Verőczéből.
Verőczéből.
– Verőczéből irják, hogy a buchini r. cath. pap, Jármek s egy ráczmester Uzelat a népet különösen azzal lázitják, hogy a megye a nép akarata ellen állván a magyarokhoz, ezt ők igy nem hagyhatják; mert ha a bántól elállanak, majd kell ismét adózniok, széát, zabot, kenyeret és szálást adniok a katonák részére; lám, ugymond, a horvátok fölmentettek ezen terhektől. Hirdettek is népgyülést Vuchinba, de a fölhivások útközben elfogatván a szomszég helységbeliek meg nem jelenhettek, és azért Jármek és társaa ráczmester jul. 9-én, 12 más vállalkozóval, Zágrábba indultak a bánhoz panaszra; útközben néhány verőczei is csatlkozott hozzájok. E küldöttség ererdményéről nem kaptunk még tudósíitást.
– Julius 13-án fogot megtörténni Jankovics Lászlónak verőczei főispánná iktatása; erélyességéről általánosan magasztalólag szólnak tudósítóink. Ugyan ez napra volt határozva a Sándor ezredbeliekből egy pár századnak Babócsáról Verőczébe szálílttatása is.
– Bécsben egy napi lap jelenik meg „Ungarn und Deutschland” czím alatt, szerkesztője Töltényi. „Ne bántsd a magyart!” németre fordított jelszavának híve, hazai érdekeinknek buzgó bajnoka. Ajánljuk e lapot mind azok figyelmébe, kik kénytelenek németből meríteni hazánkról értesítést.
Az említett lap 15-ik száma egy igen érdekes czikket közöl b. Jellasichról; miszerint t. i. a báró legközelebbről a grätzi hadi tanácsot ágyu és más hadszerek gyors küldésére kéré föl; állitólag a török ellen.
Nagyon különös kérelem! Hiszen ha már a báró semmi áron nem akarja elismerni a magyar ministeriumot, nem fordulhatott volna-e egyenest a bécsi ugynevezett Kriegsministeriumhoz? Miért e végett a grätzi hatóságot fölkérni? Olly jó lábon hiszi-e itt állani dolgait, mivel multkor keresztülutazván a városon, nagy tömeg futott ki bámulatára.
Jellasich tehát erősen fegyverkezik s készül háborura, még pedig a törökök elleni háborura!? czikiróval mi is azt tartjuk, hogy ha annyira híve ő Austriának és az uralkodó háznak, miként szóval több izben fennen hirdeté, és a török részről csaukagy veszély fenyegeti a dynastiát, mit kérdi illy vészes pillanatban, Latour-e vagy Mészáros a hadügyminister, austriai császárát vagy a magyar királyt kell-e megmentenie: mentse meg a birodalmat.
Igen ám, de a töröknek nincs szándékában eddigi jó szomszédságunkat fölbontani, azt csak igen nagy balviszályaink idézhetnék elő, hogy a török részről berontás történnék, az eddigi beütések csupán egyes szerb rabló csoportok betörései , kik a horvát-lázadást alkalmul használák a velök határos megyéink bujtogatására és fosztogatására.
B. Jellasich pártütése okozá, hogy a nép az olly soká ohajtva várt sznet szabadság áldásait mindeddig nem élvezheti. És Jellasich mégis a dynastia hivének s a rend fentartójának hazudja magát.
Grätzi tudósítások szerint – mondja ugyan ezen lap – julius 12/13 éjelén a vasuton 64 kocsin nagy számu nehéz ágyu és fegyveres nép szállíttatott át a városon.
– Egy, a horvát dolgokban igen beavatott, és magát Jellasichot is személyesen közelebbről ismerő tudósítónk negyon kevés reményt nyujt horvátországgal viszonyaink békés kiegyenlítéséhez. Szerinte Jellasich nem politicai talentum, de büszke vakmerő katona, testtel lélekkel illyr, és azért a nélkül, hogy megfontolná a következéseket, semmit nem kiván annyira, mint nyilt csatában megütközni a magyarral; ha bár ezer család essék is ennek áldozatul.
További szinte kevés reményt ad erre a végvidéki ezredek fegyelmen kivül helyzete, mit a popák általi fanatizálás idézett elő, s eredménye az, hogy midőn a péterváradi ezred egyik osztályát az ezredes fölszólitá, fognake- Hrabovszky cs. kir. tábornoknak engedelmeskedni, ők azt felelék, hogy csak olly tábornok és tiszt parancsának engedelmeskednek, ki a nemzettel tart, Hrabovszky pedig az illyrek irányában áruló, jaj neki ha kezeik közé kerül. Erre az ezredes a zászlóaljhoz fordulva mondá: „illy körülmények közt titeket nem vezethetlek”, válaszul azt kapá: „majd választunk mi magunk ezredest.”
Horvátországban az értelmiség kivánná ugyan a kébéks kiegyenlítést, de szavát nem meri hallatni.
