Verőcze.
Verőcze.
Verőcze vármegyének mult hó 30-án Eszéken tartott közgyűlésén tudósítónk szerint, a törvényes uton haladni akaró pártnak győzedelme nem kierőszakolt és szinlelt többség eredménynye, hanem a szó teljes értelmében tökéletes győzelem volt.
A gyülés folytán történt katonai karhatalomnak használása többeknek ürügyül szolgált ugyan kifakadásokra, de ezen elővigáyzat szükségességének fölviágosításaul szolgájon az, hogy a gyülést megelőző napon olly hírek szárnyaltak, mintha Eszék városa környékének több helységei, a kir. Manifestum valódisága elleni kétkedésre izgatva, a közgyülésre csoprtosan jönni, s az itt tanácskozó testületet megtámadni készülnének. Igy történt hogy csupán a taácskozás rendes folytathatásának biztosítása végett, az alispán felszólítá a várban tanyázó Zanini ezred ezredesét, miszerint szükség eseére egy századot készen tartasson, s azt a megyeházához rendelje.
A közgyülés junius 30-án reggeli 10 órakor megnyittatott, a két párt egymás ellenében annyira föl volt ingerelve, hogy marmadfél óráig lehetetlen vala rendesen tanácskozni, nevezetesen midőn az elnöklő alispán Szallopek Lajos a kir. manifstumnak és törvényszéknek kihirdetését inditványozta, az ezeket ellenző párt magát kisebbségben lenni tapasztalván, rakonczátlankodásaival a dolgot oda vinni igyekezett, hogy a gyülés eredmény nélkül oszoljon el; az elnök alispán mind e mellett csüggedetlenül várta – minden karhatalom használása nélkül a viták kiegyenlítését, míg végre a terem előszobájában zaj támadt, s „verekedés” fölkiáltások voltak hallhatók, az alispán azonnal küldött katonaságért, de az alatt, míg ez megérkezett, az előszobai lárma lecsendesült ugyan, hanem a terembeni tanácskozás ismét az előbbi ingerültséggel folytattatott. Midőn végre a katonai erő megérkezett, noha a megrendelés okának előadására az alispán föl nem szólíttatott, ő mégis ön szántából fölvilágosítá a közönséget ebbeli rendelete szükségességéről, biztosítást nyujtván egyszersmind, hogy ezen erőt a szabad szólás meggátlására semmi esetre nem használandja. Miután mégis többen kivánták a katonaság visszaparancsoltatását, az alispán ebben is hódolt a közgyülés akaratának, és azt csakugyan visszatérni rendelé.
A katonaság eltávozta után, a tanácskozásban felmerült két kérdés u. m. a kir. manifestum, és a törvények kihirdetése, szavazással döntetett el; még pedig ugy, hogy egyik fél jobbra, másik balra vonult. Látván a szegény elámított népest fanatisálni kivánó néhány pap, hogy ekként féktelenkedésökkel nem nyerhetnek, azon ürügy alatt, hogy a szabad tanácskozás akadályozva van, egy némelly magokhoz hasonló egyénekkel a teremből eltávoztak, igy a nép képviselői magokra hagyva, a királyi szózat elfogadását, s a törvények kihirdetését kivánókkal egyesültek. A jobb oldalon, kik t. i. ezekkel ellenkeztek, alig maradtak 20-an; a nagy többség fényes diadallal megszavazta a kihirdetést.
E gyülés alatt a kisebbség ezen különös fortélyokkal élt: t. i. fennen hirdeté, hogy a magyar szent koronának egységét fentartani kivánja, és hogy Magyarországtól elszakadni nem akar, de még is a zágrábi törvénytelen tartománygyülés minden határozait és tetteit jóváhagyatni sürgeté. További kifogást tett az ellen, hogy vannak a teremben ollyanok, kik a tanácskozásba befolyni nem volna joguk, s mégis beleavatkoznak; s végre többen fölkiáltván: „menjünk haza, mert illy körülmények között tanácskozni nem lehet,” pártjok egy része már kifelé indult, de az ajtóig érkezve, s látva, hogy az elnök székéből nem mozdul, ismét visszatértek.
Ezen közgyülés vázlata azt tanusitja, hogy az igaz ügy lehet ugyan egy időre lenyomva, de végre annál dicsőbben győzedelmeskedik.
Minthogy pedig Verőcze vármegye annyi idő óta csak most hirdethette ki a törvényeket, a megyei közügyek igazgatása eddig-elé sokat szenvedett, annál is inkább mert a maj. 4-ki közgyülés b. Jellasichnak fenyegető levelit határozatképen báni rendeletnek tekintvén, senkitől és sehonnan, minta bántól érkezendő rendeletek elfogadását határozá, és igy a magyar ministerium részéről ide küldött rendeletek végrehajtás nélkül maradtak; azonban erélyes alispánunk buzgalma reméllenünk engedi, hogy azok mind teljesítve leendenek.
