Háromszékről.
Háromszékről.
– Miután az utolsó erdélyi országgyülés közörömünkre az uniót kimondá, Sz.-györgyön julius 1-jén szabad ég alatt tartók az első népgyülést, hol István, kir. helytartónk s a belügyminister ur azon rendelete, mellyben Magyarország nemzetgyülésére követeink általi megjelenésünket kteszik kötelességünkké, olvastatott fel. A levél kimondhatlan lelkesedéssel fogadtatott, s közfelkiáltással követekül Szentiványi György és Berde Mózes, mindketten az ellenzék hű bajnokai választattak meg. Azonban csendes gyülésünket majd nem fölzavará Bong Ferencz ifjú polgártársunk azon inditványa, hogy mivel a fenálló fegyveres székelyeknek eljött a rendelés, a közelebbi parancsolatra tüstént kiindulni, mind addig ne menjenek, mig a volt nemes és ujpolgárok közül, közökbe elegendő számmal be nem osztatnak; ez uraim törvénytelen fejetlenség, s ha győzött volna, legnagyobb rendetlenség lesz vala következése, de Jantsó Ádám és Sükösd Samu polgártársunk által megczáfoltatván, a többség nem engedé, hogy a székelynemzet becsülete ennyire megsemmisittessék, s határoztatott, hogy a fegyverben lévők a legelső parancsolatra indujanak, a honmaradtakból, a hol még fel nem állitatott, alakitassék mozgó és állandó nemzetőrség, különösen a mozgó ugy légyen készen, hogy ha a szükség kivánja, a legelső rendelésre indulhasson. Végre a napi eseményekből még egyet emelek ki; három tisztviselőnk, Lázár Dávid, kézdi királybiró, Barabás Farkas közjgyző, és Kovács Ábrahám rendes székező birónak hivatalokbóli leköszönésöket követelte a nép s helyökbe közfelkiáltással Cseh Ignáczot királybirónak, Donáth Józsefet közjegyzőnek, és Hankó Dánielt rendes székező birónak, mind hármat az ellenzékből választották. Nem mulaszthatom el egy a régi kormány emberének ezen alkalommal tett merész tettét a közönséggel tudatni, midőn a nép Lázár Dávid leköszönését sürgette, ennek fia, Mihály, egy követelőt zsebében levő pisztolylyali meglövéssel fenyegeté, mire a nép felzudult, s csak nehányak férfias fellépsének köszönheté élete megmentést. r.–I.
