HANNOVERA.
HANNOVERA.
Mielőtt a rendek az ország gyülés elhalasztása előtt utolszor tanácskoztak, a ministerium a királynak és kormánynak, a kir. kormányzó választása és aközéppontbeli hatalom állása fölötti nézetét terjeszté elő. – E nyilatkozat a megválasztott személye iránt teljes méltánylást fejezvén ki, a király, ugymond habár méltó aggodalmat táplálhatna azon határozat iránt, melly a főkormányzó hatalmát megszabja, jelenleg azt nazt nem teendi. – Kinyilatkoztatja azonban, miszerint jóllehet megismeri, hogy Németország alkotmánya több egységet és erőt igényel, s e tekintetben ő áldozatra is kész; de meg levén győződve, hogy az összes Németország viszonyait kormányzó olly hatalom, minő a középponti, melly az ország belviszonyait is rendezvén, a más uralkodó puszta alattvalóiként tüntetné föl: s fejedelmi méltóságánál fogva, sem a népek jóléte és szabadsága tekintetéből belé nem egyezhet olly alkotmányba, melly Németország egyes statusainak őnállóságát nem biztosítja. Illy körülmények közt kész ugyan áldozatra, azonban a legnagyobbat képes inkább eltűrni azon esetben, ha a kívánt megszorítások önállóságát, istentől reáruházott kötelességeivel és saját becsületével meg nem egyezőleg korlátolnak: minthogy azok kivitelére segédkezet nyujtson. Ennél fogva felszólítja a király ministereit, hogy Németország alkománya megállapításkor azon szempontból indulva, munkálkodjanak. Egyszersmind kinyilatkoztatja, miszerint, ha a tárgyalásoknak ellenkező eredménye lenne, nem tartja magát kötelezettnek mostani állásában tovább is megmaradni.
