A CSATATÉRRŐL.
A CSATATÉRRŐL.
A szeged–szabadkai tábor fővezérének hivatalos jelentésből a hadügyministerhez.
Bárió Bechtold vezér altábornagy folyó hó 13–ról 14–fre az ellenség elhelyezésének, erejének és más körülményeinek kitudása végett, vizsgatámadást rendelt, mellynél, ha az ellenség valami gyengét mutatna a megtámadásban, az előnyomulást tovább is folytathassa, vagy pedig ha erősnek tapasztaltatnék, tábornunk előbbeni állásába vonathassék, honnan aztán ismervén már vezérünk az ellenség egész erejét, s valóságos megtámadást elrendelhesse. Seregeink a vizsgatámadáshoz következő rendeben indíttatak meg:
Eder Frigyes őrnagyvezér vezérlete alatt: 2 század Don Miguel, 4 század Vilmos, 3 század honvéd gyalogezredek, 1 1/2 század Ferdinándhuszár és 6 fontos félágyútelep.
A 2-dik csapatot gróf Kolowrat ezredes vezérlé: 6 század Ferdinándhuszár és egy lovas ágyú teleppel.
A 3–dikat Damjanich honvédi őrnagy két század Ferencz–Károy, 3 század honvéd, 1 ágyú és 1/2 század huszárral.
A 4–dik csapat vezérlete Bergmann századosra bizatott: 1 század Ferncz–Károly, 4 század honvéd és 2 ágyúval.
Ó–Becsét végre Csuha alezredes, a nemzeti őrsereget és két honvédszázaddal tartá megszállva. Összes alkalmazott erő 2400 gyalog, 700 lovas.
Ezen hadierő három csapatban nyomult sz. Tamás a midőn ágyúlövésnyi közelségbe érkezett az ellenségtől, melly jól és tökéletesen el van sánczolva, s kisebb és nagyobb áágyúkkal felszerelve volt, azonnal ágyúlövésekkel fogadtatott.. Erre megzendült részünkről is az ágyúszó, és a tüzelés három óráig tartott, de mivel ágyúink kisebb üregűek, nem tehettek annyi kárt, mint a mennyit máskülönben reményleni lehetett volna. Minthogy továbbá az ő–kéri nemzeti őrsereg táborból, vagy félre értésből, vagy pedig másféle szerencsétlenségből az ellenség hátban, a dispositio szerint nem nyugtalaníttatott, szabad levén ekkép a tér, a római sánczokból is több segítsége érkezett az olly annyira, hogy részéről háromszoros erő eszélyesen vezérelve és megerősítve lévén ellenünk, vezérünk minekutána egész erejét kivevé, seregeit ő–becsei állomására behúzta. Részünkről a veszteség: 5 – 6 halott 12 erősen megsebesűlt,m és 8 agyonlőtt lóból áll. – De igen valószinű, hogy jólirányzott ágyúlövéseink többet öltek le az ellenség sorai közől. E megtámadás főeredménye főleg az, hogy már most ismervén az ellenség erejét, tudja a vezér, kivel van dolga.
Az ellenség főereje mintegy 3000 részint regularis, részint kiszolgált katonákból, és mintegy 2000 embernyi jól felfegyverzett szerbekből áll, kik jól vezetvék és lőszerekkel jól ellátvák.
Különös megnyugtatásunkra szolgál továbbá, hogy seregünk a három órai jól irányzott ágyuzást a legnagyobb hidegvérüséggel állá ki, halottait és sebesültjeit vissza vitte, de azonnal ismét helyébe visszatért.
Legnagyobb örömmel adja a vezér a harmadik hhonvéd zászlóaljnak azon becsületteljes bizonyságot, miszerint nmagát a legnagyobb és legvitézebb hidegvérüséggel viselt, és maga két halottat, és hat erősen sebesültet számlál.
Éder hadvezér s Kolowrat ezredes mindenütt magokat a legnagyobb veszedelemnek tevék ki, és ritka félelmetlenséget tanusítottak; vezérünk maga sem mellőzte a az ágyúlövések irányzatát, hogy buzdító példát adjon vitézeinek.
Damjanics őrnagy, csapatjaival, Turiát a legnyagyo….gal akará elfoglalni, de mivel onnét a hidat elhordták nem vihette. A vezér távoztával Szent–Tamás és Turia lángban volt. Végre feljelenti a vezér, miszerint gr. Károlyi Ede nemzeti őrseregi százados is, magát a legnagyobb vitézsséggel és bátorsággal viselé, s némelly Szent–Tamásból menekülő családokat saját élte koczkáztatásával, a vizből kimentett.
– A hadministerium következő jelentést vevén a kereki hadi csapatok parancsnokától Kis Ernő ezredes úrtól, felhivatva érzi magát mind neki, mind a parancsa alatt álló csapatoknak ez alkalommal kimutatott szép s vitéz tetteikért köszönetét s megelégedését nyilvánítani.
Nagy–Becskerek julius 16–án 1848. Folyó hó 14-én tudomásomra jutott Ecskán, hogy Taras helységben zendüllés ütött ki, mellyet sok, a Tiszán átjött sajkások és elősegítettek. Ennek hallatára én mindjárt két lovas és két gyalog századot (az utóbbit kocsikon) azon parancscsal rendeltem oda, hogy a legkisebb ellentállásra erőszakhoz nyuljon, s ezen fellázadt helységet minden erélyes eszközökkel csendre hozza.
A katonaság Tarasra megérkezett. A parasztok semmikép magokat megadni nem akarván, erőszakkal elnyomattak, a helység felgyujtatott, s nagyobb részint le is égett. 15–én jelentést kaptam az ecskai előrségtől, hogy az ellenség több csapatokban Ecska felé nyomul, felriasztván az egész katonaságot, a Hannover–huszárok egy századával elejökbe mentem, de kártácscsal fogadtattam, melly négy lovat mindjárt földre sujtott, hármat pedig megsebesített.
Ambár az ellenség igen jó fedett állást vőn; de mégis megszalasztatott. Ágyuzása majd hat óráig tatott szönés nélkül. Az én két gyalog századom a Béga jobb partján sok kárt tett az ellenségnek, több százra lehet tenni veszteségét. Szerencsénkre az ellenfél tüzérésge igen magasan lőtt,különben lovasságomnak fele is elveszett volna. Azonban agyon nem lövetett senki. .
Majd hat óráig voltam szünet nélkül tartó ágyútűzben, s állásomat nem hagytam el előbb, míg tudtomra nem jutott, hogy az ellenség balszárnyával és közepével hátrált, de az én bal szárnyamat még fenyegette, mellyet egy osztálylyal szemmel tartattam.
Az ellenség legalább 12–14 ágyúval van ellátva száma rá megy 6 – 7 ezerre.
Nem csekély feladat volt tegnap annyi óra alatt, csupa lovassággal s hat ágyúval az ellenséget sakkban tartani, de hála istennek jól ütött ki.
Egy ágyúját az ellenfélnek hasznavehetlenné lőttük.
Több sajkások tulajdonjószágaimra ütöttek, s ott pajtáimat, széna–kazaljaimat felgyújtották.
Kumand helysége futáromat, hadnagy Brandl urat a Hannoverai huszároktól, kit én Becsére, a hadi test parancsnokához küldöttem, elfogta, s Karloviczba elvitte, nemkülönben azon egy káplárt, és 4 közvitézt is, kik e faluban állomásoztak.”
