Alsó Fejérmegye. N.-Enyed, julius 20-kán.
Alsó Fejérmegye. N.-Enyed, julius 20-kán.
Közbizodalmunkat tökéletesen biró, új főispánunk b. Kemény István elnöklete alatt tartatott képviselő megyei választmányi gyülésünkön a következő tárgyak vétettek fel:
1-ör olvastatott Kolosmegye rendeinek, az ezen és minden más Királyhágón inneni törvényhatóságokhoz hivatalos alakban átküldött, azon barátságos felszólítása, hogy egy a magyar miisteriumhoz intézendő föliratunkban kérnők mi is, hogy Kolosvártt, az erdélyi kerület fővárosában, az igazgatás gyorsabb űés könnyebb kezelése tekintetéből, állíttassék fel egy külön, a központinak alárendelendő helytartósági-tanács és hétszemélyes tábla! Ez eszme, úgy látszott, hogy a hajdankori rendszer felkent bajnokainak itt nálunk is nagyon ínyekre volt, mert már már szinte általánosan elfogadandó vala, midőn egy polgártársunk, a szónoklati téren még eddig ismeretlen, tiszta logicai következetességgel átfűzött beszédében s utána több érdemes szónok, annak káros oldalait bőven és világosan felfejtvén, a felszólítás áűtalános többséggel féretétetett; mi nem akarunk Horvátország mintájára, Magyarországhoz kapcsolt, de külön beligazgatással állátott különczködő kerület lenni.
2-or olvastatik egy 5 pontból álló petitio, melly a kolosvári képviselő bizottmány által a földmivelés és kereskedés ministeréhez volna benyujtandó. Az első pont tartalmazza: a megszüntetett robotoknak a száukra határozandó kulcs szerinti becslését, a jobbágyi telkeknek a földesuri telkektőli elkülönözését, és a kárpótlást; és ez utolsót főként az erdélyi kerületre nézve, mentől hamarább elintézendőnek kérik. Erre nézve határozatunk oda megy ki, a becslést és a jobbágyi telkek elkülönözését végrehajtó biztosok kiküldését, mi is sürgetősnek látjuk. A kárpótlásra is, nem tagadjuk bár hogy szükségünk volna, de szükkeblűek nem kivánván lenni, a haza illy nyommasztó körülményei között, a papirok általi biztosítással is megelégszünk, s erre nézve is a királyhágóntúli Magyarország iránt teendő rendelkezések fölött, nem kivánunk semmi előnynyel bírni.
A második pont kivánja a mezei rendőrség nálunki fölállítását, s mentől hamarábbi létrehozatalát. Véleményünk erre ez vala: a szentesített magyarországi törvények, most egyesülésünk után, ránk is kiterjednek.
A harmadik pont tárgyazza: a haszonbérlők és birtokosok közt fenforgó követelések törvényes kiegyenlítését. Az ez iránti rendelkezést magunk is még a codificatio előtt szükségesnek véljük.
A nmegyedik pont rendelkezést kér: az elmaradott urbri tarotzások behajtása iránt, ezen kérelem nyomán az ettől vonakodó tehetősebbeket, a mostani napszámok díja szerinti pénzzeli megváltás és pénzbüntetés, a szegényebbeket testi büntetés fenyítendi. E részben mi mentől szelidebb eljárást ohajtanánk, bárha a felszabadult néposztálynál, a hálátlanság legundokabb bünének naponként felmutatkozó ujabb meg ujabb nemeivel találkozunk.
Az ötödik pont: a megyei tisztviselőknek az ujabb alkotmány szellemében leendő elrendezését kéri. Mi eztis a dolgok természetes menetén elvárjuk. Ezen petito különbpontjai feletti véleményünket, mint a tanácskozás rendén felmerülteket, csak azért említém meg, hogy az alsó-fejérmegyei képviselő bizottmány szellemének iránya kitünjék. A mi petitionk csak az első és harmadik pontot érinti, s ezt is inkább krnyülményeink megismertetése, mint irányadás tekintetéből tettük.
Az ürességben volt pénztárnoki hivatalra helyettesített főjegyzőnk, Pogány Károly helyére, Gyamrati Samut; aljegyzővé: Virágháti Farkast; tiszti igazgatóvá: Vásárhelyi Ferenczet választók; mind hárman az ifjuló nemzedék reménydús sarjadékai. Ezen kívűl még 2 derék, és 3 fiu-szék birák is neveztettek ki. A második derékszék-biró kinevezését általános suttogás követé, s én mint főispán őszinte tisztelője megmondom, hogy e suttogás népszerűsége, s részrehajthatlansága rovására történt.
Pénzügyministerünk Kossuth Lajos ismertes körlevele, mellyben a veszélyben forgó haza megmentésére, annak rendkivüli szükségei fedezésére, részint kölcsőn, részint adakozás utján, felszólitja hű fiait, hangos éljenekkel fogadtatott. Az adakozások és kölcsönök beszedésére, 13 megyei járásunkba, egy 26 tagból álló bizottmányt küldénk ki. Némellyek átalános füstszám szerinti megyei rovatalt is javaslának, főként azon indokból, hogy a haza uj polgárai, kik annak javadalmait éldelni kezdették, terheiből is aránylag részesedjenek, s nem gondolják meg, hogy a századokon keresztül hordozott terhek keserű emlékét, a néhány napos engedmények, még nem valának képesek csak el is felejtetni és mirabile dictu: volt e választmányban egy táblabiránk, ki a füstszám rszerinti rovatalt azérti is sürgeté, mert az önkénytaes dakozás utján, nem reméllé e megyéből csak ezer forintot is egybegyüthetni. Istenem! hát képes- becsületes magyar ember, akkora erkölcsi sűlyedést tenni fel egy illy lelkes megyéről, hogy egy illy szerű komoly felszólítás, olly hatástalanul pattanjon vissza annyi buzgó kebelből. Főipánunk kamat nélküli kölcsönképen 15 font ezüstöt, ajándékképen egy lovat ajánla. Végre a ministerium iránti bizodalmunkat, s fáradozásukérti hálás elismerésünket, felirás utján nyilvánítani határoztuk. A közlöny számára kért tudósitó kinevezése, foglalkodtatá a gyülést. Mi négy hivatalos tudósítót nevezénk ki, s neveiket felküdők.
Tegnap u. m. juius 20-kán, indulának el Nagy-Enyedről, az ide egybesereglett 5 század székely vitézek, kikhez a 6-ik század Tordán fog csatlakozni. Mennek N.-váradon keresztül Szolnoknak, s onnan rendeltetésök helyére. Isten vezérelje e bátor szilaj harczfiakat, győzelem kisérje lépteiket.!
