OROSZORSZÁG.
OROSZORSZÁG.
A külügyek ministere Neselrode Petersburgból jul. 6-ról a Németországban levő orosz követségekhez egy hosszu köriratot bocsátott, mellyből a következőket vonjuk ki:
Neheztelve emlitvén meg az egy ideig lecsendesült sajtónak ellene ujabban történt kitöréseit, kinyilatkoztatja, miszerint a czár közép Europának mindjárt forradalmi kezdetében szabályul tüzte ki magának, egyik ország belügyeinek rendezésébe sem avatkozni, nem támadni, ha nem támadtatik, ellenben minden olly törekvést, melly az ő territorialis érdekei ellen történnék, önbiztossága tekintetéből fogja visszanyomni.
Azonban bármennyire passive viselje is magát, nem nézheti hunyt szemekkel azon ellenséges indulatokat, mellyeket Németország a forradalmak óta ellene folyvást szít. Midőn balti tartományaink Németországbai bekeblezésével s a régi Lengyelországnak 1772-ki határai közötti visszaállitásával fenyegették. Ezen kihivásokhoz járul még a lengyelmenekvők fölfogadása, azoknak status költségeni utaztatása azon czélból, hogy az ő tartományaiban a fölkelést eszkööljék, s végre Dánia integritásának megtámadása: mind ezek fegyverhez nyulni készték őt, hogy azon esetre, ha Európa folytonos bizonytalan helyzeténél fogva megtámadtatnék, határait ibztosan védelmezhesse. Rendszere tehát pusztán elővigyázati s védelmi. – Mind a mellett is a német sajtó által alattomos bujtogatással vádoltatván, kinyilatkoztatja, hogy valamint a napoleoni háboruk idejében hű szövetségese volt a német nemzetnek, most sem táolál iránta semminemű veszélyes szándokot.
Kétségeskedik ugyan, hogy a legközelebb kitűzött egyesülési szándoka sikerüljön, ezen kétsége azonban csak privat nézet volt. De ha mégis sikerülne, őszintén fog rajta örülni.
Ha, ugymod tovább, a demagog párt törekvéseit kellene csak visszautasitanunk, békés nézeteiknél fogva egyedül hallgatással fognánk azt teljesíteni, az időre bizván az álhirek megczáfolását. – Vannak azonban jó nézetű emberek, kik nagy tudatlanságok vagy könnyenhivőségök miatt öntudatlanul lázadók. És ezt kell minden áron megelőzni.
Föltesszük tehát mind azon kormányokról, kik velünk diplomatai viszonyban állanak, hogy mit tartsanak nézeteinkről; a statusférfiaknak, gyülések vagy törvényhozások felvilágosult tagjainak pedig kötelessége, hahogy hazájokban a nyilvános rend és monarchicus elv jótékonyságát akarják előmozdítani, az irántunki ferde közvéleményt az igazi kerékvágásba vezetni, melly különben előbb utóbb kiszámithatlan szerencsétlenséget vonna maga után.
Megbizza tehát a császár a követ urat, hogy modott nézeteit foganatosítsa, s minden okos embert, kivel bizodalmas lábon áll, igyekezzék a császár békés nézeteiről meggyőzni; Németországnak pedig különösen kijelenteni, hogy jelen helyzete csupán az európai mostani viszoyok által parancsolt védelmi állás s hogy mig őtet nem bántja, ő sem fogja megtámadni; s mig határait erőszakosan kiterjeszteni nem igyekszik, függetlenségét tisztelni fogja s azon helyzetben marad, mellyen tul a mai napig nem ment.
