azonnal János főherczeghez hivatott, ki is mind őtet, mind a küldöttséget barátságosan fogadá, a bán bemutatá a hű horvátokat, s a magyarok despotismusa (?) elleni pártfogásra kérte ő fenségét, mit a főherczeg, azon esetre, ha e despotismus csakugyan léteznék,* meg is igért; s ekkor a bán maga maradt a főhggel; mi volt értekezésök tárgyát a jelentést tevő nem tudá megmondani.
Tehát csakugyan nincs még bebizonyitva a magyaroknak a horvátok irányábani zsarnoksága.
A mint János hőhgnél elvégzé a bán udvarlását, FerenczKároly főhghez fordult, a kinél másnap reggeli 11 órára rendeltetett meg elfogadtatása; azonban a mint a kitüzött időre épen indulóban volt a bán, hirét veszi, hogy hg Eszterházy a főhgnél van, mire a küldöttség elhatárzá, nem tenni most udvarlását. Délután a főhg kérdést intézett a bánhoz, mi lett legyen oka mai elmaradásának? a bán magára a kapott billetre azt irá válaszul, mivel hg. Eszterházy ott vala. Ekkor az udvarnál ministeri tanács tartaték azon kérdés felett, valljon az ő felsége által a bánnak adandó audientián jelen legen-e hg. Eszterházy is? Határozat lőn, hogy igen is jelen legyen. – A királyi fogadtatás jun. 19-én d.u. fél kettőre volt kitüzve, a mint ekkor a küldöttség őfelsége előcsarnokában várakozott, megjelent az osztrák követ Wessenberg, utánna Eszterházi hg; s mindketten szótlanul hagyva a küldöttséget, ő felségéhez beléptek.
Bebocsáttatván a küldöttség ő felsége elébe, jobbra a császárné, balra főhg Ferencz Károly állottak, hátok megett hg. Eszterházy. A királyi válasz ez vala: miután ő felsége a tartományi gyülést törvénytelennek nyilvánitá, a küldöttséget sem fogadhatja el országos küldöttségül, hanem ő fenségét János főhget nevezi ki a magyar és horvát nemzet közt közbenjáróul.
Innen a küldöttség Ferencz Károlyhoz ment ki, őket könnyező szemekkel fogadá, és kijelenté, hogy nincs ok a meghasonlásra, a békes kiegyenlitést javasolván. Erre a bán kinyilatkoztatá, hogy a horvátok egy hajszálnyit sem engedhetnek kivánataikból, és hogy együl kivánataiknak teljes megadásától függ a birodalom fennmaradása.
Délután 4 órakor hg. Eszterházy meglátogatá a bánt, és kijelenté, hogy nem mint minister, hanem mint magán személy jött hozzá; és hogy akaratja ellenére kényszerittetett a ministertárczát elvállalni, és hogy a bán felőli eddig nézeteikben hibáztak az emberek, hogy a jogosság az ő részén van, hogy a hg kedvezően fog mellett a magyar ministeriumhoz irni, és reménye van, hogy minden békes uton el fog igazittatni, mindezeket könnyezve mondá hg Esterházy.*
De már ez mégis csak erős dolog, illyeket fogni a külügyministerre!
Zsigorovich a bán elmaradása okául azt adá elő, hogy midőn a bán visszatértekor megkapta a kir. manifestumot, rögtön elhatározá magát főhg Jánost Stájerországban, s ha ott nem találná, Bécsben fölkeresni, s a manifestum értelméről tőle fölvilágosítást kérni, miért is a bán csak legfeljebb jun. 30-re ékrezhetik vissza Zágrábba, ohajtván, hogy visszaérkeztéig tartományi gyülés ne tartassék.
A jelentés vége igy hangzék: A szerb küldöttséget ő felsége a ministeriumhoz utasitá.
