Sáros megye.
Sáros megye.
– Sáros megye, valamint régente, úgy jelenleg is a történendő és történt státusalkotmányi változások iránt a leggyülöletesb ellenakaratot és törekedéseket rejté magábn. Nem volt eszme, mit hazafiui fő tenyésztett, nem akarat, mit hazafias gondolat támasztott, a sárosiak gúnykaczajjal ki ne paródiázták volna. De a hazafi kebel sziklamerev, min gyúnykaczaj és megtámadás sérvet ne ejt, sőt azt csak edzi. Ez martiusi napok előtt conservatismusnak mondatott, utána reactio nevet kapott. Valamint a vétket erénynek mondani nem lehet, úgy ezt a megyét más mint reactionalis nevezettel illetni, nem volna lelkiösmeretesség.
Felderült a martius napok csillagzata; az ország lakossága térdre borult előtte, de Sáros megye dühében judási szerepet öltött. Mint hajdan Júdást bérbe vette a zsidó nép 30 darab ezüstért, úgy most szenvedelmeinek eszközéül felhasználta a megyét a volt zágrábi főispán.
De nem volt torlasz, nem fenék, mibe – mint akarák – halálosztó horgukat megvethessék.
De az aljaság mértéket nem ismer, az előttnincs szent polgári jog, nincs polgárikötelesség.
Junius 20-ára hirdetve volta kerületenkéni követválasztási nap. Mi természetesebb annál, minthogy mi utolsó erőnket mozgásba hozók, hogy megényket amarius napokhoz illőleg dísszelés becsülettel képviseltethessük. Mozgott minden tahunk. És ez általános mozgásunkban ők iszonyatosan megütköznek. Megütköztek abban, hogy a főispán,kinek a követválasztásban csupán csak egy egyszerű polgári köre van, polgártársaivalmerészel a választandó egyének ránt szülani. És hogy lelkismeretét meegnyugtatandó, megfejté azt is: miképen Kapy Eduárd járásbeli főbiró, a reactionali párt által felemelt követjelelt, nem vivott amostani szabadság s törvények mellett, de vivott Bujanovics Rudolf, az ő általa követségre ajánlott polgártárs, tevé ezt nem csakőgy, mint a honnak választópolgára, hanem ama ministeri körlevél utmutatásánál fogva: „Hogy a nép azon szolgaság állapotáról felvilágsíttassék, melly elleneink győzelmének szükséges következménye leendene.”
Ez a főispán által elkövetett polgári jog és kötelesség az, miben ők – sajnálatra méltó fiai e honnak ¦ olly nagyszerű s hallatlan fiai e honnak ¦ olly nagyszerű s hallatlan hivatali vesszaélést kürtölnke.
Megtörtént részökról az első lépés. Kapy – az érdeklett főbiró ¦ saját ügyében megtette Ujházy László főispán ellen az emlitett értekezést illető bünnyomozást; a főispánra süté az izgató nevezetet s fellépett ezzel a junius 13-ki bizottmányi ülésben. Itt ölelő karokra talált. Ki lőn mondva Berzeviczy Emánuel főügyész inditványára a bizodalmatlansági szó a főispán iránt.
Ez volt fő tendentiája az ekkori bizottmányi ülésezésnek, mert hogy vivtunk, halálharczot vivtunk, bizonyos, – de nem győzelmesen.
Ingadozva eleinte, mit tegyenek e sem polgári, sem hivatalos bűnt ki nem mutató jámbor irattal? A ministeriumhoz küldék fel, látva azt, hogy kezdetét tették meg annak, mit folytatniok puszta lehetlenség.
Sokat kellene irnunk e rendkivűli dühösségű bizottmányi ülésről – de a hely s idő fontossága nem engedi, csak tényleges gyilkosait mondom el e szabad kornak és e szabad kor egyik fiának ¦ a Sárosmegyei főispánnak. Kezökben vivék a vezéri zászlót s azzal egyetemben nyelvükön a vezéri szót ¦ a két alispány: Hedry Ernő és Piller Gedeon, Semsey Albert, Okolicsányi Lucián, Roskoványi Gábor, Sziney Viktor. Az eredmény: ők votumokat felküldötték, mi petitióban biztost kértünk. Kérésünkre biztosul érkezett Csáky László, szepesi főispán. Gondolhatja a nagy közönség, tétlen bennünket nem lelt. Hivatásunkat tudók, megérkezett a biztos jun. 27-kén, az országgyülés jul. 2-dikára hirdetett. Eljárási időszaka rövid, – tennie azonban múlthatlanul kellett. A 28-kára hirdetett rendkivűli bizottmányi ülésre a királyi biztos felolvastatá rendeletét, – e rendelet discussiónak tárgya nem lehetett. Villám nem sujt váratlanabbúl, mint sujtotta uj konczra készült s egybegyült tömegét a reactionalis pártnak ez eloszlatás. A biztos 4 napon keresztül tett nyomozatai után kiadá az itéletet. Kapy Eduard főbirói hivatalától felfüggesztetik, és ezt a 4-kén tartandó bizottmányi ülésben közhirré tenni rendeli. Megtevék ezt, de tettek még egyebet is. Bizonyitni akarván azt, hogy ha az általuk gyülölt főispán nincs jelen, a megye normális állása helyreáll. Egész komoly csendességgel megkezdik utolsó jelenetét játszani a szereplésre felvett heroicocomicum szindarabnak. Szószóljuk Jelenik István – inditványa ez: Soltész lelkész és Péchy Ferdinand által pártolva: „küldessék vagy uj biztos, vagy pedig egy más is, – bizalmok hozzá nincs, párt ember ő is. Kapy ügyét a bizottmány magáévá teszi; bizottmányt feleletre vonni nem lehet, nem szabad – igy megszűnik a kereset. Köröztessék az egész országban, hogy Sáros nem reactionalis, nem panslavisticus megye. „Történtek ez inditvány felett szóbeli keztyűdobások s fölvételek tömegestűl. Határozatba szavazat által e 4 pont ment: 1. Nem tudja a megye a minsterium rendeletét az 1805-ki törvénynyel megegyeztetni, nem közöltetvén vele a vád. 2. Hogyan lehet egy egyén feladása olly fontos, hogy arra mindjárt királyi biztos küldetik. 3. A törvény előtt mindenki egyenlő, igy tehát a főispán is a megyei biróság alá tartozik. 4. Körlevél a megyékhez.
Úgy hiszem a geroico¦comicum be van végezve, és most önök ellenpártiak Sárosmegyében – a táborból tüzhelyeikre vonulhatnak, – a pelenkirozásokat megtevék, – most a harczrendezés a ministeriumtól függ. A ministerium tudni fogja mit kell tenni illy kapczáskodó polgáraival a hazának, kik mindig tűzlángokat élesztének, hogy a vész tőmegében szabad polgárokból ujra rabszolgákat alakíthassanak, kik kapczáskodásának első lánczszeme a panslvistcus propaganda konyhájában kovácsoltatik.
Reményünk a biztosban van, de csak akkor, ha mozgékony határozottságot, férfias és polgári erélyességet mutat. Mi a hon egy távol pontjában történnik, úgy kell azt tekinteni, mint egy karmasin cseppet, melly a vizsokaságot veresre festi.
Többen
