Péczel, aug. 14–én.
190Péczel, aug. 14–én.
E lap 33-ik számában egy valaki szóba hozván a nemzetőrök kiindulásakor Maglódon történt rendetlenségeket, azt veti hozzá, hogy „hasonló zavarok Ecseren, Soroksáron és Péczelen is történtek.” Ez utolsó helyen nekem alulirtnak jutott azon szerencse, hogy a nemzetőrök gyalogságot fegyverben gyakoroljam, és mivel csak ezekből indíttatott ki tiz ember, kötelezve érzem magamat tanítványaim ecsületét hamis hírek ellen ótalomba venni. Elősorolom a tényeket, a mint történtek. Péczelen mindent igen hamar lehet hallani, a mi Pesten történik s igy a nemzetőrök felváltásának hire villámsebességgel elterjedt s mozgásba hozá a helységet. Jul. 30-án estvéli fegyvergyakorlat után a faluháza udvarán felállítván csaptomat, jónak láttam a rendeletet tudtokra adni s egy pár buzditó szót intézni hozzájok. És itt is kitüntek azonnal a megyei ámitgatásnak gyönyörű virágai heves felszólalások történtek, hogy a helység határain kívűl szolgálni nem kötlesek stb., mire tertmészetesen mást nem felelhettem annál, miszerint e tekintetben az ország, nem a megye határoz s a nemzetőrség czéljából következik az, mikép annak az ország határain belől a haza védelmére fegyvert kell ragadnia, ha megótalmazására a rendes katonaság nem elegendő. Mondom, heves felszólalások történtek, de én ismervén a magyart, hogy heves vérű ugyan, de józan eszű, mindamellett nem kételkedtem, mikép a nemzetőrség a kívánt számmal és rendben kiinduland. És úgy is történt. Pós.. Lajos esküdt úr hivatalosan önkénytes kiállásra felszólítván, midőn a helység udvarán a nemzeti zászlót kiszegzé, az első Tamás István, öt gyermeknek (három saját és két mostohának) apja, lépett ki s megragadá a zászlót, magát a haza védelmére késznek nyilvánítván. Ezen izmos, d már nem fiatal férfi elhatározottsága szöget ütött a fiatalság fejébe, egymás szemébe néztek, és a még megkivántató kilencz önkénytes pár percz alatt a zászló mellett állt. Később Szabó Lajos megyei hajdú, most Ács Károly, elébb Fay Béla szolgabirák mellett, jelenté magát, hogy a péczeliekkel szeretne kiindulni. Mivel őt a törvény nem kötelezi, az tanácsoltatott neki, álljon be más helyett pénzért, maglódi vagy tarcsai tótokért, kik örömest fizetnek; de ő erre azt felelte, hogy magyar nemes létére senki helyett pénzért be nem áll, hanem maga személyében akarja leróni a haza iránti tartozását. És ezen ifjú el is ment s most hallom, hogy a kőrősi táborban káplárrá neveztetett ki. Az itt választott tisztek közől a főhadnagy Sárközy József úr, mint megyei tisztviselő, példaadás végett, a megye által szólíttatott fel kiindulásra, a két hadnagy, Fáy Béla és Fáy Ferencz, önkény ajánlkoztak. E perczben tizenegy Fáy áll a ráczokkal szemközt. Az öreg Rugacs örömkönyeket hullat sírjában! És igy a péczeli nemzetőrség nemcsak felesleg számmal s önkényt, hanem minden tisztjeivel együtt is indult ki, hazafiui érzelmű papunktól Dobos Jánostól, a kiindulási nap előtt, a templomban bátor viseletre buzdíttatva s ünnepélyesen megáldva.
Eddig tehát itt Péczelen minden jól ment; de nem történik-e jövő felváltáskor valami? Arról jót nem állok; mert olly gonosz elemektől, mint Maglódon, Kersztúron és Czinkotán mutatkoznak, tőszomszédságban körülvéve, a már érintett megyei botlás még e magyar népességnél is megteremheti utóbb szép virágait. Itt tehát a megyének rögtön s szilárdul kell intézkedni, ez most kettős kötelessége. Bolondnál bolondabb hírek terjengnek a körülfekvő tót helységekben s a legroszabb szellem uralkodik kötök, midőn a felföldi tótok ezer panslav proclamatio daczára hivek maradnak hazafiui kötelességökhöz; mi oda mutat, hogy e tót helységeket, mivel legközelebb fekszenek Pesthez, a reactio különösen tüzte ki működése tárgyaul, s itt legerélyesebben működik. Ezt kell aki küldendő bizottmánynak főleg kinyomozni, s azután állíttassanak a lázítók törvény elébe, ezért hirdettetett ki a katonai rötönitélőszék. Bajtársaim, tudom, nem lesznek bácsmegyei táblabírák! – Szontagh Gusztáv
