NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A julius 28-ki alsóházi ülésben Horsman élesen taglalá a britt alkotmánynak egyik legronthadtabb sebjét: az egyházi javak felosztását t. i. és az alsóbb clerus állpotját. A tárgyalás folytán sok olly észrevétel merült fel, mellyekben saját ebbeli viszonyainak látjuk visszatükrözni; ezek mélyebb vizsgálatát és alkalmazását azonban nyugodtabb időkre és ugyan e kérdésnek a mi nemzeti gyülésünköni tárgyaltatásaig kényszerülünk halasztania. Ugyan, ki gondolná, hogy az angolok, kik világszerte olly tömérdek pénzt költenek téritésekre és biblia–szétosztásokra, saját hazájokban nem bírnak, vagyis inkább nem akarnak mindenközségben lelkipásztort tartani? Ugyanis egy lelkésznek öt hat községben is kell fungálnia, elannyira, hogy egy némelly papnak a régi apostolként, folytonosan utban kell lenni, aki birja, lóháton, mások pedig épen perpedes apostolorum. Képzelhetni, milly lábon állhat némelly vidéken e legbihottabb nép közt a valódi vallásosság. A szegénylelki commis-voyageur betér a templomba, a türelmetlenül rá váro congregatio közébe, elmondja nagyjából a misét, melly épen addig tart, míg kiéhezett lovával egyik jámbor mendicans a czinterem füvégen egy–kettőt kapatott; az ajtóban már egy-egy haldokoló küldötte vár rá; de az óra halad, s már a szomszéd községben kellene lennie, s igy tovább. Valljon nem volna-e jó az itt, a a papok dolgában hál’ istennek busáson megáldott magyar honunk fővárosában, alkalmatlankodó misssionariusokat hazájokba, hol olly nagy szükség van rájok, viszaküldeni? – Halljuk azonban Horsman urat: A papi javak czélja nem lehet más, mint a népnevetés, egyházban s tanodában. S mint van, az ős alapitók akaratának megfelelve? Anglia a legellenkezőbb szélsőségeknek hona: annyi gazdagság és annyi szegénység, annyi tudomány és annyi tudatlanság, annyi vakbuzgóság és annyi közönyösség, sőt annyi hitetlenség! Biztosan állíthatom, ugymond, hogy alig van keresztény birodalom a földön, hol a nép olly nagy része, olly sötét tudatlanságban élne a vallást illetőleg, mint épen e hazában. De a clerus a világnak leggazdagabbika, leghatalmasabbika! De épen itt rejlik a hiba. A felsőbb clerus roppant jószágai adminstratiójával és politikájával (korteskedéssel?) foglalkozik, szent hivatása ügyét a szegény alsóbb clerus vállára dobván, ki a nem annyira lelkes mint testileg fárasztó dolgai mellett alig bír elélni. Három ezer lelkésznél több van ollyan, ki több községben ténytelen szolgálni, hogy megélhessen; hatezer nyolcszáz pedig olyan, kinek 300 fontnyi évi jövedelem sincs, míg a canterburyi érsek …………….. mennyi jövedelmet is húz csak? – Igaz hisz még annyira sem vittük, hogy valódilag tünök, mennyire megy évi jövedelme nagy prelatusainkank? – Többször küldetett már vizsgáló bizottmányki, de ezek számoló tudósításai a legmegfoghatlanabb ellentmondásban voltak egymással sőt egy némellynek előadás szerint a mondott érsek 25 percent a yorki érsek pedig (halljuk!!) 28,000 font sterlinget veszít évenkint! Vesztenek, mondják – mert jószágukat bérbe adják. Ha ez áll, úgy jobb volna e jószágokat végképen eladni, és akkor ki fog tónni, hogy valljon csak ugyanvaló-e az állat vesztesség? Inditványom röviden oda megy ki, küldetnék ki ujra egy bizottmány, mellnyek kötelességévé tetessék a papi jószágok miben voltát, ne a papok előadása szerint, de saját belátásuk után megbecsülni, és az eredményt a jövő ülésnek bemutatni. Hogy ez indítvány olly házban, hol férfiak, minő Pobert Inglis hatalmaskodnak, keresztül nem ment, nigyen természetes. – Jellemzi azonban Russel ministerelnök sokadalta: ”Nem tanácsos – ugymond – a kormát azon lehető esetnek kitenni, hogy a papok kívánt jószágbecsülést megtagadják“ ……… Szép, szép. Tehát a papokra kötelesek a kormánynak engedelmeskedni, azaz a törvényen felül állanak. És e papok Irland bajait, sőt még a krumpli betegséget is papista vallásnak tulajdonítják, s e papok, meg az ő creative maiglan is mind diplomaticai összeköttetést a római udvarra az heresiot elleneznek. Old England for ever!
Irlandból semmi uj. O Brienne fejére 500 fontnyi aranyat tetett, de az angolok is csak akkor akasztják fel az embert, ha megfogták.