Ezzel a mai kerületi ülés czélja megsemmisült, és mégis a Prágából visszaérkezett Kusland báró más térre vitte a kérdést, ki következőleg nyilatkozott: A hallott jelentés felnyitá most már szemeinket; a nemzet el van árulva, s nem lehet segedelmet várnia a királytól, ki magával is tehtetlen, annál kevésbé János főhgtől, miért is nem lehet egyezkedésbe bocsátkozni. Az ellenség kapunk előtt áll, elleneink vannak Magyarországban, Prágában és Bécsben. S azért a nemzet nem várakozhatik tovább, az ellenség késlekedik csak hogy időt nyerhesen, nem kell neki időt engedni, hogy megerősödhessék, meg kell őket rögtön támadni. – A juniusx 21-én megválasztott dictatorok nem teljesitik tisztöket, 5 nap óta, még semmit sem tettek; s ezért le kell őket tenni, s más erélyesb férfiakat, a nemzet valódi barátait kell váalsztani. Illy értelemben mégmás nyoclz szónok nyilatkozott. – Car, Varasdról, azt kivánta, hogy 27-én tartománygyülés tartassék, mellyben az azonnali fölfegyverzés és megtámadás elhatároztassék, s más dictatorok választassanak.
Osegovich Metell ellenszegült ezen inditványoknak, János főhg közbenjárásában nagy bizodalmat helyezvén, s inkább a békes kiegyenlitést, mint a háborut javasolván kivánsága vala az ülésnek eloszlatása, de ez nem sikerült. Verbancsich a legnagyobb zaj között tagadta, hogy dictatori bizottmány létezzék; kérdé annak hollételét? mit tett az 5 nap alatt? legfeljebb árulóképen szabadon bocsáttatá a kir. manifestum terjesztése miatt elfogott s akasztófát érdemlett Langot; feleletre kell vonni ezért a bizottmányt! Ngy zaj keletkezett erre a teremben, és a karzaton hallható vala: „akasztófát” (felkiáltás!) itt bizonyosan Langot értették.Erre a követek nagyobb része elhagyá a teremet. legfeljebb 40-en maradtak hátra, s ekkor Kukuljevich a legnagyobb kitöréssel akként válszol: „Verbanchich épen az által követé el a legnagyobb hibát, midőn a bizottmány létezését tagadja, mert hiszen jun. 21kén maga Verbanchich is megválasztatott annak tagjául. több szónok vol e véleményen, s a zaj lecsillapodott.
Matich határőrtiszt, egyességet és testvériséget ajánl, czélozva az eltaszitott Gayra, ki ugymond a legérdemteljesebb fia volt a nemzetnek* s azt inditványoz, hogy a bán visszajötte után azonnal dictátornak nevez6tessék, mellé pedig eg 10–12 tagból álló tanács rendeltessék, ezután pedig a küldöttek haza bocsáttassanak, s az ellátásokra az ország által fizetendő naponkinti 1000 ft a szegények közt fölosztassék. Zsivio.
Hát ön előtt uram! a Milos rablója legérdemesb hazafi.
Hosszas vitatkozás után abban lett a megállapodás, hogy a bán visszajötteig tartománygyülés ne tartassék, hanem kerületi ülésekben tárgyaltassanak a kész biztossági munkálatok, mindenek előtt pedig a határőrök kivánatai s a közfelfegyverzés. Ezen határozat által a junius 21-ik napi végzések megsemmisittettek.
Ugyanezen tudosítás szerint a zágrábi exjesuiták épületének egy része katona laktanyává változtatott, sőt a collegium házbér pénzei is a katonák fizetésére fordittatni rendeltettek. A király maifestumnak, a hol csak találhatók lefoglaltatnak.
Junius 27-én délut. tartott kerületi ülésben nagy zajjal követeltették az azonnali harczra indulás, – ugy mondják – a népnek pénz sem kell, majd találnak ők kenyeret és hus a szép magyar földön. A gondolkodóbban pénzsegélyzésre kivánták fölszólittatni a nemzetet, de meg nem hallgattattak. Egy serczan kijelenté, hogy haza megy, s a többiek követni fogják őt.
