Zalából.
Zalából.
Sümegh, aug. 11-kén. E megyében, a Drávánál már öt hét óta őrvonalt képezett nemzetőreink e napokban váltatának fel. Az újabb csapat majdnem mindenütt lelkesedéssel önkénytesekből állt ki, tartozván minden község saját embereit egész odáig kocsikon vitetni. Az első csapatbeliek közől is többen, főkép a tisztek közől, ujra ott maradtak. S valóban így is kellett, különben meg van akadva a sereg ügyes vezérek hiányában. Az érkezés napja este megünnepeltetett. Fen a sziklacsúcsról, a váromladékiból taraczkok durrogásai jelentvén új barátink közeledtét, az egész városi nép elejbök sietett, a váro házáig bekiséré őket, hol csatarendbe állítva lelkes főhadnagyuk Csontos Sándor által, a helybeli plebános által a lelkesedés hangján üdvözöltettek. Csontos főhadnagy pedig a Drávánál voltaknak becsületes magokviseletökért szíves köszönetet monda. S végűl a városbiró által egy esteli tartalomdús lakomára hivatván meg, melly tánczczal végződék. A készületek mindkét részről nagyok. Csányi erélyesen működik. Füredvidéki nemzetőri kapitányunk, a derék Vigyázó János, őrnagygyá neveztetett ki. Rendbontóink nincsenek. – Épen midőn e sorokat bevégzém, vettem hiteles szájból azon hírt, miszerint Jellasich Ottinger tábornokot rövid értekezés végett Varasdra, ő maga nem jöhetvén át – mint írá – a magyarok roppant ellenszenve miatt, meghivá, ki is engedvén a kérésnek, azonnal meg is jelent, Jellasich, mint mondatik, kijelentvén előtte, mikép ő velünk tisztán osztja a testvériség érzelmeit, s hogy eddig is csak eszköz vala a dynastia néhány tagjai s a bukott bureaucraták előbbkelői kezeiben. Varjas Imre
