Nagy–Becskerek. Julius 15.
Nagy–Becskerek. Julius 15.
Hitelt érdemlő tudósitónk ágyuzás közt irá e sorokat. Bechtold altábornagy tiszántúlról ostromolja a római sánczokat, melyek tőlünk távolabb esvén, bizonyosan csak annyit mondhatunk, hogy hajnaltól kezdve hallasztanak hozzánk a két tábor ágyuinak folytonos dörgései. Az ütközet Écska alatt van Perlesz felé, Kiss Ernő ezredesünk az ellenésg álgyuzásaira szintén derekasan felel. Az ütközet keményen folyik. A kimenetett előre a bizonyosan nem tudhatni, mert a perleszi lázadók is erősen tartják magokat. Ezekkel tehát már mérkőzik sergünk. De mi történdik majd az 50,000 rácz népességü kikindai kerülettel, mellynek helységeit tegnap olly lázitók bujtogaták, kik magokat a karloviczi érsek embereinek lenni állitván, a népet tömeges fölkelésre unszolák; minek következtében Kumándk és Taras azonnal fel is lázadtak, s ez utóbbit a Tisza túl partjáról átjövő sajkás felkelők embereikkel meg is rakták. Rónay, torontáli első alispán, Kiss Ernő ezredessel egyetértve julius 14–én 4 osztály katonaságot rendeltek a zendülők ellen, és miután Taras helysége mai napon csakugyan tömegestül föllázadt, a mieink Tarast fölgyujtották, a felkelteken teljesen diadalmaskodván. A lángban levő helység füstjét messziről láthatni.
Utóirat. Épen most jő ismét jelentés, hogy a szerviánok szörnyen tüzelnek ellenünk. Kiss ezredes két század nemzetőrséget rendelt ki a mieink segitségére.
