Temesvárról.
Temesvárról.
Temesvárról következő hitelt érdemlő tudósításokat vettünk. Jul 15-kén este 9 órakor érkezett Bajachich érsek Pnacsovára. A város ki volt világitva, ágyuk dörögtek és számos nép ment elébe. Luxetich pancsovai vezérőrnagy saját kocsiján kiérte be a lázadó érseket, ki kardosan és kreszttel kezében ment a fulladásig tele templomba. Ott beszédet tartott a néphez lázitó szellemben. a verseczi ütközet, ugymond nem ér fel a földvári és szenttamási győzelmeikkel, s inté a népet, hogy épen a verseczi veszteség tanitsa őket összetartása s erejök öregbiésére; nem is kételkedvén, hogy a győzelem az övék leend. A mi legkülönösebb, az ármányos lázító a népet a császárhoz hűégre isintette, ki, szerinte, épen ő tőlök várja, hogy elhatározásaikban kitürők legyenek. – Az érdsek innen Fehértemplomba szándékozik.
Az alibunári ütközet alkalmával elfogottak között van az ottan postamester, ki a helybeli lázongó bizottmány elnöke volt, s egy krassómegyei földesur, neve: Stojanovich; mind ketten a megye börtönében vannak elzárva.
A kikindai kerületben megszünt a mozgalom. Taras példája hatással volt a kumándiakra, kik békében megadák magokat.
Mindenünnen magasztalólag szólnak Blomberg ezredes és Eszterházy őrnagyról, Blomberg, mondja egyik tudsítónk, hallgatag, phlegmaticus ember, de a mire eltökéli magát, egyenesen neki vág, s ugy látszik. Szerencsésen.
Blomberg hadi vizsgálatot tevén Fehértemplomban, csakugyan kisült, hogy Dreyhan nem magyar, hanem lengyel katonaságot hozott ide magával, hihető értesült a magyar huszárok azon szándokáról, miszerint Fehértemplomba érkezvén, a magyar zászlót azonnal kitüzendik. Izga, azon nyilatkozata is, hogy Sie sollen machen, was sie wollen, wir werden uns dem ungrischen Ministerum doch nicht unterwerfen. Ezért maradt el az önkényteseknek a végvidékbe inditása is. S e szerint a Fehértemplom melletti megadás nagy részben Dreyhan müve volt.
