SZÉKELY ÜGY.
SZÉKELY ÜGY.
E lap 23 és 24-ik számában a székely érdekek, egyik országgyülési követ és honfitársunk Fábián Dani által fejtegettettek.
A lefolyt idők kútforrásaiból merített eszmetöredékek, jártassággal jellemzék a munkálatot, s nem hiányzanak abban a szívnek melegebb földobogási, mellyek nyilvános tanújelei annak, hogy az iró székely érdekek kiegyenlitését értelmi ereje és keble forró ösztöne után párvonalban törekszik kisérni.
A rohamas átalakulás körülményeiből kifejlett jeles mozgalmak idejében kötelessége mindenkinek, ki összedugott kezekkel, mint gyáva, nem akarja a kor fejleményeit magára várni, akár irodalmi pályán, akár tettek mezején, a hon előmeneteleért kitelhetőségig munkálni.
Alulirtnak épen ezen östön szolgál indokul a föllépésre, midőn szándékozik néhány sorokkal az olvasó közönség figyelmét elfoglalni.
Nézetem szerint felfejtendők:
1-ör. Az okok, mellyek aszékelység haladéktalan rendszerzését föltételezik.
2-or. Emlitendők a rendszerezést eszközölhető tervek, és
3-or. A kijelentendő tervek közől kiszemelendő az, mi az állodalom józan kormányzási elveivel, a székelység harczias jellemével és biztos honvédelmi rendszer eszközlésével leginkább egyeztethető.
Mi az 1-ső kérdés illeti: a székelység alkotmányosság terén, igen nevezetes kiváltságokkal volt kezdettől fogva ellátva, de ezen alkotmányos szabadságok csak a törvények holt betűibe valának foglalva, nem volt biztositék, melly ezeknek megtartása felől elegendőleg tudott volna kezeskedni, sőt a bureaucraticus igazgatás sötét ösvényén járó kormány fel tudta használni az alkalmakat, mellyek a székelséget alkotmányos szabadsága temetkezése helyéhez időnként mind inkább közel vitték.
A leggyalázatosabb tőzsérkedési rendszert használta ármányszőtte politicája utján a székelyek ellenében s látván, hogy katonai szempontból kiindulva a székelység harczias bátorságára a honnak mulhatlanul szüksége van, ezen állodalmi haszonvágy kielégitéseért nem szégyenlé, a bűnnek legundokabb utaira is áttérni. Hivatallal, pénzzel s egyéb lélekvásárló eszközökkel sükerül a kormánynak, pártjára hajtani hazánk néhány fiait, s ezeknek segedelmével az 5,555. szám alatti szabályozó s más ezekhez hasonló rendeleteket életbe léptetni.
Ezen rendeletek kitűzött czélja volt az erőszakos electio után felállitott katonai hatalmat minden áron megerősíteni, s a törvények által biztosított polgári függetlenséget az alkotmánytalan szellemű katonai institutiók igényei alá vetni.
Emlitett rendeletekből alakult bűnös rendszernek kinövései, csak a kitünöbbeket emlitve következők:
Megszoritása a székely ifjuságnak abban, hogy honi ugy, mint külföldi intézetekben, magokat kiképezhessék.
Katonai teherhordozás feudumává vált székelybirtok elsajátítása. Ugy hogy midőn az eddigi urbéres osztály polgári szabadságot és szabad birtokot nyert, a katonáskodó székely birtoka a fennálló rendszernél fogva egészében le van kötve, a fegyver viselési terhek alapjául.
Közelebbi időkben felállított katonai intézetekben, a székely ifjak kiképezése czélúl tüzeték ki ugyan, de ezen tanodák falai között, csak a szoros katonai függés szabályait lehetne megtanulni. A polgári élet iránti vonzalom még csirájában elfojtatott a zsenge fiatalság keblében, sőt a nemzetiség, alkotmányosság elfojtása is eszközöltetett.
Azon székely fiak, kik a katonai nevelő intézetekből kijöttek, az alkalmazás terén nagyára idegenajku és születésüek által mellőztettek.
Őrmesterségig csak néhányan tudtak felvergődni, s a tiszti pályát, csak azoknak juta elnyerhetni, kik elég ingatagok voltak, politicai vallomásukat az alkotmánytalan szellemü katonai követeléseknek alá rendelni.
a határtalan katonai befolyást felállító, s koronként szilárdító gyakorlatok, rendeletek, a fegyverviselő székelységnek azon részét is, melly effectiv szolgálat-tételre nem volt kötelezve, családi vagy mint személyes, és némelly tekintetben vagyoni viszonyaikra nézve is teljesleg katonai hatalom alá rendelték.
