Zágrábi események.
Zágrábi események.
Zágrábi események czime alatt lapunk 10-dik számában tudósitónk tollhibájából az állott, hogy az ottani gyülés 6 nap alatt befizeendő adót rovott volna a népre, ezt 6 hétre kérjük igazíttatni.
Egyébiránt az eseményeknek szótani fejlődése ez:
A zágrábi julius 4-kei gyülésben a quasi-financzminister Vraniczany azt adván elő, hogy csak 60,000 ft. van a horvátországi pénztárban, holott a hadsereg ellátására s más szükségek fedezésére havonkint legalább 200 ezer pft. kivántatitk, mellyet pedig 4 nap alatt kellene előteremteni; határoztatott: hogy a zágrábi és károlyvári tőkepénzesek szóllittassanak fel annyi összegnek kölcsön adására. Az inditvány Kukuljevich tevé. Jellesich pedig magaévá tevé.
A sóár leszállitása akkép értendő: hogy a tengeri sónak mmázsája 1 fr. 43 krral lesz olcsóbb, mint eddig volt. ezen sókérdés nagy vitákra szolgáltatott alkalmat, sokan saját érdeke kereséséről vádolák e részbeni intézkedésiért az illető quasi-ministert, és bizonyosan buknia kellett volna, ha a dictator egyszerüen ketté nem vágja a vitatkozást, fontosabb tárgyakra átmenetelt parancsolván.
A só-kérdést illetőleg, verőczei követ Lipovchich oda nyilatkozott, miszerint a magyar ministeerium Slavoniában kihirdette volna, hogy ezentul innen nem fog oda kősó szállíttatni* és azért szükséges, hogy a viédk minél nagyobb mennyiségü tengeri sóval lássa el magát, nehogy sóhiány esetére kénytelenek legyenek a slavonok a magyar ministerium karjaiba vetni magokat. Erre a jelenvoltak közül azonnal több tengermelléki kereskedők kijelenték hogy ők készek 60–80 ezer mázsa siciliai kemény sót Slavoniába szállítani, még pedig 2 forintal olcsóbban, mint a magyar sót ott kaphatni.
A magyar kősó mindenhová szállittatik ezentúl is, hogy békes fogatdtatáshoz van kilátás; de hogy só szállíttassék, s az érte bejött pénz a lázadók által lefoglaltassék, ez annyi volna, mint magunk ellen adni fegyvert ellenségünk kezébe. – A szerk.
Zágrábban, a ractionális párt emberei azon hirt terjesztik, minha Slavoniában magok a magyar urak izgatnák a népet a lázadásra, mert – ugymondják – most már a nép ablakától, ajtajától, lovától, ökrétől, kutya s macskájoktól is adót fizetend.
Midőn a julius 4-kén tartott zágrábi ülésben, a követek leveleket mutatának föl, miszerint Verőcze vármegye a magyarokhoz csatlakozott, a bán azonnal fölkéreték, hogy személyesen menjen a verőczei (szerintök lázadó) nép megzabolázására. A bán azt felelé: 40,000 emberem van ugyan s mindent, mi tőlem telik, megteszek, de pénzünk nincs. Erre azonnal aláirás nyittaték: Busán Hermán először irt alá 300 frt. Jellasich és Kulmer bárók egyenként 1000et, Hauslik püspök 2000et, igen rövid idő alatt 15000 fton felül volt aláirva. A hölgyek is házról házra járnak adakozásokat gyüjteni.
