FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
120FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
– Mult vasárnap délelőtt volt 1 budai s 4 pesti nemzetőr zászlóalj eskü-letétele és zászlószentelése. Ezen osztályok s a budapesti lovas nemzetőrök a vérmezőn, hol az ünnepély történt, valának felállítva. A budai második zászlóalj sorompót képezett, s a szükséges őröket adá. A tábori mise után a zászlók szokott szertartással felszenteltettek. A zászlóanyák lelkes magyar hölgyek voltak. A budaié Szemere Bertalanné, a pestieké Almásy Pálné, Csekonics Jánosné, gr. Károlyi Györgyné és Kossuth Lajosné. A szeg-beverési mondások közt szép és jó szellemet tanusitó volt egy sorkatonasági tiszté: „A hány szeg, annyi diadal.” A zászlók kiosztatván, Kovács, fővárosi ezredes rövid buzditó szónoklata után következett az esküvés előbb magyar, aztán német nyelven. A magyar minden hazafi örömére sokkal több ajakról s tűzzel hangzott a németnél, de mindamellett is helyes volt azt németül is elmondatni. De nem helyeselhető, hogy Kovács ezredes úr néhány nappal előbb a budai első zászlóalját szemlélvén, csupán német beszédet tartott, s a magyar „aláz szolgája” köszöntéssel csak végezé. Ő hihetőleg – mint budán eddig idegen – nem ismeri a nemzetőrség szellemét, s ezt németeknek gondolá, pedig hála a magyarok istenének, nem ugy van. A budai nemzetőrség, mellyben Jacobsohn izgatásai lábra nem kaphattak, s annyira magyar szellemű, hogy magok a német származásu derék nemzetőrei megütköztek, az ezredes urnak ezen alkalmi csupán német beszédén. Bizonyosak vagyunk azonban, hogy derék ezredesünk megismerve a körülményeket, ezt többé nem teendi, s igy térjünk vissza a zászlószentelésre. – Az ünnepélyen részt vett 5 zászlóalja papiroson körülbelül 9,000 főből állhat; megjelnet talán 5,000 daczára a vasárnapnak. Hihető, sokat betegség, foglalatosság, távollét tartott vissza, de szárnyalt egy szomorú hír, melly, ha igaz, a miatta elmaradtakra gyalázat háramlanék. Állitólag sokan attól féltek, hogy az esküt levetén, kötelesek lesznek a lázadó ráczok ellen indulni. S ha ugy volna is, mi az egész őrseregre nézve csak akkor lehet, ha ezen gyilkosok és rablók a fővárost magát fenyegetnék, mitől istenünk és erőnk megőrzend, nem szégyen-e a haza tükre gyanántfényleni kellő fővárosi népségre, magát a haza védelmére lelkesűlten siető megyei lakók által hazafiságban győzöttnek látni? E hir való nem lehet, inkább hihető, a másik, hogy sokat a fegyelmi szabályokkali elégületlenség tartott vissza. A mai őrszolgálat miatt elmaradt két záaszlóalj alkalmasint jövő vasárnapra esküvendik. – Két nappal előbb a Duna közepén történt ágyudurrogások közt „Mészáros” hadi gőzős felszentelése. Legyen mind a két ünnepélyen istennek áldása, s amazok záaszlait, ennek lobogóját nemzeti szent ügyünk diadala lengesse.
– Szombaton országos rendőrségünk hurkára ismét egy madár került, valódi arany és ezüst fáczán egy személyben, mert 3050 darab arany és 15000 ezüst ft. huszaokban volt nála. Vándor madár lehete, mert a közelgő ősz előtt dél felé akart szállani. Neve Zaphir theocar, belgárdi származású, de régtól Pesten és Bécsben kereskedő zsidó. A pénzt Bécsből – már megint Bécsből – hozá, s állítólag Eszékre szándékozott vinni kereskedési czélokra. A dolog azonban gyanúsnak látszik, és szemes rendőrségünk a pénzt zsidóstul elfoglalá. – Valljon – ha mint Pest vároának néhány hirtelen liberalis képviselője akarná, az országos rendőrséget is ők kezelnék, nem volna-e már Karloviczon ezen pénz? –
– Mészáros hadi gőzös felszerelése előbb volt említve, tegnap reggel hagyá el önkénytesek és sorkatonákból álló legényzetével fővárosunkat, s vígan lengő lobogókkal indult a duna-tiszaparti lázadók ellen. 12 ágyú, köztök 12 fontos, torkából szórand pusztitást, adja isten olly sikerrel, hogy az kedvet adjon nemzetünknek vizhadi erejét minél tetemesbbé szaporitani.
