Tápió-Szelén.
Tápió-Szelén.
Tápió-Szelén, a helybeli birtokos urak dicséretre méltókká tevék magokat az által, hogy 8 önkényt vállalkozott nemzetőreiket magok látták el mindennel, mi egy gyalogkatona felszerelésére szükséges. Harczfiaik számára uj szuronyos puskákat, vitorlavászon ruhákat, szőr csákókat, szurony- és töltés-táskákat, borjubőr tarisznákat, sőt még kulacsokat és köpönyegeket is hozattak Pestről, de mind ez olly drága áron vásároltaték, hogy ezen költség, a legénységnek adandó 20 frtnyi napi díjjal együtt 500 pfrtba került a birtokos urak közpénztárának, sőt az ezeket fölváltandó, és már vállalkozott új önkénytesekre is szintennyi van megajánlva; csak azon óhajtások maradt fen a szeleieknek, vajha jelentené magát egy ügyes katona, ki az önkényteseket fegyvergyakorlatra oktatná. A szelei hölgyek is szép jleit adák honszerelmöknek, midőn táborba szállókat mindenféle élelmiszerekkel bőven ellátták.
Ezek mellett csodálatos, a mint tudósítónk irja, hogy a nép hihetőleg flérevezetőt nyervén, sophisticus kétkedések közt szépen kihuzta magát mindennemű nemzetőrségi szolgálatból.
Ha ez való, bocsásson meg érdemes tudósitónk egy perczig tartó kétkedésünknek, a most egyenlőséget nyert nép nem tudja fölfogni ezen elvnek nagyszerűségét.
Igen sajnos volna, ha csak azon részét foadnók el a törvénynek, melly kedvező és jogot ad, ellenben vissztasztitnók azt, melly kötelességeket ruház reánk, és pedig a hazának, saját magunk fentartásának kötelességét.
De mi reméljük, hogy a felvilágosítandó nép is be fogja látni önérdekét, és sietve járuland áldozatával veszélyezett honának védelmére.
