FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
112FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Pest városi közgyülés jul. 27. Több csupán helyérdekü tárgyak közt nevezetesbek: Felvétetett az ujabb törvény értelmében, az utósó tisztujitás alkalmával kimaradt városi tisztviselők nyugdijazása, s ezen kedélyt ingerlő tárgy a lenevoltak dicsretére legyen mondva, röviden s nyugalommal fejeztetett be. Több lemondás után lesz a nyugdijak egész összege évenkint 8800 ftot. A kimaradt polgármester és kapitán csak tanácsosi fizetésekkel nyugalmaztattak, azon helyes elvből, mert csak ezen hivatalban voltak örökösek. Tárgyaltatott továbbá a „Nép barátja” czimü folyóirat cautiójának ügye, mellynek felét – 2500 ftot, Pest megye, felét pedig a város vállalja magára. Ezen vállalat miképeni teljesítéséről volt vita. Sokan ugy vélekedtek, tudassék meg s követtessék Pest vármegye eljárása, de a többség akarata a cautiónak csak kötelezvénybeni kiállítására hajtott, mellynek a sajtótörvény értelmében betáblázottnak kell lenni. Valaki indítványozá: szóitassék fel a belügyminister, hogy a betáblázott egy hatóság ellenében álljon el, mert a hatóság méltóásga kivánja ezt. Furcsa fogalom a törvények erejéről. Hazánknak száz s nehány hatósága van, tehát mind annyi méltóság, melly törvénymentességet követelhet. Azonban a főügyész igen helyes megjegyzésére ezen inditváény minden pártolás nélkül hangzott el, elfogadtatott azonban egy más és valóban czélszerű, melly szerint a város activ s betáblázott kötelezvényeiből állitand cautiót. Felolvastatott ezután a mult gyülésből kiküldött választvmány véleménye az országos rendőr hivatal iránt. Legszebb benne, hogy a városi tisztviselők mint tisztviselők e hivatalbani minden résztvevéstől eltiltatnak, s rendeléseit a nemzetőrségnek végrehajtani nem szabad. Ennél Jellasich és Rajasich sem hozhattak volna üdvösebb statutumot. Szerinte tehát, habár a legveszedelmesebb lázító jőne is Pestre, s ezt a hatóság maga meg nem tudná, – pedig valószinűbb, hogy meg nem tudná – azt a városi kapitánynak, az országos rendőri hivatal rendelésére, elfogni nem szabad, sőt maga a rendőrhivatal sem fogathatja el, mert a nemzetőrség egyedűli ereje a végrehajtásban nem engedelmeskedik. Várni kell tehát alkalmasint jövő csütörtökig, s akkor a közgyűlésben, a lázitó maga szerezheti magának azon mulatságot, meghallgatni, mint tanácskozik Pest város képviselősége, elfogatása felett. A vélemény szó változtatás nélkül elfogadtatott, bár ellenzői vigsztalják pártolóit, hogy ezen igen practicus és bölcs jelentést a ministerség illő tisztelettel félreteendi. – Klauzál Gábor ministeri körlevele a gyógyszertárak felállítása iránt, másod izben is minden pártolás nélkül visszavettetett, és ekkor Asztalos Károly polgártársunk ismét kitünteté magát egy szónoklattal, roszalván a ministeri rendelet azon kitételét, hogy a kereskedelmi minister ezen második rendelvényében azért ragaszkodik, a gyógyszertárak felállítása iránt már egyszer kimondott elveihez, mert a régi helytartó tanácsnál is az volt a gyakorlat. Ezért megtámadá a ministerséget, hogy az fel nem fogva martius ótai átalakulásunkat még mindig csak a régi nyügben mozog, utánozva – mi nem volna szabad – a régi kormány eljárását. – Ugyan ugy-e tisztelt polgártárs úr! – A régi kormány beszedte az adót. De ezt ön szerint a ministerség ne mertje teni, különben nem fogta fel martiust és átalakulásunkat? A régi helytartó-tanács elintézbe az urbéri pereket. De ezt Deák Ferencz meg ne próbálja, különben a régi nyűgben mozot. A régi kormány gyakorlott hadsereget tartott, de Mészáros Lázár az ujnak ne bátorkodjék illyet szerezni, különben Asztalos Károly véleménye szerint nem fogta fel a korszellemet stb. stb. Legmulatságosabb voltvégre, hogy mint a gyülést a főjegyző figyelmezteté, a minister rendelményében nem is mondá, hogy azért marad első rendelete mellett, mert ez a régi helytartó-tanács gyakorlata, hanem hogy azazért marad a régi helytartó-tanácsi gyakorlat mellett, mert a közegészség ügye kivánja. – Tisztelt főjegyző úr, ne legyen ön máskor olly kgyetlne, s ne fújja el illy alapos oratiók alol olly könnyen a fundamentumot. – A pénzügyministernek a harminczad csempészeti törvényszék iránt kiadott rendelése közhelyesléssel s vitatkozás nélkül fogadtatott. – ez s már az előbbi gyülések folytán, gyakran lehete hallani azon észrevételt: ez a felelős kormány hatalmat akar magának tulajdonitani, mellyel a nem felelős sem birt. Igen uraim, s ha megteszi, jól teszi. Már ez ugy van a világ minden felelős kormányánál. Épen azért mert felelős, lehet, sőt kell nagyobb hatalmat adni kezébe. S a hajdani nem felelős kormány ellen küzdöttünk, azért tettük ugyan, hogy a felelősség nélkül használt hatalmat markából kicsikarjuk, de ne hogy az utczára dobjuk, hanem azt, s ha kell még többet is, felelős kormány kezébe adjuk. Néhány képviselőnek tanácsos volna előbb otthon csendesen elmélkedni a felelős kormányról, mielőtt a gyülésben olly hangosan gondolkodik, hogy szomszéda füle is megérzi, s ha beszélni kellene neki a tárgyról, talán némább volna mint volt gondolkozásában.
– Mult kedden hozta Pestre három temesvári nemzetőr, Kóczán, torontál megyei Gyír helységi popát, ki még a nyilt lázadás kiütése előtt bujtogatván népét, még akkor felségsértési perbe fogatott, s igy a később kihirdetett rögtönszék alá nem esvén itt a királyi tábla által fog elitéltetni.
– A magyar nemzetiség nevében tartozunk forró köszönetet mondani a „Fortuna” kávéház tulajdonosának, azon irántunki sympathiájaért, miszerint eddig vendégeinek csak egy magyar ujságot, a „Pesti Hirlap”ot most pedig ezt az egyet is kicspata kávéházából. Nagyot nőjön érte, Herr Mitburger.
– Mindél sajnosabban esik tudnunk, mikép korunkban, igen számosan azon osztályból, mellynek szent hivatása volna, jóra nevelvén a népet, istennek szolgálni, jobbjokban az izgatás zászlóját hordva fanatizálnak, míg baljokkal egyenetlenséget hintenek ez értetlen tömeg között: annál nagyobb örömünkre esik a budai várbeli plebánust, mint olly férfiút mutathatni be, kit mindjárt a martiusi napokban, a nemzetőrség sorai közt láttunk fegyvert fogni, s kokárdás kis magyar kalappal fején, s nehéz mangalétával vállán őrt állani a bécsi kapunőál. Igy tisztelendő urak, igy szeretjük azt s igy tiszteli a nép önöket, ha tettekben igazolják, mikép a szavakat, mellyekben a béke malasztait hirdetik, keblök igaz meggyőződése adja ajkaikra. Soká éljen a budavári plebános! –
