NAGYBRITANNI ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNI ÉS IRLAND.
London, aug. 9. Végre tehát mégis egy szabadabb elvű rendszabály. Az idei űlésszak eddigi szüleményei merő ellentétben vannak az újabban Európát átrezgő szabadsági szellemmel, s inkább arra szolgálhatnak, hogy a két kamara rendszerén alapul constitutionalismust a szabadság valódi barátjával megutáltassa, s a democratiát minden következményével megkedveltesse. A berekesztés ideje közeleg, s a parlament vég perczeiben egy határozatot hozott, melly eddigi bűneit elfeljeteti némileg. Egy határozatot hozott, melly a világ legkonokabb aristocratiáját egyik fegyverétől megfosztotta s a nép ügyét egy, bár csekély lépssel, közelebb vette diadalához. A választásoknál golyózás általi titkos szavazás fog behozatni. Ez egyik pontja a chartisták és a radicálok evangeliumának, mi, mint egyetlen szer, a nagy birtoku aristocratiának a választókra gyakorlott intimidatiója ellen, évek óta hiába sürgettetik, de a tegnapi alsóházi ülésben Berkeley, Bristol liberalis követe inditványára 5 szótöbbséggel keresztülment. A néppárt örömteljes meglepetéssel üdvözlé e nem várt eredményt. Az ez alkalommal tartott felettébb érdekes beszédek kivonatát holnap adandjuk.
A tegnapi felsőházi ülésben lord Stanley interpellatiójára, a siciliai interventiót illetőleg, Lansdowne marquis ekképen válaszolt: Biztosítom a házat, miként a britt kormány mindent elkövetett a nápolyi királynak siciliai alattvalóival kibékitésére, s csak miután látta, hogy a siciliai népnek minden osztályai komolyan el vannak határozva függetlenségök föntartására, akkor csak annyiban interveniált a britt kormány, hogy az új kormányformára nézve inkább a monarchiát javalta, mint a respublicát, s e kormányra inkább egy olasz herczeget javalt, mint idegent. A mi pedig Parker admirálnak hadihajóival a nápolyi öbölbe nyomulását illeti, azt az admirál nem a kormány parancsára, hanem saját indulatából tette. – Ezen sophisticus s a tényekkel épen nem öszhangzó felelt nem elégitheté ki a házat, de a nemes lord makacsúl vonakodott további fölvilágositást adni. Szinte igy tett az alsó házban Russel is, kit Urquhart ez iránt interpellált volt. A házak nemes elnökei nagyon is érezni látszanak, hogy ha e tárgyban mélyebben bele bocsátkoznának, könnyen felmerülhetne azon kérdés, hogy hát Lombardia nem – elég világosan tanusított-e függetlenségéhezi ragaszkodását? Persze hogy Lombardiától nem várhatni olly kedvező kereskedelmi hasznot, min a középtengerben s Malta irányában fekvő Siciliától; már így van az angol politicában, de nyiltan Európa előtt bevallani, mégis restellik.
– A „Daily News” Francziaország s Irlandra nézve következöleg szól: A veres respublika mind a két országban megfúlt. Francziaországban vérben, Irlandban pedig a nevetségesség árjában. Azonban a fő kérdés az, mikép kellene a legyőzöttekkel ezután bánni? Könnyű volna a felelet, ha csak az izgató főnökök megbüntetése forogna szóban, de a vagyonosság és tekintély nagy ellensége, a dolgozó kenyértelen néposztály megőrzése s lecsillapitása az, mi a kormány figyelmét leginkább igényli, s mi nélkül békéről gondolkozni, nem egyéb puszta ábrándnál. E néposztály gyűlölete a vallás s minden kigondolható theoriák által növesztetik, minek következtében a felizgatottak egész lelkiismeretséggel dolgoznak a politikai socialis gépezet szétbomlásán. Európában sem a kormánynak, sem a köztársaság felsőbb osztáylának nem lehet mindig fegyverben állani az elégedetlenektőli félelem miatt. Lejárt már azon vad lovagi korszak, mellyben a vagyonosak roppant váraikban örökösen fegyveresktől környezve, a nép megtámadásai ellen bátorságba helyezték magokat, valamint a kormányak sem szabad a közjövedelem minden forrásait erőszak által kieszközölt béke fentartására fordítnia. Ideiglenesen ugyan hatalmat és rettentést használni nem árt, de szemeink előtt kellű tartanunk a kimaradhatatlan perczet, midőn a hatalom karja eltünik, az intimidatio b arátsági kötéllé változik, és a kormányzottakat a kormányzóval egybe fűzi. Igz, hogy a hadi törvények alkalmzása Irlandban és Parisban rémpkép gyanánt oszlatta szét a lázadókat, de ez olly rendszabály, melly ha hosszas időre kiterjesztetik, egy ázsiai barbár néphez illik, nem pedig a művelt Európához. Az intimidatio a mirígyet kipárologni nem engedvén, a népet physicailag s erkölcsileg is megrontja, mellynek következtében a nép physicai s erkölcsi élete hervadásnak indul. Alaptalan rágalom az, miszerint a párisi respublicsa azért ment volna olly sok szormorú jeleneteken keresztül, mivel a hatalomra jutott egymásutáni kormányok közől egyik sem bátorkodott a maga ellenségeit tökéletesen megsemmisíteni, mert se az angol, se a franczia kormánynak politicai vérpadot felállítnia nem lehet. Az ideiglenes erőszak nem árt, mert ez a lázadó elemet mennykő gyanánt rázza meg, de e rázkódtatás után esőre s napsugárokra van szükség, melyek által a jó elem felüdülvén növekedésben a fenét elfojtja.