Adósságos, gyámságos, minden falusi és mezei rendőrségi ügyek a katonai itélőszékek birósága alá tartoztak, s jelesen Csikszékben a falusi szabad birák, esküdtek kinevezését és meghiteltetését a katonai hatalom magához ragadta, s általában véve az idő és hely szüke nem engedi azon nyomasztó sérelmeket részletesen felsorolni, mellyek különösen, a fegyverviselő székelységet, a szabadságnak még csak eszméjét is kizáró rablánczok közé bilincselve tarták.
Tovább a mostani törvényellenes katonáskodás állását, habár kivonatilag, im ezekben fejtem fel:
A második székely Három- és Udvarhelyszékben kebelezett gyalog ezrednek népességi száma 38,000.
Az első székely gyalog ezred népességének száma 50,000.
A szolgálat nem vagyonhoz, hanem személyhez van kötve, szerint vannak:
Az első ezredben 11000.
A másodikban 8000 szolgálat tevők, belé számitva az effectivusokat is.
Illyen effectivusok vannak minden ezredben, belé számítva a tiszteket, az ezred dolgai kezeléséhez tartozó egyéneket is, 2266.
Csikszékben van kebelezve huszár katona 9 csapat (Zug), és Háromszéken 14 csapat, mellyek mintegy 24,000 lélek-számból vétetnek ki. Ezen huszár-csapatok szolgálattevői vannak mintegy 2000-en, az effectivusokat belé véve.
Az eddigi székely határőri szolgálat áll:
Az effectivusokra nézve:
Tavaszi, őszi és téli fegyvergyakorlatok, határszél őrzés, várda.
A huszár effectivusok határszél őrzésre nem használhatván, összesen egy személyre 50 nap esik.
A nem effectivusok félinvalidus, reserv és super numerarius név alatt, kik köől a tartalék reservsereghez tartozókból 50, és számfelettiekből is ugyan annyin kovács fegyverekkel vannak ellátva, szolgálnak határszél-őrzés (Commando), ordinanz és más hasonló szolgáltaokat öszvesen egy éven át 40 napot.
A határszél őrzésért fizetnek egy htárőrnek naponként 4 pengő krt, ezek minden más szolgálatot ingyen tesznek.
Az emlitett szolgálaton kívűl köteleztettek eddig, a határőrökből álló közönség, a katona tiszti lakok, s más katonai épületek kijavitásához Csikban ingyen faadással. Ezen kívűl valamint Csikban, ugy Háromszéken, ingyen fuvar és kézi munkákkal, mellyekből egy gazdát, legalább egy nap talál évenként.
A mostani határőrizet, s honi határ külszélére, mintegy 2 óraai távolságra helyzett apró őrházakkal, a Brassó vidékit bele véve, fel a második oláh ezred határáig, mintegy 220 óra járásnyi hosszaságban áll 190 apró őrházakból, mellyekben legkevesebb öt, legtöbb 30 határőr őrködik, összesen naponként 1000 székely, kik féhavonként felváltatnak, fizetésöket, cska az állomási helyre kiérkeztekkor kezdik venni, s élelmiszereiket hátukon viszik.
Ruházat. A székely gyalog és huszár katona egyenruháját, s az utóbbi lovát is a magáéból volt eddig köteles megszerezni, és az állodalmi kincstár, az egyenruha készítésében és lótartásban csak akkor nyujtott segedelmet, mikor lakhelyeikből kimozdultak.
Fegyvert, czipőt, vagy csizmát, és kiszerelést, mindig a kincstár szolgáltatott.
A csiki gyalog ezredben, ruházatra a székelység nem költött, mivel a revindicált havasok jövedelmeiből állította ki.
A háromszéki gyalogságnak, s általában a huszároknak, nem levén a ruházati szükségeket elegendőleg fedezhető efféle pénzforrásuk, közép arányban állíthatni, hogy minden ollyan család, család, melly katonát tart, a gyalogságnál 20, a lovasságnál 100 pengő forintot fizet évenként ezen szükségre.
Végre megjegyzendő, hogy szolgálattételre szoríttatnak mind azok, kik a 18 évet elérték, 60 éves korukig, ha valamelly testi hiba miatt ki nem hagyatnának.
És már kérdem: itélje meg minden elfogulatlan keblű, a lefolyt idők történeteiből kiszemelt visszaélések, és a mostani törvényellenes rendszer sulyos terhei nem szolgálnak-e elegendő okúl arra, hogy a székelység között, a korszerű rendezkedés késedelem nélkül történjék meg?
