AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécs. Aug. 7-én. A furcsaságok egymást érik.
Sokszor írtam már, miként ez az osztrák nép egész a csodákkal határosan megfoghatatlan a maga kiskoruságában.
És haragszanak érte. Ugyanhát kérem férfiasodjanak. De ne duzzogjanak!
Ma a Radeczky fényes győzelmért nagyszerű Tedeum tartatték épen ott, hol tegnap a német háromszín ünnepélye s feltüzése ment végbe.
És?
Az osztrákkatonaság, a tegnap nagy dísszel és hűhóval felbigygyesztett német háromszínű szalag nélkül jelent meg.
És pedig ugyanazon katonaság, számra mintegy tizenhatezer.
És a közönség?
Valamint a tegnapi szertartást nem volt képes egész jelentőségében felfogni, hanem csak amollyan sörczégér kifüggesztés gyanánt vette: éppen úgy a tegnapi tettnek ma diplomatice történt meghazudtolását egészközönséggel fel sem vette.
És az országgyülés? Talán interpellatio történt a tegnapi diplomaticai tény iránt? Talán interpellationak mai meghazudtolása miatt? Egyik sem! Hallgatás, mély hallgatás, mint a halak országában. –
A felség megérkeztéről majd nem hiteles hir kering, hogy 10-kére várható. Ugyan e hirrel érkezett az is, hogy a bécsi küldöttség szívesen fogattaték. Ez ma estére váratik.
Hát a magyar valljon mi sikerre járt?
A felség megérkezése azonban a börze hirekben alapul leginkább. Ma a papírok jóval emelkedtek.
Szláv vagy német irányban indúlnak-e a dolgok? most tehát még csak függőben van.
Most az elaggot hölgy, kinek aristorcraticus származásán és drága illatszerein kivűl semmi érdeme, két széken ül. Megtartja-e valamellyikét, vagy a földre csücsül, a jövő fátyola fedi. – V.
