Az Agramer Zeitung f. évi 73-dik számában.
Az Agramer Zeitung f. évi 73-dik számában.
Az Agramer Zeitung f. évi 73-dik számában, egy szebeni levelező a legellenségesb indulattal taglalja az uniot, állítván, hogy egy része az erdélyi szászoknak, névszerint Szeben, mindig ellene volt a magyarországgali egyesülésnek; a szász követek magokviseletét, kik, mint tudva van, kviétel nélkül együtt szavaztak a magyarokkal az unióra, nevetséges gyávaságnak mondja, melly mindenütt bámulatot és megvetést idézett elő; végre név szerint pellengérre állitja őket, mint kik utasitásaiknak homlokegyenest ellenére cselekedtek, tehát nemzetöket elárulák és eladták! hogy a császár (igy nevezi V. Ferdinánd magyar király!) az uniót csak Esterházy befolyására szentesitette meg stb effélét. Azonban – igy fejezi be famosus czikkét – mindenkép remélhetni, hogy a magyarok ott is (azaz keleten) végre csakugyan ellenszegülésre találandnak, mert már is beavatkozásokat engednek magoknak. Igy például Szebenben magyarországi biztosságot állítottak fel, az innen 10 mérföldnyi távolságra történt mihályfalvai véres események megvizsgálására. A magyarok – igy ingerkedik – mind addig tagadni fogják a historiai jogokat, míg a tételt megfordítva reájok alkalmazandjuk, s vőket városaik- s falvaikból kiüzendjük. És e hires levelező; a jó indulatú szelid bárány, senki más, mint ugyanazon Unverricht E., ki a mult héten itt Pesten rögtönbirósági ítélet alól felmentetett, de fogva van s még ügye nincs eldöntve. A nevezett czikkben neve után nagy gőgösen ezt bigygyeszté oda: „kein Aschse, aber auch kein Magyar!” Mire mi azt mondjuk, hála Istennek! Bizony illy csendháborgató polgárral nem nagyon gazdagodnánk.