Még figyelemre méltóbbak az okok, mellyek a martiusi napoktól fogva beállott mozgalmak miatt, mulhatlanul föltételezik a székely katonáskodás rendezését.
Azon eseményektől, mellyek Európa minden népeit rázkódásba hozták, nem maradt a székelyföld is érintetlen.
A kor igényeiből kifejlett nagyszerű átalakulások készületlenül lepték meg ugyan a székelységet, s nem is találtak azok egyelőre a nemzet lelkében rokonszenvre; mert nem hiányoztak főleg a katona tisztek részéről bujtogatások, mellyekben fő törekvés vala az elcsábított néptömeget tévutra vezetni, Erdélynek Magyarhonnali egyesülését, minden kigondolható utakon és módokon gátolni, a megbukott régi rendszert féltendővé vált hivatali állomásuk szilárditása végett visszabűvölni; s minthogy törekvéseikben tekintélyes helyekről, kinyujtott gyámkezekre találtak, egyelőre gazdag gyümölcsét aratták törekvéseiknek.
Cselszövény utja, midőn szabad sajtó van, igen bizonytalan eszköz, a kitűzött vétkes czél felé.
Az eszmék szabadabb mozgása szétoszlatja a sötétség ármánykodó ördögeit, s a saját kárán szerzett tapasztalás megtanítja a népet az okszerű felfogásra és józan belátásra.
A több helyekről felvilágosított székelyföldi nép lerázta magáról az ámitás nyomasztó bilincseit, s milly arányban erősbült a koholt ármányok iránti meggyőződése, olly arányban csökkent a népnek tisztei iránti bizalma, miből a katonai fegyelem tágulásának mulhatlanul kellett következni.
A katonai fegyelem tágulását a mostan kifejlődött korszellem is nagy mértékben segítette elő.
Midőn a föld minden népei igyekeztek a több százados rabszolgaság bilincseiből kivergődni, a székelységre is hatott az, s fogékonyabbá vált a minden oldalróli bujtogatások iránt.
Mintegy feljogosítva hivé magát, azon terhektől és sérelmektől, mellyeknek huzamos idő óta vala igája alatt, önerejűleg menekülni. És igy katonai kötelességeit, mellyeknek igazságtalan és törvénytelen volta iránt egy pillanatig sem kételkedék, csak vontatva teljesitette, s teljesíti jelenleg is. S ki hinné, hogy azon harczias szellemű népfajt, melly a hon boldogságáért, életét, vagyonát, vérét feláldozni legdicsőbb hivatásának ismeré, mostan, midőn a fegyverrel megtámadott hon, a hajdaniaknál közvetleneb s nagyobb veszélyben forog, csak nagy bajjal rábeszélléssel lehetett, az aldunai vidékeken ellenünk fegyverre kelt ráczok, illyrek legyőzésére Szegedre kiszállítani.
S pedig habár fáj is a szivnek egy illy keserű vallomás, kevés kivétellel igaznak kell azt ismerni.
A katonai részen levőknek polgári hatóságtóli függése pedig kivihetlen mind addig, mi czélszerű törvények által a polgári törvényhatóságnak hatásköre ki nem szabatik.
S ime! készen áll a személy- és vagyonbátorságot megdöntő anarchicus állapot, ha egy felállítandó czélszerű rendszer biztosabb alkalmat nem nyujtand a féktelen kitörések megzabolázása és jó rend fentartására.
A szabadság és jogegyenlőség elveit a törvényben kimondottuk.
Az eddig urbéres osztályt ezeknek élvezetébe be is vezettük, s hazánk mostani körülményei nem engedik, hogy az atyafiság magasztos érzetével egyszersmind átkaroljuk a székelységet, nem engedék, hogy vállaikról az annyira igazságtalan, mint törvénytelen katonáskodás terheit levegyük.
Gyakorlott fegyveres erőre van szükség, hogy elleneink vészes törekvéseit meghiusitsuk, s midőn mindnyájunknak fegyvert ragadni, s naponként e pályán tökélyesbülni kötelességünk, a mostani szolgálatban levő katonai osztályt, habár ideiglen is meg kellett hagyni.
De ki tudja, meddig fog terjedni a türelem ideje?
Ki kezeskedik arról, hogy a még továbbra terjedő sükertelen várakozás után, sérelmei menekvésétőli vágyát valljon nem fogja-e a katonáskodó székelység a szoros kötelesség teljesítése elébe tenni?
