Komárom, julius 28-án.
Komárom, julius 28-án.
Thaly Zsigmond Komárom megyét reactióval vádolja julius 3-ról irt czikkében, és ennek bebizonyitására azt hozza fel, hogy bizottmányi ülésünkben a hajdani KK. és RR-ek koszorújában csak itt ott mutatkozó néppel találkozunk. Komárom megye a mult országgyülés után a bizottmányi gyülést olly széles alapon alakította, hogy olly alapon egy bizottmány sem áll a magyar hazában. Több mint 900 szavazattal biró tagja van a bizottmánynak. És nincs falu a megyében, mellyből a nép közől számosan ne volnának valláskülönbség nélkül abba választva. Voltak bizottmányi üléseink, hogy 700–800 bizottmányi tag volt jelen. Természetes azonban, hogy most nyáron dologidőben a bizotmányi tagok nem gyülnek össze olly számosan, mint tavasszal; ez a régi rendszernél, midőn kizárólag a nemesség birt alkotmányos jogokat, szinte igy volt. De mindemellett is ezen utóbbi választmányi gyülésünkben is volt a nép közől elég tag, sőt sokkal több, mint mennyiből más megyékben az7 egész bizottmány szokott állani. thaly úrnak tehát első állítása hamis. Az az ő baja, hogy megyénkben a politicai jogok gyakorlására bámulatos érettséggel bir a nép, felfogja helyzetét, állását és nem hagyja magát vezettetni olly szájhősök által, kik mindenféle kigondolható igéretekkel és lázításokkal akarják magoknak megszerezni a népet csak azért, hogy a felingerelt elemek lajtorjául szolgáljanak ön fenhéjazó vágyaik kielégítésére. Már ez, uram, Komáromban nem megy; mert tudja a nép, hogy az illy urfiak fölemelkednek a nép vállaira, és azután a népnek izzadsága által összegyüjtött keresményéből a haza javának előmozdítása helyett először is önzsebjeiket szokták megtölteni. Mint ez, utóbbi időben, Francziaországban napi renden van.
Komáromban a nemesség száma sok, cde nagy birtokú nemesség, egy pár grófot kivéve, nincs, s igy aristocraticus dölyf e megyében nem létezett soha. Az országgyülési naplók és jegyzőkönyvek elnémítják önnek rágalmait. Hazánknak átalakulásában ugy, mint alkotmányos jogainkérti előző küzdelmeinkben, megyénk mint törvényhatóság az előharczosok között állott.
Azt állítja Thaly úr, hogy a nemzetőrség nálunk alakítva még nincs, hogy még most is az összirásnál járunk. Mind nem áll. Igaz, hogy fegyverünk nincs elegendő, de ez nem a mi hibánk, igy van az egész országban, nem is lehet másként, mert harmincz éves béke alatt nem levén nemzeti kormányunk, senki sem gondolkozott arról, hogy még Magyarországnak valaha háborúja is lehet, s igy nem is rendelkezett fegyvereknek beszerzéséről senki sem. Néhány hete vette át felelős ministeriumunk az országnak kormányát s támadás és pártütés ütvén ki fent és lent, lehetetlen volt, illy rövid idő alatt elégséges fegyvert szerezni. Ha ön életében valaha valamit tanult volna mást, mint határt mérni, mint Igmándon, hol a papnak hét hold földjét tisztességesen elcálculálta: ugy fogná tudni, hogy a nagy és hatalmas Francziaországban az 1790-ki forradalom után még magának a hires Napoleonnak is mennyi időbe került, alkalmas elég fegyvert teremteni. De azért mi bizunk önmagunkban és a ministeriumban, hisszük, hogy lesz fegyverünk, s miután a nép előtt, a handabandázások naponként vesztik hitelöket, kétséget nem szenved, hogy meg fogja menteni a szabad nép a szabad hazát.
Panaszt emel ön, hogy H. E. első alispán úr követnek választatván, a nélkül, hogy jelentést tett volna a megyének, az országgyülésre eltávozott, és hogy alispán és követ is akar maradni. Hát nem volt ön a bizottmányi ülésben, hol másod alispán úr kijelenté, hogy első alispán úr neki a pecsétet és a hivatalos iratokat átadván, általa jelenteti a megyének, hogy az országgyülésre távozott. Igy történt ez Pesten és más megyékben is, hol alispánok választattak követeknek. Azon kérdés, ha valljon czélszerű-e, hogy hivatalnokok választatnak követeknek, nem ide tartozik, az ország törvénye ezt megengedi és annyi bizonyos , hogy ki első alispánunkat, kinek erélyességétől várjuk az illy lázító úri embereknek megzabolázását, nem akarjuk elveszteni azért, hogy az országgyülésen most, Pesten, egy pár hétig mulatni fog.
Bizony, édes úr, nagy baj az, mikor valaki, éveken által dolgozik, elkövet mindent a czélnak elérésére, követ akar lenni minden áron és megbukik, mint ön. Bús, szomorú, desperatus és mérges mint a darázs. Hasonlít ön azon arab kalmár fiúhoz, ki nehány forintján üveg edényeket vevén, megindult a nagy világba, vive magával a házalásra szánt üvegeit egy ládácskában. – Az első állomáson, közel a Jordán vizéhez, a napnak forró heve fárasztá fiúnkat, s neki támaszkodván talán azon olajfák egyikének, hol valaha valamellyik apostol is pihent, letette ládáját, egyik lábát rajta pihentetvén. Illy helyzetben gondolataiban számitgatá nyereségét, melly eladandó üvegedényeiből egész vagyonát meg fogja kétszerezni. Kiszámítá, hogy kétszeres pénzén ujra üveget veszen, és igy tovább, nyereségesen mind inkább nevelni fogja értékét annyira, hogy már látta, a tengeren libegni hajóját, mellyen a világ piaczán nagyszerü kereskedést folytatván, milliókra terjedő gazdasága, még kaiori pasává emelheti, kinek serailjában Palaestina legszebb ötven asszonya ülend. Illy légvárakat építve merengett kalmárfiúcskánk, s e pillanatban ő volt az élők legboldogabbja, de szép álmaiban elfeleddé, hogy egyik lába a töredékeny ládácskán nyugszik, és testének sulyat reá neheíté. Az összezúzott üveg zörgése kelté fel őt báj merengéseiből, és egy kinos perczben kiábrándult, mert minden reményét és számításainak alapját szert zúzva lábai előtt heverni látta. Gondolhatja ön, Thaly úr, magáról, milly desperatus lőn a kis kaiori pasa, s a kétségbeesés hullámai között elhatározá, hogy ujra beáll régi gazdájához tevehajtónak. Igy ön, nem kétlem, hogy az utóbbi követválasztásnál számitásaiban csalatva, életének legkínosabb pillanatát élte le, mert merengéseiben a ministeri padokról, semmiségébe sülyedt vissza. De vigasztalhatja magát, qui perdidit numerum, incipiat iterum, különös dolgokat értünk e közelebbi négy hónap alatt, három év nagy idő, még addig sok víz foly le a Dunán, csak arra kérem, ne desperáljon – hiszen én csak akkor tudnék kétségbe esni, ha szerelmemben csalódnám; és még egyre kérem, ne irjon hamis jelentéseket Komárom megyéről. Aideu a viszontlátásig. – Pikolomini*
Nem akarván lapunkat localis érdekü szóváltásokkal eltölteni, e vitát befejezettnek kérjük tekinteni. – A szerk.
