A honvédi ötödik zászlóalj kiállításáról.
A honvédi ötödik zászlóalj kiállításáról.
– A honvédi ötödik zászlóalj kiállításáról a „Hazánk” czimü győri hirlap imez érdekes adatot közli: „E zászlóaljhoz
| Győr városa adott | 320 legényt |
| Győrmegye (falukon | 70 legényt |
| Mosonymegye | 6 legényt |
| Komárom és Esztergom | 243 legényt |
| Pest városa megküldé a még hiányzó | 455 legényt |
| Összesen | 1094 legényt |
Tehát egész Mosonymegye 6, mondd hat vitézt tudott vagy akart kiállítani! s miután négy megye sem tudá a megkivántató számot összeszedni, Pestnek kell 455 önkénytest küldeni – a feleslegből. Igaz, hogy Pest az ország szive, de a számadás szerint aránylag Mosonymegye annak még lába sem lehet, mellyel szükség esetében megfuthatna a vész elől!”
– A lapunkban röviden említve volt fáklyás zenét, mellyel a bécsi magyarok gr. Eszterházy külügy ministerünket megtisztelék, a Bécsben megjelenő „Ungarn und Deutschland” czimü napi lap, a legfényesebb fáklyás zenék egyikének irja, mellynek mását Bécs vala látá. „Egyik soron – ugymond – az itt tanyázó vitéz Sándor-huszárok állottak égő fáklyáikkal, a másikon a számosan itt lakó magyarok, megettök ismét huszárok kivont karddal, közepett a magyar testőrsereg, a három lobogó zászlók egyikéta bécsi lovas nemzetőr tartá, ki tehát felülemelkedett az itteni német lapok panszláv-reactionalis bujtogatásokon, valamint általában a városi nép megmutatá, hogy ezektől egyáltalában nincs megmételyezve. Az ünnepély végeztével a két zenebanda kiséretében visszatérő menet a Kohlmarkon gr. Batthyány ministerelnökünkkel találkozván őt is megüdvözlék, onnan Puszky statustitkár lakára vonultak, ki beszédében a hovátzavarokról szólván, azok kiegyenlítésére minden erejét fordítani igéré. Még meg kell említenem – mond a czikk irója – hogy a huszárok kapitánya s főhadnagya szívesen egyesültek velünk, ellenben a magyar granátosok őrnagya, Auerhammer, legénységének megtiltá az ünnepélybeni résztvevést. Ajánluk ő sárga-feketeségét az illetők figyelmébe.”
– A kolosvári lapok egyetemesen kikelnek az esküforma ellen, mellyre jul. 22-kén a székelyek elindulásuk előtt Kolosvárt megeskedtettek. „Meg volt benne minden – ugymond a Vas. Ujs. – a többek közt még azt is: „az alkotmányt megtartom”, csak V. Ferdiánnd magy. királyról s a magy. felelős ministeriumról hallgat az irás, helyöket kipótolta I. Ferdinánd austriai császár, és ennek minden generalisai. El is mondta biz azt 20–30 s meglehet még több székely, a töbi hallgatott vagy egymással beszélgetett. Semmi, legalább ha a hadügyminister rendelkezendik, hogy a ministerium által meghatározott esküformára eskessék fel őket, nem igen sok ember fog kétszer eskünni.” Az is roszaltatik, s méltán, hogy az esküforma előleg sem fel nem olvastatott, sem meg nem magyaráztatott nekik. Ugyan igy szól a kolosvári Hiradó, ki még hozzá teszi: „Miért nem gondokodék az ezred a színehagyott, rongyos, értelmét, jelentékét vesztett sárga-fekete zászló helyett, nemzeti zászlóról? Hiába huzzuk halasztjuk – ugymond – a dolgot, uraim! előbb-utóbb ki kell békülnünk a dolgok uj rendével, előbb utóbb az ország, király és nemzet nevét, czímét és színeit kell viselni. A koczka elvetve, kinek mit hozott, meg kell vele elégednie. A törvény megvan, annak teljesednie. kell. Aztán székelyeink számtalanon kimondták, hogy ők nem értik, miért nem adnak nekik is ollyan zászlót mint amaz tova (a kiállott nemzeti őrsereg zászlójára mutatva), hiszen tán ők is magyarok! hasonló panaszt emel a lap a velünk nem rokonérzelmű tisztek ellen. Szavainak bebizonyítására, hogy milly idegen szellemű tisztek találtanak itt, a következő tényeket hozza fel. „A csiki székely ezrednél – ugymond – van most jelenleg egy Cerniko nevü gyalog, meg egy Gaidler nevü lovas kapitány. Az első bizonyos uriháznál egy más bajtársával beszélgetvén, igy nyilatkozott: „Hadd el csak majd kimasirozunk Szegedhez; századomat ugy helyezem el, hogy a horvátok keze ügyébe essem, akkor majd ugy fogom intézni dolgomat, hogy a mit némelly urak a diaetán főztek, megehetik.” A másik pedig ekkép bujtogatott nyilvános 130helyen: „Mindig csak a székelyeket viszik mindenüvé, hiszem, hogy most is kellend mennünk, de mondom, addig egyet sem mozdulunk, míg a nemes és jobbágy nem tör utat előttünk.” Mind két nyilatkozat valósága iránt, annak helye, napja, az illető ház és jelen volt egyének világos kivételével névaláirásos bizonyítvány van kezeim között, bárkinek bármikor megmutatható.