Tagadhatlan a nemzetőrség elölésére beállított lázas rángatózás után a paroxismus napjai bekövetkeztek. Mielőtt az élet-test egész rendetlenségbe megy által, gyorsan kell alkalmazni a czélszerű gyógyszert, s a székelységet sorsán segítő egy rendezéssel sietőleg meglepni.
Ki a fegyverviselő székelyek között meg nem fodult, nem is képzelheti mennyi bajjal van egybekötve a vegyes hatóságbeli állapot.
A nemzeti őrseregeket, mellyek más helységekben már erélyesen mozognak, a katonáskodó székelyek között alakitni és gyakorolni szinte lehetlen.
Ha valóságos szolgálat, és tartalék osztálybeli katonák a nemzeti őrseregek közé felvétetnek, a szolgálat rendje zavarba jő, mert egy ugyanazon időben két helyről kiadható parancsok köől nem tudja, az illető egyén, mellyiknek kelljen engedelmeskedni, ha pedig csak a jobbágyok és nemesek iratnak össze, az eddigelé is annyira utálatos osztályok közti választó fal fel van állítva, s az elkülönzés kellemetln ingerültségeket, nyughatatlanságokat fog előidézni.
Hiányozni fog a közszellem, melly a szabadság és jogegyenlőség érzetében, egyébiránt mindenkit képes volna tettre buzdítni.
Tettek és nem puszta igéretek idejében élünk. – Illő és szükséges, hogy a Székelyföldön a jobbágyság és nemesség a székehlyek őrzését ideiglenesen is aránylag rögtön elvállalja, s ha nem hiányzik is némellyekben a jó indulat, ezt a féltékenység legyőzi. Irtózik a tehermentes osztály, hogy a régi rendszer megmarad, s önkénytesen tevé magát, annak zsoldosává, s hogy meddig fogja a jogegyenlőség elvei ismerése mellett, ezen szolgálatot is, az eddigi teher-mentesek hozzájárulása nélkül, folytatni a primipilaris rész, meghatározni nem lehet.
A kitörés iránt nem alaptalan az aggodalom, s általában véve, minden körülmény oda mutat, hogy a székely katonaság rendezése a legsürgetőbb teendők közé tartozik.
A rendezéssel késni annyit teszen, mint a hont, mostani zavaros körülmények között, igen szükséges fegyveres erőtől, mellyre egyébiránt bizton számíthat, megfosztani.
Átmegyek a kitűzött II-dik kérdésre, melly a rendezést eszközölhető terveket illeti.
Mindenkinek, ki a rendezést legsürgetőbb teendők közé sorozza, és igy a székelyügy iránt, nem akar hideg keblű lenni, a kérdés körül forgó fő szempontokban, szétágazás nélkül meg kell egyeznie.
Főszempontoknak tekinthetők nézetem szerint következendők:
Ki kell mondani:
a) Hogy az eddigelő gyakorlatban levő törvénytelen katonáskodási rendszer, minden eredményeivel eltöröltetik, és a székelyek, személyes és vagyoni minden ügyeikre nézve, a polgári törvényhatóság alá visszahelyheztetnek és ezután csupán annak intézvényeitől függendenek.
b) Eddigelő primor, primipilus, pixidarius és urbéresek között létezett osztálykülönbségek, s illetőleg tehermentességek, hasonlólag eltöröltetnek, s a polgári ugy, mint katonai terhekben mindenki személy különbség nélkül egyformán részesül.
Ezek nézetem szerint a főszempontok, mellyekbe stylaris változások hozzájárulásán kivül, a nézeteknek öszpontosulniok kell, elágazó vélemények inkább azon kérdésre fordulhatnak elő:
Hogy a székhelyek őrzése Csikban és Háromszéken, ezután mikép történjék, és az eddigelé fenállott székely sorezredek állapotja, a rendezés által miként intéztessék el?
Ezen két kérdésre következő tervek hozathatnak szőnyegre:
Első terv. A székelység is, mint a hon más polgárai megkülönböztetés nélkül a törvények előtti jogegyenlőség javadalmaiban részesül, s következőleg az állodalom terheit hason mértékben tartozván hordozni, adót fizet, honvédelmi kötelezettségbe annyi időre, és olly szabályok mellett, mint a vármegyei lakosok, belé olvad, és az eddigelő befogott szélhelyeket e végre alkalmazandó honi sorezredek őrzendik.
Ezen terv árnyékoldalai a következők: a hihetőleg létesítendő honvédelmi rendszerrel merőben ellenkezik.
