Szegedről.
Szegedről.
Szegedről irják, hogy a Marmaros és tiszamenti őrvonal fölállitására, s egyéb katonai szolgálatok teljesitésére, fővezéri rendelet nyomán Csongrád megyéből mintegy 3000 nemzetőr leend felszállitandó, melly öszletből Szegedre esik 1000 ember, e rendeletkörüli intézkedés végett rendkivüli közgyülés tartatott, hol Szeged képvielői a veszélyek elháritására kirenelt 1000 egyént 30 kr. napi dijjal határozták a városi pénztárból ellátatni. –
Mi szerencséseknek tartjuk magunkat – mond levelezőnk – ha vezérünk szava szertett honunk védelmére int, s napi dij nélkül is utolsó csepp vérig teljesitjuk hazafiui kötelességünket; és megkivánjuk, hogy a tehetősebbek is harczba szállitandó századok soraiba velünk együtt küzdjenek, s iparkodjanak szép hazánkat megmenteni, s nemzetiségünk bitorlóit kiirtani. – Határozatba ment továbbá közkedvességü Dáncz Ferencz tanácsnok azon inditványa, hogy a harczban elhullandók árvái ugy a megbénult s munkára tehetetlenek városi költségen legyenek táplálandók.–
Folyó hó 12-kén nagyszerü fáklyás éji zenemenettel tisztltetett meg a közszeretetü Bechtold főverzér; Dáncz Ferencz tanácsnok szónoklott; a megtisztelt ősz férfiu lelkesülve kinyilatkoztatá: hogy honunknak, királyunknak és alkotmányunknak megmentésére tehetségéhez képest mindent elkövetend; s egyszer s mind szavát adá: hogy a rácz rablócapatot szétüzendi; melly nyilatkozata szünni nem akaró éljenzéssel fogadtatott, s a nép több perczekig vállon vivé a tisztes öreget, örömének jeléül. – Fél 12-re éjjel az egész menet égő fáklyák között kiésrte őt a gőzösre, mellyen korán reggel az előbbi napon érkezett sorkatonaság kiséretében Becsére indult; a lelkesült tömeg pedig zenéjével Éder Frigyes helybeli várparancsnokhoz ment, megtisztelni őt a martiusi napok óta nemzetiségünk iránt tanusitott őszinte regaszkodásért. – Lakából lejővén szinte lelkes szónoklattal fogadtatott, mit szinte lelkesitő harczias beszédével viszonzott, s szüni nem akaró lelkesedés között távozott a nép.
Éfjél utáni órákban Versecz vidékéről futárképen érkezett egy dzsidás kapitán, főparancsnokunkat értesíteni: hogy a Versecz körül tanyázó rablócsapatot szétverték; a ráczok vesztesége 400 halott és 150 fogoly, kiket Temesvárra kisértek, ezek között van Sztanimirovics volt főbiró, s jelenlegi vezérük is.
Ezen ütközetben az aradi nemzetőrök igen kitüően viselték magokat, a csapatot megkerülve, birtokukba keritették a ráczok által Fehértemplomból elorzott ágyukati s.