A terem zöld asztalán corpus delicti gyanánt láthatni egy a Karlovicz álgyuztatásakor el nem pattant bombát és egy 6 fontos ágyu golyót.
Nugent gr. épen most érkezék meg Slavoniából Zágrábba, senki sem tudja, mit jelentsen ez?
A bánnak jun. 29-kei zágrábi fogadtatásáról már 4-ik számunkban tevénk emlitést. Ez napon délut. 5 órakor közgyülés tartaték, a bán eleintén levertnek látszék, a jelenlevők szünni nem akaró zsivióit végre lecsendesitvén, lassu hangon ugy nyilatkozott, hogy mivel értetek – ugymond – még semmit sem tettem, e kitüntetést nem érdemlem.
Ennek utána fölolvasá Insbuckbani eljárásróli jelentését, miként azt fentetbb Zsigrovich beszédében kivonatilag közlöttük, hozzá adván még, hogy János főhg a magyar horvát viszonyok kiegyenlítése végett a magyar ministeriumhoz irni elhatározá, fölszólitandván azt, hogy a pacificatio megkezdéseig maradjon a két ország közti kérdés függőben, s mind két részről szüntessenek meg?az ellenségeskedések. „Én tehát, mondá a bán, azt tartom beleegyezhetnénk a kiegyenlitésbe, s azonnal feiratot terjeszthetnénk e tárgyban János főhg elébe, mellyben kifejezhetnők a kigyenelités alapjául szolgálandókat.
Sokat vitáztak a javaslat felett. Némellyek – igen kevesen – semmit sem akartak tudni a pacificatióról, mások azt kivánták, hogy mindenek előtt megsemmisittessék a kir. mainfestum, ismertessék el a tartományi gyülés törvényessége, s egyszersmind engedtessék meg, hogy a szerb kivánatokat mint a horvát nemzetéit lehessen tekinteni. Mig János főhg a 3 pontba meg nem egyezik, más tárgyalások föl ne vétessenek, de minden esetre készülni kell a felfegyverzéshe, s hatalmas sereg küldessék Slavonia felé a Száva folyam mentében. E végből Matich katonatiszt inditványára a bán majdnem egyhangulag dictátornak kikiáltatott; mit is mosolygó arczczal elfogadott. Ezen dictátorság ideiglenes leend a béke teljes helyreálltáig, s a tartománygyülésnek csupán a következő 3 kérdés tárgyalása maradna még fenn.
1. A határőrök kivánatai.
2. Az úrbéri rágy.
3. A béke alapfeltételei, vagyis inkább a főherczeghez küldendő felirat szerkesztése. Ezen kérdések kidolgozása egy választmányra vizatott, s legfeljebb 5 nap mulva teljes közgyülésben leszenek tárgyalandók; ezután a tartománygyülés föl fog oszlatni, s a dictator megkezdi hivatalát.
Kérdés tétetik az iránt, miért hogy Haulik püspök nincs jelen a gyülésben? a bán fölkéreték meghivására; s nyilatkozta kivételére az iránt, elismeri-e a magyar minsiteriumot? mert ha igen, akkor keressen magának Magyarországban egy darabka kenyeret, miután már ugy is eleget evett horvát kenyeret; s a melyet ő most néhány rongy papirjegygyel, mellyeket a zsidó sem akar már elvenni – eléggé kifizetetnek tart. Sokat és keserűen szólottak még e tárgyhoz; határozat lett: a bán hivassa meg diakovárról Haulikot és Kukovicsot, és ha a püspökök meg nem jelnnek, adják annak okát; továbbá tartozzanak a püspökök körlevelet bocsátani az egyházi megyékhez, mellyek által fölvilágosittassék a nép, hogy a szerbektől nem kell félteni a cath. népet és vallását.
