Barányából julius 9-én.
Barányából julius 9-én.
Míg a nemzetgyülés a második honalapitás nagy feladatát készül megoldani: a baranyai nemzetörség hat ezren felül összevonva a kijelelt pontokon készen áll, megmutatni, hogy megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!
Nemzetőrségünk folyó hó 4-én indult meg rendes zászlóaljakban, és 5-én már mindenütt beszállásolt. A hegyháti zászlóaljnak – mellybe alulirt is sorozva van – a leghosszabb út jutot; és meglepő volt, hogy e nép két nap alatt nyolcz mérföldet gyalogolt a nélkül, hogy tikkadásának vagy elégületlenségnek csak egy panaszszal adta volna jelét; igaz, hogy a szép reményű ifju gr. Batthyány Gusztáv is lándzsát vitt a közlegények sorában, és Liebhard Lukács tábori lelkészünk buzditó szavai sem engedik ernyedni a sereg derült hangulatát. Igy tehát vigán értünk el beremendi állomásunkra, hol tegnap zászló-szentelési ünnepünk volt.
Ünnepünket künn a síkgyepen isten szabad ege alatt tartók, hol a lelkes zászlóanya gróf Batthiany Kázmérnőt közszeretetü férjével három sorban felállitott zászlóaljunk sokszoros örömriadásai fogadák, – és miután lelkészünk a tábori mise végeztével üdvözölve seregünket, elmondá: hogy a természet e nagyszerű templomában bemutatott áldozat isten előtt annál kedvesebb, mert azt a minden felebaráti szeretetet magában foglaló hazaszeretet illatozza körül; és azért isten védpajzsa alatt ne féljenek az ellenség fegyverétől, mert a győzelmet nem annyira a fegyver, mint a honfi vértől dagadó férfi kar vivja ki; és a legerősebb fegyver is csak törékeny pálczává törpül olly kézben, mellynek ereiben nem buzog a meleg hazaszeretet; ezen, és ezekhez hasonló szavai annyira elragadták a jelenet magasztosságától áthatott nemzetőrséget, hogy a lelkesedés szinte kiáltott szavaiban, midőn zászlójára elmondá esküjét. –
Illy jelenetek valóban büszkéve teszik az embert hazánk népére: kivált ha látja, miként e nép egy helységben hat száz fővel is beszállásolva olly példásan viseli magát, hogy ellen még panasz sem fordult elő. – Kedvvel és pontosan gyül össze a naponkint kétszer tartani szokott gyakorlatra, és szinte izzad igyekezetében, kivált ha a mindig velünk levő lelkészünk buzditó dicséretét hallhatja. És minél gyakorlottabbnak érzi magát, annál inkább nő harczias bátorsága, mellyet fiatal őrnagyunk Perczel Antalnak tüzes erélye csak szítani tud. –
– Az illyrektől mióta Verőczében rendére álltak a dolgok, mit sem hallunk, és az e vidéken számosan lakó horvátok, és ó hitüek szinte készen állnak fegyvert fogni a magyarok ellenségei ellen, Supikacz uram hát csak hagyj aki Baranyát a vajdaságból. –
Antal János
