Moldovabánya.
Moldovabánya.
– Moldovabánya bányászati tekintetben hazánk egyik igen nevezetes pontja legtávolabb, legdélibb része Krassó vármegyének, egészen a végvidék terrenumán szögellik: igy tehát igen veszélyes sors juta a lakosság azon részének, melly a magyar alkotmányhoz hiven ragaszkodik. Szabad legyen tudósitónknak e vidék állása felől irt terjedelmes értesítéséből rövidre szoritkozva, csupán a legérdekestb momentumokat közlenünk. Szerinte az itteni köznép, az előtti jobbágyok, a megyei tisztviselőkben magyarokat látvván, s a hadi adót még ezentul is fizetni kényszerittetvén, holott ellenben a földesuri tartozások, mellyeknek behajtását többnyire német tisztviselők kezelék, – tettleg megszüntetve levén, – ezen utóbbi terheknek válláról lett levételét egyszerűen német jótéteménynek tekintette, s boszujának egész mértékét a „magyarok” azaz a megyei tisztviselők ellen irányozá. A bányász néptől e hon iránti föllelkesülést várni nem lehetett, mert ez a volt jobbágyság által nyert kedvezményekben nem részesült. Ehhez járult azon aggodalma is, hogy most már megyei hatóság és így a szolgabirói önkény alá jutand. Mind azon veszélyes körülmények között is az itteni értelmiségnek sükerült a felizgatott kedélyeket egy ideig lecsillapítani, nem csak, hanem eleintén a határőrökre is hatni, s a magyar uj institutió iránt rokonszenvet ébreszteni. És ha a törvények annak idejében kihirdettetnek, hihető, a dolog jó fordulatot vett volna. Igy azonban az illyr mozgalom győzött az értelmiség buzgó fáradozásain. A végvidéki tisztek a népességet tévutra vezérlették, s igy az magát az illyr királyságot ajánló karjaiba veté. Igy történt hogy hosszas kitűrés után végre Moldovobánya is a lázadók kezére került.
Legelső köldötte volt a pancsovai szerb bizottmánynak bizonyos Stanimirovics, egy Szerbiába szökött boltsegéd*. Ő a Duna mentében azzal izgatott, hogy a határőrség nemtartozik többé tiszteinek engedelmességgel, a merre megfordult, mindenhol bizottmányok alakultak, mellyek a pancsovai, s illetőleg a belgrádi bizottmánytól voltak függésben. Ő szüntette meg tettleg az őrvonalakat, magához ragadta a pénztárakat, szóval az igazgatás kezelésését ő rendezte el. Nagy csáberővel bir az itteni oláhnépességre azon körülmény is, hogy Fejértemplomnak elvesztése óta az őrvonal megszüntetésének következtében, a só, czukor és kávé ára tetemesen leszállott, az illyrek ez által kivánják az oda tóduló vidéki embereinket megnyerni, mondván, hogy ez az ő jótéteményök, mert a zsarnok magyarok adtak azokat olly drágán. Ezen fölül az illyrek azt is igérik a népnek, hogy 10 évig adómentesek lesznek azok kik hozzájok csatlakoznak; azt hírlik, hogy az oroszok nem sokára Szebián keresztül Magyarországba fognak jönni, csak nyugton le.gyen a nép egy kis ideig, majd aztán felszabaduland a zsarnokságtól.*
Ugyanaz, kinek mint vezérnek a Versecz melletti ütközetnél lett elfogatását előbbi számainkban közlöttük.
Egy részről szembeteln vakmerőség, más részről roppant tudatlanság találkozván egymással, nem csuda ha a nép a muszkában megváltóját képzeli föltalálhatni, pedig a kancsuka, és Siberia hatalmas óvszerek lehetnének a kiábrándulásra.
Miután az itteni oláhságnak öntudatra még föl nem vergődött része annak kész hódolni, kinek kezében hatalmat lát. Illyr elleneink pedig ezt tudva, minden módot elkövetnek, hogy hatalamas erőt fejthessenek ki ellenünk, nincs előttök semmi szent, erőszak, terrorismus, s álhirek terjesztésével növelik hatalmukat. Csak gyors segély mentheti még meg az itteni vidéket az általános pusztulástól s az árulókhozi csatalkozástól.
Vucsusról azon hir terjeng, hogy julius elején lemondott a szerb ministerségről, és most 20,000 főnyi sereg élén hazánk határain átlépni szándékozik; és csak azért köszönt le, mert elébb a szerb kormány nevében barátságos viszonyt biztosított a magyar nemzet irányában.
Julius 7-éről vett tudósitás szerint csakugyan küldetett már az ottani bányász lakosság részére segedelem.
Hir szerint az oláhbánsági ezered Karánsebesen gyülést tartván, kijelenté, hogy noha a magyar alkotmány jótékonyságát elismeri; de azért a nemzetgyülésre képviselőt nem küld, mert az austriai házhoz hű akar maradni.
Bizony furcsa okoskodásokkal capacitálják értetlen népet a lázadók!