Van jelenleg Zágrábban egy Vukailevich nevű ember, ki a belgrádi rendőrségnél szolgált, de kit a bán sürgöny által hivatott meg báni installátiójára. Ezen ember egykor őrmester volt az austriai seregnél, most fellép a tartományi gyülésben, s jelenti, hogy most jő vissza Olaszországból, hogy onnan a határőrvidékieket haza hivja, szólt gr. Radeczkyvel, ki könnyezett, midőn a határőrökről szólt és dicsérte őket mint legderekabb sereget, sőt magok azon határőrvidékiek és szerbek is, kik a seregnél nem mint rendes katonák szolgálnak, a legderekabbak; s itt fölhozá az horvát és szerb katonák egyes vitéz tetteit.
Nugent grófot a szerbek küldék Zágrábba, hogy onnan a megigért, de még nem kapott segedelmet eszközölje ki; egy görög popát és két közszerbet is küldött a bizottmány Zágrábba, kik a gyülésben megjelenvén, azt kivánták, hogy a péterváradi zászlóalj haza küdessék; ezt sokan kivánták, de a bán dictátori hangon felszólat: „ én magam vagyok katonai parancsnok, s mint illyen nem hagyok magamnak parancsokat osztogattatni, azért szót sem erről töbet”. és többé senki sem szólt.
Továbbá szóba hozatott, hogy a magyar pártiak ismét emelni kezdik fejöket Slavoniában és Eszpéken, különösen hogy a sladoeveczi és veroviticzei kerületben a r. cath. papság bizonyos Tusák nevü pap elnöklete alatt gyüléseket tart, hogy elhatároztaték, hogy a r. catholikokat a szerbek ellen föl kell lázitani. Zágrábban is mozogtak immár a magyar pártiak, fölszűlittsasék tehát a bán, mind azoknak az országbóli kiüzésére, de e részben határozat nem hozatott, ugy is a bán dictátori hatalmánál fogva rendelkezhetik e felett.
Az a hir terjedt el Zágrábban, hogy Supplikatz nem akarná elfogadni a vajvodai hivatalt, mi ha igaz, Vuchich, ki Belgrádból tört át a szerbekkel, van vajovodául kitüzve.
38A tegnapi ülésben sem Gaj, sem Bajachich nem voltak jelen.
Julius 2-án. Midőn János főherczegnek azon levele, minél fogva a bán pacificatio végett Bécsbe fölhivatik, – Zágrábba megérkezett, erre vonatkozólag követekező tartalmú felirat szerkeszteték a tegnapi s mai ülésben.
Mint praemliminarisok s ollyan conditio, sine qua ad nullos tractatus natio croatica se immitere velle et posse declarat, a következő pontok terjesztetnek ő cs. kir. fensége elébe.
1. Hogy a horvátokat a paciticatióra birni lehessen, méltóztassék fenséged a f. évi junius 10-kén kibocsátott kir. manifestumnak megsemmisitését kieszközleni.
2. Méltóztassék fenséged elismerni azt, hogy ezen pacificatio nem csak a horvátokra, slavonitákra, hanem a szerbekre is egyáltalában kiterjesztetik, kik nélkül a horvátok semmire sem vállalkoznak.
3. Ismerje el ő felsége úgy a horvát tartományi gyülésnek, melly magát állandónak nyilatkoztatja, – mint szintén a karloviczi szerb congressusnak is törvényességét.
4. Méltóztassék ő felsége mind a mostani tartománygyülésből, mind a karlovicz congressusból fölterjesztett feliratokra kegyelmesen kedvező választ adni.
5. Minden magyar hadsereg hivassék vissza Slavoniából és Kikindáról, s e helyek adassanak át a határőröknek. A főherczeg Leopold nevét viselő horvát ezred pedig azonnal visszamenjen Komáromból Horvátországba.
