Kolozsvár, julius 11-én.
Kolozsvár, julius 11-én.
Mult hó 18-án költ soraimban irtam volt, hogy a pártütő Jellachich gaz iránya körünkben is mutatkozik. E tétel igazolására királyföldi adatokban nincs hiány, bár mit mondanak is kormányszéknek közelebbről N. Szebenben, e nemzetiségünk ellen forrongó ármányok gyupontjában, megfordult, s hír szerint Salmen szász ispány által megvendégelt biztosai, kik – mint halljuk – Salmen urat is jónak láták a kormányszék előtt hibátlannak nyilvánítani. Az ottani ármányoknak egy szintolly nevetsége, mint bűnös és nemtelen nyilatkozványát mondom el, ugy, mint az jelenleg itten szóbeszéd tárgya, ujabb tanujeléül annak, hogy a szebeni bureaucratiát sok tekintetben csakugyan Jellachich et Comp. pártos szelleme vezényli. A tény egyszerüen ebből áll: B. Vay Miklós királyi biztossá neveztetése Szebenben jó vért nem csinált: ezt előre tudtuk, s magok a szebeniek sem csináltak belőle titkot; sőt a városunkból e hó 6-án Szeben felé indult kir. biztost azon benevolus figyelmeztetéssel kivánták a Szebenbe menetelről elrettenteni, hogy bátorlétéről az ottani nép ingerültsége miatt jót nem állhatni; a kir. biztos ezzel mit sem gondolva, gyorsan ott termett, s eddig szinről szinre ismeri ama reactio hírről stb. álmodó vitézeit, kik fogadatlan ügyvédként nem átallák a becsületes szász nemzet nevével ármányt üzni. Adja isten és a magyar ministerium, hogy a szász ügyek élén lássunk mielőbb olly hivatalnokokat, kik tiszta jellemök- s ezzel kapcsoaltos ügyességöknél fogva nem mondom, egy köztiszteleben álló kir. biztos, hanem bár melly igénytelen becsületes hazafi bátorlétéről is képesek legyenek hatóásguk körében jót állani! – A kormányszék e napokban nyilvánitá ujságlevelek utján, hogy a hirlapokban terjesztett azon hir iránt, miszerint Károlyfehérvárról nagy mennyiségü lőpor szállíttatott volna Oláhországba, fölvilágosítást szerzett magának, s annak nyomán tudatni kivánja, hogy mielőtt a lőpornak stb. e honból kivitele megtiltatott volna, jóváhagyással erősitett egyezmény szerint s készpénz fieztés mellett, de csak a feleslegből, – ugy hogy jelenleg is mind a rendes katonaság, mind a nemzeti őrsereg szükségeire elegendő lőpor van. Az illy fölvilágositások igen-igen rendén vannak, csak az kár, hogy olly ritkák. Egyébiránt az illyetén felvilágostiáshoz is sok szó férne még; nekem azonban különösebbe egy kérdésre s egy ohajtása ad alkalmat. T. i. körülményeink közt lehet-e annyi lőporunk, hogy feleslegéről beszélhessünk? Ha bonolyt állapotainkat tekintjük, bajosan; s ennyiből jelenleg bármi jóváhagyás mellett is eltraficálni a hazai lőport annyi, mint éhséggel ostromlott várból kenyeret adni el. S ha csakugyan olly sok a hazai lőpor, tanácsos lesz inkább a kolosvári stb. nemzetőrség századainak juttatni az illy fölösleget lövészi gyakorlatokra, miket mindeddig saját erszényeink rovására teljesitettünk. ?iután hát Károlyvfehérvárt a helytelen kiadás megtörtent, csak azon buzgó ohajtásnak marad hely, hogy Gyulafehérvárt hazánk nehéz környületei között illy játék soha ne ismételtessék! – A dézsi nemzetőrség által f. h. 7-én letartóztatott tiz társzekér (20 láda s 81 málha ólom pecsétek alatt) az itteni emzetőrség felügyelete alatt nálunk marad mindaddig, mig kir. biztos b. Vay, vagy a m. ministerium rendelkezhetnének felőle. Ha a cs. k. főhadi tanács sarlója vágott volna magyar hadministerünk vetésébe: a dézsi nemzetőrség szemességeért s a kolosvári nemzetőrség haditanácsának erőteljes határozatáért ünnepélyes köszönetet kell nyilvánitnom; ellenkező esetben isjobb a túlbuzgalom, mint a hanyagság s közönyösség. – Hongyülésünk még nincs berekesztve, bár tagjai ugy eltünedeztek, mintha förgeteg hordta volna őket szét. A jul. 6-kai ülésben. jun. 22-ről két t. cz. megerősítéséről értesíttettünk királyunk ő felsége leiratainak rendén. T. i. ő fels. az erdélyi rendeknek az urbériségeken feküdt uri szolgálat, dézma és pénzbeli fizetések kisajátitásáról s ezeknek statusadósságá változtatásáról fölterjesztett IV. és V. t. czikkeit legkisebb módositás nélkül erősíté meg. Erre három rendbeli felirat inditványoztatott s intéztetett el, t. i. egy, királyunk ő felségéhez, hogy e végső erdélyi hongyülés megerősitett t. czikkeit méltóztatnék szentesitve a magyar nemzetgyülésre küldeni le, miután a jelen végső diaeta ő flge minden orán várt kegyelmes leirata következtében a legrövidebb idő alatt bezáratandó; a másik felirat nádorunk ő fenségét illeti, az erdélyi hongyülés mielőbbi bezáratásának eszközlése iránt; a harmadikban ministeriumunk értesittetik mindezek felől, azon esedezéssel, hogy e tárgyban minden szükségeseket tegyen meg. – A közelebbi szombaton e föliratok aláiratván és lepecsételtetvén, kir. biztos b. Puchnerhez, kézbesités végett, bizottmányilag átküldettek. – Kolosvár követtségét gróf Széchényi – mint e lapokban is irva volt – el nem vállalhatván, jul. 7-én Gyergyai Ferencz nagy többséggel választatott meg. Igy tehát Kolosvár nemzetgyülési követei: Méhes Samu és Gyergyai Ferencz. Krizbai Miklós
