BELGIUM.
BELGIUM.
Ki Belgium rendes útoni haladására tekint, könnyen átlátandja, miszerint a februári párisi napok-szült vulkán szikrái csak égőfélben levő anyagokat birtak lángra lobbantani, mig más természetüektől nyomtalanul pattantak vissza. Ezen állítás igazsága még inkább bebizonyul, ha minden europai, forradalmi és nem forradalmi állapotban levő országokat, szoros vizsgálat alá veszünk. Igy például Angolhonban a chartista mozgalmon kivül, melly a februari napok előtt szint ugy létezett, mint a communismusi elv Párisban, a forradalmi színnek árnyéka sem mutatkozott. Sőt mondhatni, hogy a névben biztosítékot nem találó és a hiuságnak hódolni nem akaro britt nemzet látván a respublica paizsa alatt végbevitt pusztitásokat s anarchiai szörnyeket, minden ujitásoktól visszaijesztett. Innen magyarázhatni meg a Russelféle ministerium leendő lelépését a toryk felülkerekedését.
De térjünk vissza a felvett tárgyhoz.
A franczia forradalom Belgiumot villanyozta legelőbb át. A propagandisták fészke itt tenyésztett leginkább. A respublica mellett fölhozott dicséretek s magasztalások viszhangjai ide a lelkesedés legelső perczeiben hatottak el: s ime ez ország mégis a helyett, hogy tökéletes változáson megy kersztül, átlátva azt, hogy királyelkergetés s tronégetés még nem elegendő biztositék a szabadságra, minden forradalmi szín elmellőztével békés úton törekszik a kor-igényelte reformot kieszközölni.
A király megnyitó beszédében leginkább a következő pontokat emelé ki: az adórendszer megváltoztatását, a nemzetőrsereg jó karbani fölállítását, az ipar és kereskedés fölemelésére czélzó eszközöket, valamint a dolgozó osztály sorásni javitás elrendezését.
E mindenkit kielégitő trónbeszéd következtében jun. 29-én közakarattal köszönő felirat intéztetett az ősz királyhoz.
A Chronicle Belgiumra nézve következőleg szól: ezen tartomány, melly a körülte történt megrákódtatások és pusztítások daczára is rendíthetetlen maradott; e hon melly a németektől lenézetett, s mellynek alkotmánya egy roppant széles alapon nyugvó kis piramishoz hasonlított: most utánzásra méltó mind azok előtt, kik álhatatosságot, szabadságot s socialis haladást akarnak egybekötni.
Aztán általánosságra térve át, e lap igy folytatja:
Belgium az igazi próbát még nem állotta ki. Az eddigi pártok éles harczai nem olly természetüek valának, mellyek a politicai statustestnek elevenére tapintottak volna. Az alkomány mind eddig nem volt még rendszeres megtámadásnak kitéve, mert a liberalis párt nyilai, nem a kerskedelmet és aristocratiát ótalmazó kiváltságok, hanem a clerus ellen voltak irányozva, melly semmi kiváltságokkal sem bír ugyan, ee nagy száma s régi tekintély következtében a korány munkáldoásaira nagy befolyással bír. E szerint a liberalis pártnak főfeladata volt a clerust féken tartani, s Romávali közlekedését megszorítani. De másképp áll a dolog, ugymond, jelenleg, midőn a clerus helyébe más, magát conservativnak nevezett pártot látunk föllépni. A földmivelés ótalmazása, és a szavazási jog kiterjesztése, mint az alkotmány rendszerébe mélyebben vágó kérdések, csak ezen pártok közt lőnek vitatárgyává.