6. Minthogy a horvátok és slavoniaiak a magyar ministeriumot soha el nem ismerék s el sem ismerendik, a Slavoniában elhelyezett seregek feletti hadi parancsnokság adassék a bán kezeibe.
7. A bánnak hatalma legyen a beligazgatásra nézve egy consiliumot alakitani s tagjait kinevezni.
8. Ezen pontot tudósitonk ki nem veheté.
9. Minthogy a bán és a hozzá rendelendő nemzetképviselők nem akarnak magok a ministerekkel alkudozni: alkudozó felekül a magyarországi négy nemzetből, u.m. magyar, német, tót és oláhokból, agy az országggyülés tagjaiból választassanak.
10. Eszközölje ki ő fensége a magyaroszggyüléstől azon nyilatkozatot, hogy ezen törvényhozás ő főherczegségének már előre minden közbenjárását jóváhagyni, s a pacificatiót Magyarországon kivül semleges földön, a mennyire lehet, nem Bécsben fogják tárgyalni.
11. Méltóztassék ő felsége a horvát, slavon és szerb nemzeteket ollyaknak, s a külügy ministereül megválasztott báró Kulmert is illy minőségben elismerni.
12. A magyarok minden elfogott szlovákokat, mint például Kraly János költőt azonnal szabadon bocsássák.
Mig e 12. pont jóváhagyva nem leszen, kijelentik a horvátok, hogy semmi tractatusba nem ereszkednek, semmi ellenségeskedést nem kezdenek ugyan, de azért a lehető felfegyverzést folytatandják, végre kijelentik, hogy csupán ezen pontok elfogadásától függ a monarchia megmentése, a nélkül pedig a polgárháboru s talán a birodalom végveszedelme is kikerülhetetlen.
Ma a gyülésbe egy 8 tagból álló szlovák küldöttség lépett be; kik azt álliták, hogy Magyaroszgából proscribálva vannak, szónokuk Hurbán vala; elbeszéllé azon iszonyatos martyromságokat, mellyeket a Magyarországon elfogott tótoknak kell szenvedniök. Minden lehető segedelem igérteték számukra; et causa illorum pro causa croatarum agnita. Sitúrról is mondják, hogy Zágrábban tartózkodik.
Ezután egy igen együgyű ember mutatá be magát, mint a Moson, Sopron és Vas vármegyékben lakó horvátok képviselője, ki 20 évig volt fogva Magyarországban, és ez is segélyért könyörgött committensei részére a magyar despotismus ellen. Megigértetett.
Ma a só ára is egész Slavoniában és Horvátországban 1 frt. 4 krra szállíttatott le, s a sziciliai só behozatala megengedtetett.
Végre 6 nap alatt okvetlenül behajtandó hadi-adót határoztak szedetni, és pedig 100 ember után faluból 500 frt. 1000 ember után városokból 1000 frt.
Megengedtett egy millió kölcsönnek fölvétele, azt hiszik, hogy igy rövid időn lesz 4 milliójuk.
A béke feltételeinek kidolgozása egy külön választmányra bizaték, ennek alapjául szolgáljanak a feliratban kifejtett 12 pont; különösen, hogy a horvátok az összes birodalomnak olly szoros összekapcsolását kivánják, hogy a birodalom minden nemzeteire nézve a had és pénzügy középponti ministeriumok Bécsben legyenek.
Hólnap fognak megválasztatni a bán mellé rendelendő s vele Bécsbe utazandó küldöttek.
Haulik püspök ismét nem jelent meg a gyülésre. A bán ma nála van ebédre.
Gaj még nem érkezett vissza Zágrábba.
Rajachich annyira beteg, hogy junius 30-kán már orvosi tanácsot tartottak felette.
A péterváradi zászlóalj julius 3-án vala haza menendő, Zágrábba pedig a gradiskai, sz. györgi és kőrösi határőrök vonaulnak.
