Topolya, jul. 30.
Topolya, jul. 30.
Sietve irom e sorokat, hogy minél előbb közzé tehessem azon történteket, mellyeknek alaposságáról mint szemtanú kezeskedhetem. Ma érkeztünk jászkun táborunkból e mezővároskába, mintegy 350-en, olly szándékkal, hogy ágyúinkat, mellyek után olly régóta várunk, kezeink közé itt vehessük át, a ráczság határvonalánál, honnan kezdve igen szükséges a biztosítás arra, hogy valami kukoriczában leskelődhető szerb csordának kezei közé ne kerüljenek. – A pestmegyei nemzetőrsereg még most vonul keresztül, holott már régen ott kellett volna lennie, hol mi, rendezetlenségünk miatt, annyira ki voltunk téve a veszedelemnek kétszer akartak már a ráczok megtámadni bennünket, a mint azt egy Zomborba szándéklott, de elfogott ügyvéd vallomásából kivehettük, de minthogy Ó-Becse felől részünkről megtámadást gyanítottak, nem mertek síkra szállani. A posteriori veszedelmes lehetett helyzetünk de kárpótlás azon öntudat, hogy e miasmát is meggátoltuk. – A pestiek hozták eddig ágyúinkat, honnan azonban ők Feketics felé parancsoltatván, felelősségünk alá bizatott azoknak őrizetes kisérete. Egy barátom mondja tollam alá, hogy ők Szabadkán létökben hallották, mikép a ráczok egy kémet küldöttek Sz.-Tamásra, kitudni ágyuink merre menetét. Jőjenek csak, azt tartom, könnyű lesz az alávaló rablókkal bánni a daliás kunoknak. – Egyébiránt mondhatom, annyira gyávák elleneink, hogy az épen tanyájok alatt czirkáló, fájdalom sokszor egymástól megszakadozott lovasaink közől nem hogy csak egyet is birnának meglőni, sőt inkább ezek fogdossák őket s mint a megtámadókat lövöldözik baromfiaikkal együtt. – Elfogtak a mieink egy spiont, ki minthogy visszalőni merészkedett, alkalmasint e sorok közzétételekor már lóggni fog. – Elfoglalá már kimért helyét, a táborban, a naponként erősbülő sorkatonaság is. Jóérzésüeknek mondhatni mindnyáját, de különösen Wolnhoffer tábornok, és Bakonyi alezredest, kiknek magyaros érzelme annyira megragadott mindnyájunkat, hogy elszántak vagyunk őket életre halálra követni. Azon a stadiumon állunk, annyira fel vagyunk szerelve már, hogy képeseknek érezzük magunkat, a ráczok elleni ostromot megkezdhetni, s táborunkat semmivé tehetni. Kegyetlenségek már nem igen történnek. – Táborunkban volt Csernovics is, kit olly érzéssel fogadtunk, minőt megérdemlett. – A csata kimeneteléről jövőre. –
Horváth László 8. századb. nemzetőr.
