PEST, AUGUSTUS 12-én, 1848.
PEST, AUGUSTUS 12-én, 1848.
Akár merre tekintünk széles Magyarországon, mindenütt cselszövényekre találunk, mellyek szálai aligha nem a Bécsben föltekert gömbről folynak le.
Hogy e cselszövények az idegen ajku nemzeteknél éltető nedvre találnak, ezen, miután már úgy szólva neki szoktunk, nem igen csodálkozunk; de hogy a magyarral egyenlő eredetű s épen ezért testvéries érzelmű székely népfajra is ki kezdettek terjedni, az, a milly hihetetlennek tetszett, fájdalom! épen olly tagadhatatlan.
Kik martius óta a hírlapokat figyelemmel olvasták, emlékezni fognak, milly ellenszenv mutatkozott a székely katonaság egy részében a rájok nézve is egyedűl üdvet nyujtó unio iránt, mellynek oka, mint bizonyos áll előttünk, hogy idegen ajku tisztjeik bujtogása volt. E lassú méreg látatlanul ugyan, de terjedett, és pedig vészt hozólag terjedett el annyira, hogy a fegyelem helyét rakonczátlanság, az engedelmességet makacsság, s nem ritkán ellenszegülés foglalta el.
Ehhez járult, hogy a hűbéri viszonyok megszüntetéséről az utósó erdélyi országgyűlésen hozott törvény életbe léptetésével magát sértve érzett birtokos osztály, nem a legjobb indulatu részének azon ármányos fortélyt is, miszerint a székely katonával elhitetni akará, hogy az ő telkén bármi szín alatt megtelepedett zsellér, vagy jobbágy hasonlóan a több colonicaturalis jobbágyokkal minden szolgálattól fölmentve, a mit bír, magának tartja meg, s a köz hongyülést, mint e törvény teljesedésbe vevő hatalmat ugy rajzolván le előttök, sokakban helytelen előitéleteket keltenek – s miután ők magok zselléreik egy részét elkergeték, házaikat leronták, hason tettekre törekedtek bírni azokat is. És midőn a belcsend föntartása végett, Erdély különböző vidékeire kiparancsoltatának, nem mulaták el fölhasználni az alkalmat, melly katona közé a visszavonás almáját dobá, elhitetni most, hogy olaszországi mészárszékre viszik, majd, hogy a muszka rácsap a székely földre, s feleségeik, és gyermekeik védetlen maradnak.
Illy s ezekhez hasonló ármánykodásokat nevelte a szebeni főhadi-tanács julius 8-káról költ rendelete, melly engedmények egész seregét igéri a székely katonaságnak, mellyekért eddig olly sokszor olly hasztalanúl könyörgött. Egy ügyesen kivetett tőr volt ez, melly a rövidlátó, s a pillanat kedvező hatásából egész arany jövőre számitó egyéneket hálóba kerítette, s mintegy rokonszenvet költött fel azon kormány irányában, melly ezt vele közlötte, természetesen a magyar kormány iránti bizalom rovására.
Mindezek együvé véve megtermék a keserű gyümölcsöt.
A Szeged alá indított 2-dik székely gyalog ezred zászlóaljából ugyanis 82 egyén, felejtve a katonai függést, tévesztve szemelől a nemzet becsületét, elhagyá bajtársait, s a tábor helyett szülötte földére visszautazott.– Képzelhetni a haza szolgálatában megőszült, s a szűzies hűségű székely atyáknak leverő érzését, mellyel a gyalázatható fiakat udvarokra belépni látták; képzelhetni a keserű bámulatot, midőn tán épen azon szempillantásban, mikor harczban képzelt fiaik életéért imádkoztak, megnyílt az ajtó, s azon a hűtelen gyermek lépett be .... Saját vérével kész kész lett volna a vész-s munka edzette bajnok családja, s nemzete nevéről e szenyfoltot letörölni.
És bámuljátok ti, kik e nemzet hűségében valaha csak egy pillanatig is kételkedni tudtatok, mi történt?
Az atyák lesújtva ugyan bánattól, de nem feledve kötelességöket, elfojták azon gyöngéd érzelmet is, melly szülőben rég nem látott gyermeke visszaérkezésekor akaratlanul is föl szokott támadni, magok mellé vevék azokat s kit gyalog, kit szekéren bevittek Kézdivásárhelyre, s római szigorral adták át a törvénynek hadd fenyítse őket hibájok nagysága szerint; – mert kevesbbé fáj nekik fiaik leendő szenvedése, mint a nemzet becsületén hűtlenségök által ejtett seb. Egy kovásznai atya pedig szekérre ültetvén fiát, mind addig vitte, mig a zászlóaljat elérte, s keserű könnyek közt ugyan, de atyai áldásával tetézve sorozá a szabadság harczába siető több bajtársai közé.
És e visszatérésnek, e nemzeten soha többször meg nem esett gyalázatnak hol rejlik oka? Saját nyilatkozatuk szerint, azon bujtogatásokban, mellyek hydraként dühöngnek hazánk belsőjében s 166ápoltatnak épen a haza zsírján hízók által, azon titkos ármánykodásokban, mellyeknek czélja e nemzet meghasonlása, erőinek szétosztása, s idegen érdekekérti föláldozása, mellyek fonala ismét azon kárhozatos absolutismus körmei közől gördül le, mellynek századokat meghaladott idő óta jelszava volt; „osztva győzni“.....
Uraim, képviselők! nem veszitek-e észre, hogy az isten nagy világában egyetlen testvéretek a székelység is ki van tűzve az ármány czéljául? nem veszitek észre, hogy a bujtogatásoknak milly szerencsétlen előjelei mutatkoznak? Csak egy kis erélyes intézkedés részetekről most, az annyi felől szaggatott honvész pillanataiban a székely katonaságra nézve, egy igazságos törvény számukra, melly biztositsa e hon több polgáraival egyenlő szabadságukat jogegyenlőségöket, és bizom e nemzet rokonszenvében, hogy még nincs elveszve, még a miénk ő. –
De látjátok nyilalás állott be egyes részeibe; siessetek azt enyhíteni, míg más meg nem előzi. Siessetek gyógyítani százados sebét, míg mint a rák egész testét át nem folyja a bujtogatás mérge, most könnyű s egyszerű még az orvoslás, de majd meglehet csak metsző eszközök, s azok is kínos műtétek utján segíthetnek ......
A hadügy-országláshoz pedig, e megcsalatott, s elámított 82 székely katona nevében azon kérésem van: nyisson nekik egy ujabb parancs által útat arra, hogy a harczmezőn, a vész élén, nemzeti szabadságunk elleni vérével mossák le azon szégyen-foltot, melly alacson ármánykodás következéséűl eleven parázsként égeti lelkiösméretöket, s homályt vet a székely hűség és vitézség évezredes tiszta tükrére.....
Én bizom a székely nemzet becsületében, hogy eltévedett fiait csak ugy fogja keblében megszenvedni, ha hősies tettek által visszaszervezendik koczkáztatott hűségöket; – bizom az egyénekben, hogy vagy diadallal térnek vissza a rájok várakozó szabadság élvezésére, vagy a csata-mezőn, mint bosszúállás angyalai tízszeres ellenerő lerombolása után fognak elhunyni.
Ugy-e bár székely vitézek! ti nem fogtok késni nevetekben tett igéretemet hős tetteitekkel beváltani?
Fábián Dani
