Nagybecskerek, august. 3-kán.
Nagybecskerek, august. 3-kán.
Tegnap esküdtek fel az itt táborzó hannoverai huszárok, és Don Muguel ezred eegy zászlóalaja az alkotmányra.– Városunk tompa hangulata minden ünnepélyre fogékonytalan, s igy az eskü is, melly rég óta vágyaink felgőbbikét képezte, minden nagyobb szerű ünnepély nélkül ment végbe. Mi nemaz eskü szavaiban, hanem a lélekben keressük a garantiát, sismerve e lelkes két magyar ezredet, bátran mondhatjuk, hogy az alkotmány bennnök rendűletlen hős keblő védőkre számolhat! Arczaikon a lelkesedés sugáraitól rögzítik magokat, hangjok a lélek benső hangja volt, a szót „alkotmány“ némi nyomattal, fentebb hangon, és hosszabban ejtették ki.– Beszélték, hogy néhányan a tisztek közől, kik új visszonyainkkal megbarátkozni nem tudnak, nem teendik le az alkotmányos eskűt, azonban ők is elmondták az eskű szavait, s mi hiszszük, vagy hinni akarjuk: hogy az alkotmány fentartására tett fogadás füzér leend, melly az eddig tőlünk s alkotmányunktól idegen kebleket a hűség szent kötelékével, hozzánk, viszonyainkhoz csatolandja.
A harcztéren semmi változás nem történt, a szegény Uzdin azonban rabló ellenei martaléka lőn. Régen fenyegetőztek a vad haramiák, eltántorítni akarván e helységet is hűség ösvényéről, de derék lakosok nem hajolván meg akaratuknak, a mult héten az egész helység felgyújtatott. Torontálmegye bizottmánya a mindentől megfosztott, s futásban menedéket kereső szegény lakosok mindegyiknek kenyeret és fejenként 3 pengő krt. szolgáltat ki naponként, azokat kik használhatók a táborba határzá alkalmaztatni. Rablás, gyujtogatás és gyilkolás, szerb ellenségeink működéseinek öszszege, a három tulajdon, melly körül megfordulnak e nemes(!) faj minden vágyai!!! Nagy hatású volt magyar atyánkfiainak az ország távolabb részeiről hozzánk érkezése, a köztünk lakó ármánykodók arczai megváltoztatik, a szemtelen gőg mellyel haza terveik sikeréről beszéltek, végét érte, –most visszavonultak barlangjokba, s régi mesterségökben a ravaszságában gyakorolgatják magokat, mellyel felelt győzedelmünk esetében hiszékenységünket megcsalni akarják. De mi ismerjük embereinket, s tudjuk, miként az ország jövőjének biztossága tőlük megmenekülését szükségessé teszi. Börtöneink szerb izgatókkal telvék, a bünfenyitő törvényszéket csak ezek folaltatják. Vannak még soka, kikről bizonyosan tudjuk, hogy piszkos kezeik szövik a fonalat, hoggy egyetértenek elleneinkkel, őket élelmezik, velök levelezgetnek, de mind eddig kézre nem kerültek. Szent királyiereklyétől többet várunk mint Csernevics szerencsétlen rögeszméjétől, mellynek máig igen sok káros következményei vannak. Szentkirályi azon ember, ki tudni fogja miképt kellesség ártalmatlanná tenni azon főnököket, kiknek ravaszsága tettenkapást mindeddig kikerülte, de kik, érdemes czinkosai a kraloviczi comtének. – Illyenek városunkban igen sokan vannak, mi ismerjük őket, de gazságaik ellen mindeddig mit sem tehettünk.
