Ada és Moholy.
Ada és Moholy.
Ada és Moholy közel szomszéd helységek Bács vármegyének Torontállal határos szélén, az alibunari tavak mellett. A mostani szerb lázadásban e két helységnek is jutottak szerepek, mellyek azonban nem nyilt csatatéren, hanem csak otthon a helységben, házilag lőnek bevégezve akképen, hogy a moholyi lázadó ráczok egy része elvérzett, a magmaradt rész pedig megfutamodott.
Adai tudósitónk jul. 15–ei levelében részletesen leirja az igen érdekes összeütközést. – „Tegnap reggel, ugymond, Moholy helységéből két esküdt rémülve jött segítségért az adat nemzetőr–kapitányhoz, Karácson Sándorhoz: előadván siralmas állapotukat, miként a moholyi ráczok számszerint négyszer annyian, mint a többi összes lakosság, ezeket végképen kiirtani szándékoznak. Borzasztó fenyegetődzések között fegyverkeznek immár ezek ellen. Az adai kapitány azonnal megtevé a szükséges rendeletet, 80 puskást és 120 kaszást vezetvén a hely szinére a fölhivó csendes lakosság védelmére. Előbb azonban a dolgot szépszerével kivánta elintézin. Miért is a helység házánál tanyát ütött ráczokhoz nehány egyént küldött be alkudozások végett. Az alku szóval meg is köttetett. A moholyi ráczok készeknek nyilatkoztak fegyvereiket azonnal lerakni, s jegyzék mellett az adai kapitány felelősségére kézhez szolgáltatni, az alkudozás föltételeinek több pontjai irásban foglalva a magyar táborba lettek volna küldendők. Az egyesség teljesitéseül pedig mindkét részről több bizottmányi tagok küldettek a helység házához. Délutáni 1 óra tájban, midőn már a fegyverek a helység házában lerakattak, s a szerződés már az aláirásig elkészült, a helység házának ellenében lévő rácz pópa házából a kün ácsorgó magyar népre irányzott lövés történt, s csakhamar a helységháza cselédszobájából egy másik, a tanácsházban ülő pópa pedig egy kis pisztolyt zsebjéből kihuzván, azt egy adai esküdtre kisüté; de szerencsére elhibázta. – Alig történt ez azonnal a popa udvarából taraczkok durrogása hallatszik, ekkor a követeket bekisérő magyar őrvitézeik is fegyvert ragadtak és elkezdődött golyók zápora közt a csatázás. – Ezt hallván az adai és moholyi táborban álló vitézek lélekszakadva siettek a hely szinére, hogy ezen nemtelen csalfaságot megtorolják, – egész tömegek tüzeltek egyszerre, míg a ráczok fegyvereiket kilövöldözvén, a mellékes utczákba vonulni kezdettek, hogy újra tölthessenek; de a magyar sereg a csatatérre érkezvén, erre nekik időt nem engedett, hanem rendes lövöldözéseivel megritkitván a ráczokat, végre tökéletes szaladásra kényszerité ezeket, – ekkor a helységházát vették a mieink ostrom alá, a benlévő ráczok a már halomra rakott fegyverekkel kifelé, a magyarok pedig befelé tüzeltek, mig 3 óráig tartó szakadatlan tüzelés után, a benlevő ráczok mindannyian elvérezettek; – beveretvén az ajtók, a ház 4 szobáiban és konyhájában 47–en, a padláson 5–en, az udvaron 1, a kéményben pedig 2–en találtatván, ezeket a magyarok szinte lelődözték, – az istálóban 1, a csatatéren halva 2, ezeken kivül a közel levő udvarok–és kertekben tudtunkra 3–an maradtak.
Az elfutottak a Tiszán átköltöztek, hol, halljuk, többen már meghaltak, még többen pedig veszedelmes sebekben szenvednek. – Figyelemre méltó, hogy a magyarok közül egy sem esett halva. Innen is kitetszik, hogy a törvényes és igazságos ügyet az isten is védi, sebesitve is csak 3 van, egynek lába feje vágatott meg kaszával, egyik vastag czombján kapott lövést, melly szinte csekély, és egy a szerződést irásba foglaló magántnitó, ki a ráczokkal a szolbába szorult, s igy az adaiaktól rácznak nézetett, keze fejébe egy folyót kapott, de ez a csata után azonnal kivétetvén, sebje nem veszélyyes. – Az egész, kiszámított terv szerint készült, mert ugy látszik, a pópa lakában fölállitott taraczkok a végre lettek volna szolgálandók, hogy ezek által az adai ráczokat is, kikkel már régóta szövetségre léptek a moholyiak, a hely szinére csőditsék; de a terv elkészülte őta sokféle változások történvén meghiusult, mert az adai főszereplő bujtogatók a mozgó őrsereg óbecsei parancsnokának rendeletére befogattak, s a ráczok lefegyverkeztettek, mi miatt a kitüzött időben meg nem jelenhettek, a moholyi főbujtogató pedig a római sánczok parancsosztogató főnökétől 350 emberével a sánczokba rendeltetett, s igy fegyvere erejök tetemesen leolvasztatott.
– Ma ismét Moholyra átmenvén, a Tiszán túl lévő ráczokat bátorságos hazatérésre felszólítattuk, de közülök csak kettő bátorkodott átjönni, a többi csak onnan rimánkodik bocsánatért, mit meg is nyerének, – de használni nem merik. – Halljuk, hogy a körüllévő bánati helységek lakóit pártolásáért felkérték; de ezek nyiltan azt felelték: hogy a mint főztétek – úgy egyétek!
Ma délutáni 4 órakor azon hirt vettük, hogy külső tanyáinkat a moholyi kivert ráczokból alakult rabló csapat fosztogatja, – azonnal 30 őrvitézt a hely szinére kiküldöttünk, ezek 10 órakor megérkeztek s magokkal 25 foglyot és egy halálos sebbenlevőt hoztak; – holnap kihallgatjuk, s ha bünösöknek találtatnak katonai törvény alá bocsátjuk. Ennyit eddig is, míg alföldi csendes életünnek ismét örvendhetni szerencsések lehetünk s a testvériség áldott malasztait nyugodt kebellel élvezhetjük.
