H. m. Vásárhely jul. 10. 1848.
H. m. Vásárhely jul. 10. 1848.
Csongrádmegye minden jobb érzésü, felvilágosult lakosának kedélyét folytonos nyugtalanságban tartják az alvidéki szerb kicsapongások. – Erőnk öntudatával birunk ugyan, mert az átalakulás terhes napjai veszélyes rázkódtatás nélkül haladtak át társadalmi viszonyainkon, az uj törvényekkel nyert őj helyzetek bal-felfogása csak gyenge szinekben mutatkozik már itt-ott, – és a kiváltságokat évezett, meg a hűbéri rendszer járma alól felszabadult polgártársak közti békét, miután az e megyében legnagyobb részt úrbéri telkeken lakott nemesség érdekei a nem nemesekéivel már ezelőtt csaknem azonosak valának, – nem sikerült felzavarni némelly ármánykodók alattomos cselszövényeinek. Mindez roppant nyerség; mégis lehetlen mélyen érzenünk a veszély közellétét, lehetlen megnyugvást találnunk midőn – szomszédunk háza ég!
Igy állunk jelenleg; és azért a folyó hó 7-kén körünkbe Kirsner Károly nemzetőrségi parancsnokunkat, egész lelkesedéssel fogadók. – megérkezte után azonnal a nemzetőrségi tisztikranak némi utasításokat adván, mindjárt a lőszerépületet kivánta megszemlélni, mellyben a felülről érkezett 101 ezer töltés őriztetik. – Parancsnokunk a nemzetőrséget a megyéből kimozdítani, s az első állomáson rendezni szándékozik. – Az indulásra nézve szükséges hatósági intézkedéseket kivánván a parancsnok – ez okból:
Tegnap itt helyben első alispáni elnöklet mellett megye-bizottmányi gyülésünk volt. – A fő tárgy igen élénk, mondhatni heves vitát idézett elő, melly azonban minden szenvedélyeskedéstől menten maradván, bizonyságaul szolgált annak, hogy az eégsz gyülést melléktekintetek nélkül, azon egy szent czél – a haza megmentésse – lelkesíté.
A felolvasott hivatalos tudósításokból és rendeletekből megértvén egy részről azt, hogy a lázongó szerbek rabló csapatai több végvidékbeli községeket mult hó végén iszonyu kegyetlenséggel feldúlva véginségre juttatának, Szentmihály helység oláh ajku 5000 lakosát földönfutóvá tevék, és a fenyegető beütések által önvédelmi folytonos készenállásra kényszeritett bácsi-, torontáli lakosság rónáin, a dus kalászokban lengő áldás elhagyatva romlásnak indul, s igy a hova előbbi segélyküldés igen is sürgetőssé vált, – értvén más részről azt, hogy a lahető számban kimozditandó csondrád megyei nemzetőrség legközelebb gyülhelyeül Makó város tűzetett ki, – az elnök azon kérdést intézé a gyüléshez: milly számban indittassék utnak a nemzetőrség? – Bene Lajos egy atekintetet vetve a fenyegető veszély nagyságára, azt kiváná, hogy a nemzetőrségnek nem egy része, mit különben is végrehajtani lehetelen, hanem az egész nemzetőrség mozdittassék ki, még pedig ne úgy hetekig táborban vesztegeljünk, hanem egyenesen a veszély színhelyére, azzal végzi szavait, mit szerint Csongrádon szoknak mondani t. i. menjünk mind, vágjuk le ….at – mind, jőjünk haza mind.* Jeney Imre továbbment, ő szinte a veszély szinhelyére kivánja egyenesen vezettetni a nemzetőrséget, de ugy hogy minden fegyverfogható – legyen az nemzetőr, vagy nem – táborba szállittassék. – Kovács Károly figyelmezteté a gyülést: hogy vezéri paprancs és elsőleges gyakorlás nélkül ütközetekbe vinni a nemzetőrséget nem lehet, ez lenne a legveszedelmesebb lépés; egyébiránt azon számot hiszi megtartandónak, melly egy korábbi belügyministeri rendeletben áll, s ehhez képest az egész megyéből 2000, nemzetőrt kellene táborba szállitani. – Bene Lajos előbbi kimondását úgy értelmezé, hogy a nemzetőrségnek egyenesen a veszély szinhelyére vezetése végett a vezérparancsnok lesz felkérendő. Póka Sándor hasonló értelemben, higgadt meggondolást Gál Dániel a szegényebb nemzetőröket, kik nyári munkával keresnek egész évre kenyeret, hon hagyatni véleményezi. Szilágyi Virgil nem tud biztos sikerre vezető hadviselést elképzelni, a hadtestek mozdulatainak összefüggése nélkül, s azért a helynek, hova a nemzetőrség vezetendő, meghatározását az illető vezérparancsnokon kívűl másnak igényleni nem lehet; a kimozdítandü számot illetőleg azt kivánta, hogy miután az egéész nemzetőrség összeszedhetésére, mellynek egy nagy része magokat önkényt besoroztatta, vagyontalan és nyári munkán megyén kivül is szerte lévő egyénekből áll – gondolni is képtelenség, de ha lehető lenne sem tanácsos; mert nem csak számos tagból álló családok éhen halásra juttatnának, hanem nagyobb községeink a jövő évszakokban éhes csapatok általi nyugtalanittatásnak tétetnének ki azzal, hogy a napszámos osztály, egész évre kenyeret kereső nyári munkáitól elvonatnék, – mondassék ki: miszerént táborba szállani azok tartoznak, kik letett esküjökön kívül a törvény értelmében is kötelezett nemzetőrök. – Kiss Károly abban lát veszélyt, ha a nemzetőrségnek csak egy része mozdittatik ki, mert az fot történni, mi már Kecskeméten történt, hogy a nemzetőrök közt összeütközés történik s egymást leszúrják (?) – Szólottak még többen, a fenebbi véleményárnyéklatok közül egyiket vagy másikat pártolólag, végre abban lőn megállapodás, hogy értesittessék a vezértábornok, miszerint a nemzetőrség gondolkozás módjára figyelve, nem lenne czélszerütlen, az indulási kötelességet a nemzetőréségnek átalánosan tenni kötelességévé, ha azonban alkalmas lovuk nincs, gyalogsághoz soroztatnak; – a tápéi nemzetőrség az ottani révnek, a horgosi pedig a ráczokkal érintkező megyei határnak ótalmára, honn maradnak; a táborba Steindl János, Krikai Ágoston, Ebstein József, Kleinman János sebészek neveztettek; – a nemzetőrség f. hó 16-án kimozdittatik és a további parancsot Makón fogja bevárni.
Jól megértsük uraim! itt csak ellenséges ráczokról van szó, s erre mi is ament mondunk: de kik rokon érzelemmel vannak irántunk, mi is barátai vagyunkazoknak.
Rendes levelező