Az állandó katonai állapot merőbeni megszüntetésével a székelység harczias szellemének elfojtása, és ez által a hon legerősebb fegyveres védfalának lerontása.
Valószinűleg az állodalomnak is többe kerülne, illyen nemszékely sorezredeknek szélhelyek őrzése végetti alkalmazása, mert körülbelől laktanyákról, s egyéb átszállítási költségekről kellene az állodalomnak gondoskodni.
Második terv. Az öt székely szék kebelében létező ifjuságot, 19-ik évtől elkezdve 23-kig, egy különös összeirásba foglalni, s ezek közül azokat, kik hivatali, müvészeti, vagy más tanulmányi páylára kivánnak magokat alkalmazni, kivéve szükséges számú sorezredeket alaktini, ezen sorezredekbeli katonai számnak egy részét a székhelyek őrzésére, a többi sorezredbeliek illetőségénél, nagyobb fizetéssel ellátva alkalmazni, a többi részét pedig ezen szükségképpen kijelendő sorezredeknek, a más honi sorezredek mintájára kormányozni mindenben, önkényt következvén, hogy az emlitett székely sorkatonaság mindkét működési pályán laktanyákba lenne elszállásoltatandó.
A 23 éven felül valóük pedig 50 éves korukig nemzetőrségi kötelezettségek alá lennének helyezndők, s mennyiben a fent kijelelt czélra felállitandó sorezredekhez az egész székelységnek kétségen kivül több katonát kellene adnia, mint mennyi a honi sorezredek számára adandó illetőségből őt találná egy illyen súlyosabb teher elvállalása miatt, a nemzetőrségi kötelezettséget viselő 23 éven felüli székelyek adója legyen mérsékeltebb a hon többi polgárai adójánál.
Ezen tervben legfőbb nehézség az, hogy a Maros-, Aranyos- és Udvarhelyszéki székelységnek tulajdon lakhelyét el kellene hagynia, ha a szélhelyek őrzésére kiszámitandó sorkatonaság közé lenne sorozandó.
Bajosan lehetne meghatározni, mennyi legyen az a mérsékeltebb adó, és nincsen is annak alkalmazási értelme, mert ahoni más helységbeli ifjak is, szinte ugy és annyi időre fognának összeiratni.
Harmadik terv. Az átalános székelység a honvédelmi kötelezettségbe annyi időre és szabályok mellett, mint a vármegyei lakosság belé olvad, a székhelyek őrzése csak Csik- és Háromszéknek álljon kötelességébe, mivégre a nemzetőrségnek bizonyos része fordittassék, s minthogy a székelység környékébe eső székhelyek őrzését, csak Csik és Háromszék vállalandja magára – ezen helységbeli székelyek mindennemü közadótól mentessenek fel.
Áttérve a III-dik kérdésre.
134Ezen előterjesztett tervek közül, az utolsót következő okok javallják: az
Nézetem szerint a népség ohajtásának leginkább megfelel, mert a marosszék-, udvarhely- és aranyosszéki székelység között, minthogy jelenleg is ezek adót fizetnek, nem kelt fel az adózás sem ellenszenvet, a Háromszék és Csik székelységnek pedig jelesen szegényebb sorsu osztálya, az adózástól, kivált ha egy előre nagyra neveltetnék az, nem kevésbbé borzadna vissza; a katonáskodási foglalatosságba pedig belé lévén szokva, ugy hiszem sorsával igen kibékültnek érezné magát, ha adózási kötelezettségét, a székhelyek őrzése elválalásával megválthatná.
A közállománynak haszna lenne illyszerű szabályozásba, nagyobb lelkesedéssel, pontossággal teljesittetnék a helybeli lakosság által ezen szélőri kötelezettség, inkább áll érdekében annak, ki tulajdon földét, küszöbét, lakhelyét őrzi, a hont külellenség betörései ellen biztosítani, mint idegen helységekből alakitandó sorkatonaságnak, s a második tervben emlitett nehézséggel sem kellene jelesen Maros-, Aranyos- és Udvarhelyszékeket illetőleg, küzdeni.
Még egy szót. Siessünk, uraim, nehogy a székelység sympathiáját engedvényezések utján eltőzsérkedni törekvő titkos elleneink fölénk kerekedjenek. „Quo cito dat, bis dat, nihil dat, qui munere tardat.”
Néhány nap alatt akár ministerialis, akár egyéni előadás utján, törvényjavaslatot kell a ház elébe terjeszteni, ez azt sietőleg tárgyalja, és eszközölje mentől előbb életbeléptetni.
Bialis Ferencz, Csik-székből.
