A Lenkei vezérlete alatti würtembergi huszárok.
A Lenkei vezérlete alatti würtembergi huszárok.
A Lenkei vezérlete alatti würtembergi huszárok – irják N. Váradról az alföldi hírlapnak – 26-kán érkeztek bihar megyébe és Szalacson háltak s mondják a harczból mindenik arany érdempénzt szándékozik haza hozni, vagy pedig ott a hazáért dicsőséggel elvérzeni. (Mint tudva van, a hadügyministere derék fiak ügyének elitélését a csatamezőn leendő magokviseletétől függyesztette fel.)
Debreczenből jul. 28-kán reggeli 5 órakor indult ki Szolnok felé az önkénytesek 10-ik zászlóalja; a székelyek már N. Váradot meghaladták, s onnan kocsikon szállíttattak tovább, ezek egy része Szegedre, de más része szinte Szolnokra váratik, hol még a pesti uj önkénytesekkel fognak találkozni, s onnét gyütt indulandnak gőzösökön Szeged alá. A pestiek ma aug. 2-kán számosan rándulnak gőzkocsin Szolnokra, e seregek látására, köztök egy pár ujságiró is, ha velök nem mennek is, legalább leirják őket.
– Egy kolosvári polgártársunk Farczádi János, irja az Ellenőr, módját találta annak, mikép lehessen a czél távolságát az ágyúlövés körül, az ágyutöltés ideje alatt gyorsan és biztosan megmérni, még pedig úgy is, ha az ágyu az ellennek nem vizirányosan állittatik. A felfedező találmányával Pestre szándékozik.
– A közös hont fenyegető veszély elháritására – irja a Kol. Hiradó – Székvároson f. h. 22-kén egy székely származásu hazánkfia, Kálai nagy Ferencz, egy ügyvéd és más két gazdaságra kiképezett fiait ajánlotta föl önkénytesekül Doboka megye lelkes főispánja előtt. A három testvér szülőik előtt tevének esküt, a vérmezőről vissza nem térni, míg a hon szabad nem lesz. Az áldozatot bemutató ősz atya tüzhelyéről kiindultakor könyeket hullatott részint örömében, részint bujában, hogy maga s hon maradt két leánya mért nem ragadhatnak fegyvert, az ország gyalázatos ellenségei legyőzésére. A zédes anya e szókkal bocsátá ki karjai közől szeretett fiait: „Ugy lesztek székely apátoknak és a honnak méltó fiai, ha a haza elleneit legyőzitek.” Derék öreg, derék fiaiddal élj soká s érd meg nemzeted szabadság- és békenapját!
– Gallicziának Brzezan nevü városában tanyázó Coburg huszárok alezredesi 1-ső századának legénysége két jeleltje által, lelkesítve a honszeretet lángoló érzelmétől, azon kérését terjeszté alezredese elébe, hogy miután a magyar hon veszélytől van környezve, az ezredes úr a magyar ministeriumot kérje meg, hogy az leginkább igényli erejöket, hogy ekkép ők is szerencsések lehessenek a hon védelmében tettlegesen részt venni. – Éljen a derék első század legénysége!
